Mint általánosságban, a futballban is epekedve várjuk az újévet, remélvén, hogy lassan most már valóban magunk mögött hagyunk mindent, ami idén megkeserítette az életünket. Nekünk különösen fontos lesz az elkövetkező néhány hónap: a bajnokság harmadán túl abszolút reálisnak tűnik az idényt megelőzően elvárásként megfogalmazott Scudetto.
2020 utolsó bajnokijáról néhány szóban:
Néhány nappal ezelőtt, az előzményeket figyelembe véve meglepően stabil és jó futballal, voltaképp magabiztosan sikerült nyerni egy (a szó több értelmében is) nehéz pályán. Azt nem szabad elhallgatni, hogy a Verona több sebből is vérzett,a hiányzói, majd a meccs közben megsérülő játékosai miatt – viszont Lukakuék ezt a szitut profin kezelték, és ha nincs Handa bődületes bakija, sokkal nyugodtabb lett volna az egész második félidő.
A meglepetésként érkező 3-4-3-as formáció kissé furára sikeredett ugyan, mivel az idén már legalább a harmadik posztján megforduló Perisic pont olyan idegenül mozgott harmadik csatárként, ahogy elsőre sejthettük is. Bár a horvát javára legyen írva, hogy most legalább láthatóan kapart, ez főleg védekezésben nyilvánult meg, a Verona térfelén jobbára a társakat zavarta.
Egyénileg egyébként az újra magára találó (és meccs embere címet elnyerő) Hakiminek örülhettünk leginkább, emellett Bastoninak, Lukakunak és Martíneznek is voltak jó pillanatai, míg a mérleg másik serpenyőjébe Handanovic került, aki sajnos nehéz helyzetbe sodorta társait.
Egy kis emlékeztető:
Mi miatt aggódhatunk a továbbiakban?
- Ha már az előbbi bekezdést a csapatkapitánnyal zártam le, vele is folytatnám. Először is leszögezném: nem szeretném az unalomig ismételgetni a témát, illetve hálátlannak sem szeretnék tűnni a szlovénnal szemben.
Tény ami tény, a Napoli ellen konkrétan a győzelmet köszönhettük neki, viszont azt leszámítva a „semmilyen” 90 percei mellé bizony gyakran jutott fejcsóválás és homlokráncolás. Távol álljon tőlem a vészmadárkodás, de nagyon fájna, ha esetleg a visszaesése negatívan befolyásolná a bajnoki versenyfutást, pont ő az (vagyis a nyomorúságos évek kevés fénypontja közül az egyik), aki ezt abszolút nem érdemelné meg. Nem kérdés, neki minimum a kupában mindenképp pihennie kell.
- A bal oldali szárnyvédő poszt az új szezonban egyáltalán nem megoldott, Young az első néhány interes hónapja után sajnos visszaesést mutat, míg Perisic… Nos, őt inkább hagyjuk is. Már akkor sokkal jobban jártunk volna, ha valahogy Biraghi véglegesítését sikerül megoldani, jelenleg viszont lényegében egy áldatlan állapot van: az említett kettősnek igazán jelenjük sincs, jövőjük meg aztán pláne.
Mi adhat reményt januártól?
- Mindenek előtt az egyik szuperfegyver, Asraf Hakimi formajavulása. Igazán még mindig nem szokott hozzá a Serie A-hoz, tart a beilleszkedése, de így is olyan számokat hoz, amiket bizony abból a pozícióból elvárunk: 14 bajnokin a 4+4 (a gólpasszokhoz egy kiharcolt büntetőt is hozzászámoltam) finoman szólva is nagyon korrekt mutató. Sok-sok összecsapáson lehet majd ő a nyerőember, és nagyon kell is az olykor sablonossá váló támadójátéknak egy ilyen opció.
- A védelem mondhatni, összeállt, ha nincs sérülés, egyértelműen megvan a kezdő hármas, amelyik stabilan tud együttműködni. Viszont érdekesség, hogy a legfiatalabb tag (Bastoni) nyújtotta a legstabilabb teljesítményt.
