Sokkal nem lett jobb a hangulatom annak ellenére sem, hogy aludtam egyet a tegnapi meccsre – továbbra is rettenetesen mérges vagyok Contéra, a covidra, Fortunára, a bírókra, vagyis nagyjából mindenkire. Több, mint nyerhető meccset sikerült elveszteni, úgy a 60. perctől kezdve volt az az érzésem, hogy minden földi és földön túli erő a Milan győzelme mellett döntött. Nagyon nem térnék ki arra, hogy mi az aktuális koronavírus-helyzet a csapatnál, mindenki tudja ezt, pusztán remélni lehet, hogy legalább Bastoni már játszhat a Mönchengladbach ellen szerdán.
Kényszerpálya ide vagy oda, középen és elöl gyakorlatilag a legerősebb kezdőt tudta kiküldeni a Maestro. Ja, hogy mi volt hátul? Halálhörgés, siralom.
Pioli nem gondolta túl ezt a meccset (ahogy tavaszit sem), meg sem próbálta a középpályára terelni a játékot, ő is tudta, hogy bármilyen ügyesek és tehetségesek az ő játékosai, a Barella, Brozovic, Vidal sor megeszik őket reggelire. Éppen ezért átrúgták a középpályát, és ha Ibra megnyeri a párharcot De Vrij ellen, akkor lekészítheti a labdát a két szélsőnek, akik lendületből vihetik a két kamuvédőnkre a labdát. Nem bonyolult, cserébe hatékony.
Ráadásul a két gólnál D’Ambrosio és Kolarov összesen hármat hibázott: előbb Kolarov rúgta agyon teljesen feleslegesen Ibrát (miután Handa időtlen idők óta újra tizit fog, nyilván Egoman elé pattan vissza), majd D’Ambrosio reagálta túlt, hogy Leao nagy lendülettel elhagyta a labdát (adjuk meg a portugálnak, amint észrevette, hogy Dambi azt sem tudja, melyik rendezvényen van, villámgyorsan megverte egy az egyben), végül Kolarovnak nem volt halvány fogalma sem, hogy merre lehet a svéd a beadáskor.
Engem meglepett, hogy a továbbiakban a Milan úgy döntött, hogy ez a meccs meglesz bekkeléssel. Rettenetes ötlet voltm és megérdemelték volna, hogy megint visszanyaljon nekik a fagyi, de úgy néz ki, valamiért tartozott neki Fortuna.
Lukaku egyenlítése után nagyjából a mérkőzés végéig felborult a pálya, betoltuk a Milant és próbálkoztunk becsülettel. Igazából sok rossz szava nem lehet az embernek a támadójátékra, nem tudom, hogy egy ennyire betömörülő ellenfél ellen mikor alakítottunk ki ennyi helyzetet és lehetőséget. Más kérdés, hogy nagyjából semmi sem akart sikerülni, még amikor a Rossoneri akart segíteni egy tizivel, azt is visszafújták.
Itt pedig el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy felvessünk bizonyos kérdéseket.
- Védelem szétverve, mi lesz most?
Felfoghatatlan, hogyan gondolhatja azt egy vezetőség (edzőstül, sportigazgatóstul), hogy ha alapvetően három belső védővel játszik egy csapat, akkor egy teljes idényre bőven elég lesz három igazi belső védő, cserének jók lesznek ex-szélső védők is. Nem. Nem. NEM. Mégis mi a búbánatos faszért kellett Godínt elküldeni? Azon kívül, ha az urunak ez volt a kifejezett kérése, akkor is, miért? Ha még így is lett volna, nem kellett volna leakasztani valakit? Oké, ha Godín lett volna, akkor is játszik Kolarov, mert ő nyilván Skriniart pótolta volna. De akkor Kolarov.
Én meg voltam róla győződve egész augusztus-szeptemberben, hogy nem, ennyire se Marotta, se Conte nem hülye. Betenni egy 35 éves szélső védőt középre, akinek nagyjából 6 meccses rutinja lehet ebben, ráadásul lelassult, mint a rohadalom, mi meg agyig feltolt védelemmel játszunk? Komolyan meg kell érvelni bárkinek, hogy ez miért nem jó ötlet? Agyrém.
Megoldás sem nagyon látszik, januárig le kell játszanunk azt a 200 meccset ezzel az emberanyaggal és reménykedni, hogy egyrészt a nagy meccseken általában lesz Skriniar, De Vrij és Bastoni, valamint, hogy többször leszünk képesek túlrúgni az ellenfelet, mint ők minket. Fantasztikus terv, a Serie A-ban ez nyilván működni szokott.
2. Contén mennek el a pontok, meddig tartható ez?
Már tavaly is felmerült az a kritika, hogy pontszámban hiányzik az a plusz, amit Conte hozzá szokott tenni a csapataihoz. Ezzel én tavaly csak úgy hellyel-közzel értettem egyet, mert valóban maradt benne ebben a csapatban valamennyi, de sok nem, az a keret sokkal többre nem volt képes.
