Emlékszem, volt jó néhány év, amikor borzasztóan irigykedtem az AS Romára. Az Inter 2016-ban lecsúszott a dobogóról és negyedik lett a bajnokságban, hogy utána egy azóta is elborzasztó, három edzőt elfogyasztó idényben képes legyen a Milan mögött a hetedik helyen végezni. Eközben a Roma valami egészen brutális volt; Spalletti legénysége előbb – akkor még – pontrekorddal lett második a campionatóban, majd Di Francesco vezetésével jutott BL elődöntőbe. A csapatukban jó néhány klasszis játszott akkoriban, többek között egy bizonyos Radja Nainggolan is. Tőle búcsúzunk.
Nem mintha olyan sok szép pillanatot okozott volna – legalábbis ahhoz képest, amit vártunk tőle. 2018 nyarán érkezett, akkor még nevetségesen kevésnek tűnő összegért (ami így is több volt, mint harminc millió euró), valamint Zaniolóért és Santonért cserébe. Nainggolan akkoriban egyértelműen a pályája csúcsán volt, elsősorban Spallettinek köszönhetően, aki – húzva egy váratlant – a csatár mögötti poszton kezdte el játszatni. A belga a 16/17-es idényben több, mint tíz gólt jegyzett, utána pedig Di Francesco irányítása alatt volt nagy szerepe a nemzetközi menetelésben – a BL elődöntő visszavágóján például két gólt szerzett a Liverpool ellen.
Az Internél ugyan nem nézett ki rosszul a Gagliardini/Vecino, Brozovic, Rafinha középpályás sor, de az akkor már kék-feketéket irányító Spalletti ragaszkodott ahhoz a Nainggolan-hoz, akiből korábban ő tudta kihozni a maximumot. Az üzletet elsősorban Rafinha bánta, aki kifejezetten szerette az Intert és nagy szerepe volt a BL indulás kiharcolásában, de említhetnénk akár Zaniolót is, aki azóta meghatározó játékos lett a fővárosban, igaz, a sérülésekkel nincs szerencséje.
Az Inter szurkolók többsége ugyanakkor örült a belga játékos érkezésének. Az Inter – Roma összecsapásokon Nainggolan három éven belül négy gólt és egy gólpasszt jegyzett; legemlékezetesebb a 2017 tavaszán szerzett duplája volt – azon a meccsen tulajdonképpen a közte és Gagliardini között lévő különbség volt a döntő faktor.
Radja kék-fekete kalandja azonban rögtön egy sérüléssel indult, így csak a harmadik fordulóban léphetett pályára – a szezonban az volt az első győzelme a csapatnak, a belga kezdte meg a gólgyártást. Az új szerzemény ezt követően kezdett egyre jobban belerázódni a játékba és fontos szerepe volt a PSV idegenbeli legyőzésében, ő szerezte az egyenlítést érő találatot. Az októberi válogatott szünetet követően aztán hamar megsérült a Milan elleni, utolsó percben megnyert derbin és februárig szinte teljesen el is tűnt, a legemlékezetesebb pillanata a Lazio ellen kihagyott tizenegyese volt az Olasz Kupában.
Februárra az Inter már jelentősen leeresztett, a teljes megsemmisüléstől Nainggolan mentette meg a csapatot. Az emlékezetes, Parma elleni győzelem során ő adta a gólpasszt Martíneznek (Icardi ezt követően került ki a keretből), a Sampdoriával szemben fontos gólt szerzett, majd a Fiorentina és a Cagliari ellenében is feliratkozott a kanadaira egy-egy assziszttal.
A belga sajnos nem tudta még jobban elnyújtani a jó sorozatát, márciusban ismét sérüléssel bajlódott, igaz, a bajnokság utolsó két hónapjában három gólt is szerzett. Az egyik egy szépségdíjas találat volt a Juventusszal szemben, de a legfontosabb egyértelműen az Empoli elleni győztes gólja volt, mellyel a csapat kivívta a következő évi BL indulást.
A mérkőzés után nem sokkal hivatalossá vált az, amiről már január óta pletykáltak a lapok – az Inter menesztette Luciano Spalletti vezetőedzőt; azt az embert, aki miatt Nainggolan eljött Rómából. Végül nem Conte kinevezése pecsételte meg a belga sorsát a csapatnál; az olasz edző korábban már csábította a Chelsea-hez is a középpályást, aki nemrégiben szintén pozitívan nyilatkozott a szakvezetőről.
A játékos felesége súlyos betegségben szenvedett, Ninja pedig a hírek szerint mindenképp a közelében szeretett volna lenni. A Nainggolant bohém életmódja miatt nem túlságosan kedvelő Giuseppe Marottának nem volt ellenére az, hogy megszabadulhat a játékostól, így a középpályás visszatérhetett korábbi állomáshelyére, a Cagliarihoz.
A belga végül idén nyáron kénytelen volt visszajönni Milánóba, mivel lejárt a kölcsönszerződése. Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy az a Nainggolan, akinek van kedve a játékhoz, könnyűszerrel kiszorította volna Gagliardinit a kezdőből – még úgy is, hogy a csúcson már nyilvánvalóan ő is túl van. Ez azonban nem volt elmondható a belgáról, akire így Conte nem tudott számítani.
Radja Nainggolan minden sorozatot figyelembe véve 41 mérkőzésen 7 gólt és 3 gólpasszt jegyzett kék-feketében. Sajnálom, hogy így alakult a milánói karrierje, hiszen személy szerint kifejezetten rajongtam az ő játékáért, de, mint tudjuk, ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Nainggolan a mai napon orvosi vizsgálaton vesz részt Szardínián, sok boldogságot kívánunk neki. Nektek pedig, kedves Olvasóink, boldog új évet!