- A középpályán nemrég látott dögvész után most eljutottunk oda, hogy mindenki ép és egészséges, még (a létszámon felüli) Vecino is játékra jelentkezik a hetekben. Ha Conte jól sakkozik ezen a csapatrészen, az értelemszerűen nagyon nagy stabilitást adhat majd mind védekezésben, mind támadásban.
- Lukaku továbbra is egy szörnyeteg, Martínez pedig pislákol, kettejükön (és az esetlegesen feljavuló helyzetkihasználásukon) rengeteg fog múlni a maradék 24 fordulóban. Sánchezt a jó pillanatai miatt szintén szívesen sorolnám ide, de az ő sérülései igencsak átbillentették a megítélését a bosszankodás felé…
- Jelentem, már csak a januárt kell kibírni az eddig tapasztalt erőltetett menetben, a tél utolsó hónapjában végre „kiegyenesedik” a versenynaptár, és nagyjából visszatér minden a régi kerékvágásba. Egy Conte-kaliberű és reputációjú edzőnek ezt ki kell tudni használni, különben… Ő is tudja, mi következhet júniusban.
Mit/kit várunk az átigazolási piacon?
Miközben a keretet helyenként (főleg a középpályán) ritkítani is kellene, azért bőven akad olyan hely, ahol sürgető az erősítés kérdése.
Itt van rögtön a középső védő pozíciója, amit az alaphármason kívül ugyan eljátszik hellyel-közzel D’Ambrosio, Kolarov és Ranocchia is, de érezhetően óriási a minőségbeli romlás, bármelyikük is kerül be az aktuális hiányzó helyére – és a legdurvább, hogy általában Béka úr tud beszállni zökkenőmentesen. Egy Skriniarral és Bastonival egyenértékű váltótárs igencsak elkelne.
A középpálya közepe ugyan most éppen nem mutat olyan rosszul, de itt mindenképp szükség lenne egy csúcsminőségre, aki különbséget tud jelenteni – olyanra, amilyet Eriksentől vártunk volna, vagy Sensitől várnánk. Utóbbi ugyan most egészséges egy ideje, de egyértelműen óvatosságra int az ő utóbbi bő évének kálváriája, a szükség pedig nagy úr… Innen a hírek szerint a dán „kedvencünk” mellett Nainggolan és Vecino is távozhatnak, optimális esetben, ezzel pedig felszabadulna egy kis mozgástér.
A bal oldali szárnyvédő posztot feljebb taglaltam, innen rettentően hiányzik egy jó korban lévő, dinamikus, gyors, bal lábas futballista – olyan, ami a kuzinoknak megvan Theo Hernández személyében. Távozót akár itt is el tudunk képzelni, mégpedig Perisic személyében.
Végezetül a negyedik csatár szerepe: Sánchez sérülékenysége és a Pinamonti felé mutatott bizalom abszolút hiánya miatt égető szükség van egy focistára, aki bírja a padot, de ha beszáll, komolyan tudja befolyásolni a mérkőzés alakulását. Talán a legtöbb nevet ide olvashattuk, napestig lehetne sorolni őket, Marottáék talán képesek lesznek elhozni egyet január végéig.
Itt tartunk tehát jelenleg, hétvégén folytatódik a Campionato, ahol továbbra is minden idegszállal a bajnoki cím megszerzésére kell koncentrálni. Hogy meglehet -e, jó esély van -e rá? Naná, tíz éve most mutatkozik a legkomolyabb sansz, a szomorú BL-kiesés kevéske pozitív hozadékát is „beleszámolva”.
Ezzel a gondolattal kívánok a többi szerzőtárs nevében is boldog új évet minden kommentelőnknek, olvasónknak, követőnknek és egyáltalán minden Inter-szurkolónak! Ennyi, bosszankodással teli év után jólesne már úgy igazán mosolyogni.