Idén viszont az a helyzet, hogy az 5 elvesztett pontból hármat (mert négyet nem lehet) a Mister számlájára írok. A Lazio ellen vérlázító beszariság volt, hogy a félidei 0-1 után hagytuk visszajönni a padlón lévő ellenfelet ahelyett, hogy a második félidő elejét megnyomva eldöntöttük volna a meccset.
Az pedig kristálytiszta, hogy Kolarov az ő baromsága, miután mind a két kapott gól hibázott, nyugodtan lehet egy pontot számon kérni rajta. Biztos lesz, amikor a szerb bever egy-egy parádés szabit, ami sok pontot hozhat. A kérdés csak az, hogy az egyenleg mennyi lesz, hány pont megy el addig rajta.
3. Hibázgató riválisok
Egyrészt ugye nem az első öt fordulóban osztanak bajnoki címet, rengeteg van még hátra, és nincs is különösebb lemaradásunk. A Juvét is üti a korona-káosz, az Atalanta is leégett magát Nápolyban, a Napoli meg az már most megnyerte az évad lúzer idiótája címet, szóval komoly pánikra semmi ok. A két római nem néz ki jól, ez a Milan pedig… khm, nem győzött meg semmiről tegnap. Lehet azt mondani, hogy vertek kettőt gyorsan, aztán tartották az eredményt, csak attól, hogy 1-2 lett a vége, ez még nem lesz igaz. Ahogy felállt az Inter csapatvédekezése, pontosan 0 helyzetet tudtak teremteni, ráadásul az első három forduló után a legendák közé emelt védekezésük is minden volt, csak meggyőző nem. Én egyelőre nem látok bennük többet, mint egy erős aspiránst a negyedik helyre, az egyébre térjünk vissza legközelebb januárban, majd márciusban is.
4. Fény az alagút végén: van potenciál a támadójátékban
Sok gyömöszölős meccset látott mindannyiunk már, de a tegnapi olyan szempontból sokkal biztatóbb volt, mint a legtöbb: igenis meg tudtuk bontani a bekkelő ellenfél védelmét, és lehetőségeket, helyzeteket, ziccereket alakítottunk ki. Már ennyi előrelépés is elég lehetne idén tavalyhoz képest, főleg akkor, ha valamit sikerül kezdeni a védekezéssel is.
5. Mégis mi van a bírókkal és mi folyik a VAR-szobában?
Kezdjük ott, hogy Sensi római piros nevetséges volt, amire nem szólt semmit a VAR, majd a szövetség is eltiltotta, ami közröhej.
Aztán jött a tegnapi meccs, kezdjük hátulról: a visszafújt tizi. Itt nekem a legnagyobb problémám nem is az, hogy erre lehetett-e lest fújni vagy nem (aki keni-vágja a szabályokat, mondja már meg, hogy mi az idevontakozó passzus). Hanem az, hogy nem arról van szó, hogy sem a bíró, sem a partjelző nem vette észre, hogy Lukaku vagy 2 méterrel előrébb helyezkedett. Nyilván látták, de úgy ítélték meg, hogy ebben a helyzetben nem alkalmazandó a leshelyzet. Erre jött a VAR, és felülbírálta a játékvezetőt. Ergo két, elvileg ugyanolyan képzett bíró homlokegyenest eltérően értelmeztek egy szabályt, és az egyik felülbírálta a másikat.
A legjobb persze Kessie esete, aki elkövette a Vecino-faultot. Emlékszünk az Inter-Juvéra, ugye? Az ott egyből piros lett, a mi meccsünk után két órával Chiesa ugyanerre azonnal megkapta a pirosat. Kessie meg nyugodtan agyonrúghatta Hakimit, tovább. Az a tetűláda mi a pék faszát csinált a VAR-szobában? Nem, nem második sárga maradt el, hanem egyértelmű azonnali piros, kötelező lett volna szólnia VAR-nak, hogy „Öreg, benéztél valamit. de csúnyán„.
Ez az, amiből már most (!) nagyon elég, most kell nekiállni verni az asztalt, mielőtt elhiszik a felsőbb körökben, hogy mindent lehet.
Mindezek ellenére lehet gratulálni Kuzinéknak, nem tudom kijelenteni, hogy megérdemelték a győzelmet, de azt igen, hogy megharcoltak érte, ennyi szerencséjük 4 évente meg nekik is lehet. Aztán ki tudja, olyan kaotikus is lehet még ez az idény, hogy még a végén ők lesznek a gigameglepik.
Ezt a meccset le kell zárni gyorsan és mindeninek fizikailag ki kell pihenni magát, mert szerdán BL, szombaton Genoa idegenben, aztán ukrán túra következik.
Forza Ragazzi!
Mozgóképes összeállítás IDE kattintva találtok.
*Képek forrásai/picture’s source: Getty Images 2020, La Republica, sempreinter.com