Volt szerencsénk megtapasztalni egy, az Inter szurkolók szív- és érrendszerének tökéletes mérkőzést: kedvenceink a megnyert rangadók után, mondhatni lendületből, az utóbbi hetekben megszokott 3 gólt lőve oldották meg az előttük álló feladatot, azaz a Genoa legyőzését.
Az első gólra mindössze fél percet kellett vágni, Lukaku látványosan tükrözte le a Milan elleni gólját, kvázi onnan kezdte, ahol múlt vasárnap abbahagyta. Szuper érzés volt látni, hogy ugyanerre a mutatványra jobb lábbal is képes. A Genoa terveit ez alapjaiban rengethette meg, hiszen feltételezhetően nem nyílt sisakkal, góllövési kényszerben tervezték lejátszani mind a 90 percet. Különösebb ötlet híján, nulla veszélyes próbálkozással, ha jól számoltam, egyetlen kapura tartó Scamacca lövéssel hozták le az első félidőt, és végülis a meccs egészét.
Az Inter szinte lubickolt, a gól után hosszú ideig szinte minden labdatartást egy kisebb-nagyobb minőségű lövésig játszottak végig, ami nem kell mondanom, mennyire szépen festett. Az egyetlen idegesítő dolog talán az volt, hogy a második gól nem igazán akart érkezni, pedig veszélyes lehetőség is adódott bőven. Nem csak a fluid támadásokat nézve volt remekbe szabott bemutató ez a meccs, védekezésben is mindenki tökéletesen értette a dolgát, a letámadások hatékonyságáról, labdakihozatalokról nem is beszélve. Érdekes módon egy ponton a Spalletti- vagy Mancini-korszak döcögős futballja ugrott be negatív ellenpéldaként (utóbbi esetében természetesen a második ittlétére gondolok), valószínűleg csak azért, hogy igazán átérezzem, milyen szinten lehet zongorázni a különbséget az akkori és a mostani csapat között, és hogy mekkora utat tett meg ez a klub pár év alatt. Rég láttam ennyire egyben lévő Intert.
A második félidő ellenben nem indult ennyire olajozottan: A Genoa jobban védekezett, a kontrák sem folytak olyan szépen, sőt, mikor Ballardini úgy döntött, hogy behozza Pjaca (alias a Juve horvát Gabigolja) mellé Pandevet és a technikás Shomurodovot, felmerült bennem, hogy talán jó lenne figyelni. A második gól viszont, mint mostanában annyiszor, tökéletes időzítéssel érkezett, Darmiannak pedig természetesen Lukaku adta a gólpasszt egy szép egyéni megmozdulás után. Itt a Genoa vélhetően már teljesen megtört, Conte pedig kihasználta a lehetőséget, hogy az idősebb játékosait is átmozgassa. Meglepő módon Vidalék nagy elánnal szálltak be az utolsó 10-15 percre, D’Ambrosio pedig kis híján megrúgta a forduló gólját, Perin azonban bravúrral védett, nem először a meccsen.
A fejek rendben, a teljesítmény több, mint rendben, a feladat pedig ezt az állapotot minél tovább fenntartani. A meccsek a jövő héttől egy kicsit megsűrűsödnek, lesz forduló csütörtökön is, majd az azt követő hétfőn, és hát igazi mumusokból sem lesz hiány márciusban, lásd Parma, Atalanta, Sassuolo. Egy biztos, ha ezen a színvonalon halad tovább a Nerazzurri, a soron következő banánhéjakat is komoly pontveszteség nélkül ugrálhatja át.
A kép forrása: Wiscnews.com