Rangadó korona idején

Három forduló után a Milan második, az Inter 5. a tabellán. Mindkét csapat veretlen, és jó formát mutat. Újra régi fényében a Derby della Madonnina? Hát, majdnem.

Azt mindenesetre kár lenne elvitatni, hogy ahonnan és ahová ez a két csapat eljutott az utóbbi időben, az mindenképp lelkesítő. A két milánói csapat 2011 után kezdte meg közel évtizedes alászállását, kezdve a 2010-ben triplázó, 10/11-ben még kupát nyerő és a bajnokságban a Milan mögött második helyen végző Interrel. A Milan ezt követően egy szuperkupával és egy 11/12-es bajnoki ezüsttel a markában énekelte meg hattyúdalát, majd lassacskán követte a BL-ről ekkortájt már rendre lemaradó Nerazzurrit a homályba.

Az Inter bajnokesélyesek közé való visszaemelkedésével számtalan írás foglalkozik itt a blogon, nézzük meg inkább mi történik a város másik felén! A Milan ugyanis észrevehetően ugrott egyet minőségben az előző szezonban, melynek legárulkodóbb jele talán az, hogy a Serie A tavaly júniusi visszatérése óta nem találtak legyőzőre. A vezetőség az utolsó komoly szakmai hibáját letudta Giampaolo kinevezésével, amit aztán relatíve gyorsan korrigáltak is azáltal, hogy megtalálták a szintjükön talán legjobb választást kispadjukra. Stefano Pioli már az Internél is megmutatta, hogy kiválóan teremt káoszból rendet, még a Kondogbia-Gagliardini középpályás-duó is működött nála. A sikernek azonban ő sem instant záloga, a Milan is kicsit bukdácsolva kezdett vele, idővel azonban beérett a munkája, Calhanogluból újra focistát csinált, Theo Hernandez szerepét is nagyon eltalálta, a besülő játékosok- mint például Piatek és Suso – helyett pedig kapott jobbakat. A mostani rossoneri a kiváló formában visszatérő Ibrahimoviccsal, Leaoval, Saelemaekerssel sokkal jobban néz ki mint bármelyik másik az előző évekből, ha pedig az olyan újabb igazolások is beválnak, mint Brahim Diaz vagy Tonali, egy újabb szintugrást is elérhetnek idén.

Mi az a tényező, ami árnyékot vet a két felfelé tartó csapat rangadójára? Hát persze, hogy a rohadt covid, amely a Serie A-ban a Genoa után az Internek is betesz. A Napoli példájából azt hiszem mindnyájan tanultunk, hibájukat/ügyeskedésüket (?) egy automatikus 3-0-val és egy pont levonásával honorálta a liga (hogy hogyan honorálja a karanténból megszökő, hovatovább Európában utazgató játékosokat, az pedig már egy másik, viccesebb kérdés). A 13 covid-negatív, bevethető játékosra vonatkozó szabályról többféle verziót lehet olvasni, jelen esetben azonban a nerazzurit nem érintheti, Conte ugyanis tizenhét felnőtt kerettagot is nevezhetett a meccsre. Ebből tizenkettőnek természetesen még válogatott kötelezettségei voltak a héten, a várható kezdőből pedig konkrétan tíznek. A derbyre felkészülni tehát nem sok idejük maradt, pozitívumként viszont legalább elkönyvelhetjük, hogy a legtöbben jó formában szerepeltek nemzeti színekben, a Sanchez és Perisic sérüléseire vonatkozó hírek pedig nem voltak komolyak. Már csak az hiányzott volna…

Vírus miatt tehát biztos hiányzó Skriniar, Young, Nainggolan, Gagliardini és Radu. Bastoni ugyan felépült, nevezni valószínűleg még nem lehetett, mert ő sem lesz ott a meccsen, Sensi pedig eltiltás miatt szintén hiányzik, így hát a középpályán és a védelemben minimális variációs lehetőség maradt. Darmian és Ranocchia ugorhatnak be, valamint az lehet talán kérdés, hogy Brozovic vagy Eriksen fut ki a gyepre. Elöl Lukaku és Martínez borítékolható, csereként Sanchez és Pinamonti jöhet. Változtatni tehát éppenséggel tud majd Conte, ha úgy alakul, a covid épp csak egy kicsit segít neki összeállítani a kezdőt.

Kép: La Gazetta dello Sport

De mennyire érezhetjük meg este ezt a sok hiányzót? Nainggolan eleve nem igazán volt játékban, maga a maradása is meglepetés igazából. Gagliardini ugyan nem tartozik a kedvenceink közé, látunk rá esélyt, hogy az eredeti terv szerint kezdett volna ma. Az igazi pedig természetesen az lett volna, ha valahogy eltörlik Sensi erősen túlzó piros lapját, de lássuk be, esély nem sok volt rá. A védelem pedig aggasztó. Bastoni helyett újra előkerül Kolarov, akinek tudását nem szándékozom elvitatni, a Fiorentina és a Benevento ellen azonban elég komoly helyezkedési hibákat vétett, mintha életében nem játszott volna 3 védős rendszerben. Ashley Young helyett Perisic fog szerepelni, aki védekezés terén kevésbé tudja segíteni Kolarovot mint az angol, ez sem megnyugtató, ahogy Skriniar hiánya sem. Szeretjük D’Ambrosiot, de ismerjük is, ráadásul Skrini épp kezdett formába lendülni. A meccs kulcskérdései is ide kötődnek: a gyors léptű Castillejo mennyiben tudja kihasználni az Inter kissé hiányos baloldalát? Ugyanakkor érdemes vetni egy pillantást a másik oldalra is, ahol így a DD-Hakimi duó találkozhat Theo Hernandezzel és Saelemaekersel/Leaoval. 

Miben bízhatunk Interesként? Nos, az egyéni formákat tekintve egyáltalán nincs okunk panaszra. Az előző három forduló, bár nem volt leányálom, azért teljesen jól nézett ki, mondhatni a védelemtől fölfelé minden működik. A két legtöbb figyelmet kapó új igazolás rögtön meg is mutatta mi várható tőlük, elsősorban Hakimi körül alakult ki azonnal egy elég megalapozott hype, de Vidal melóját is élmény volt nézni. A csatárok pedig meghálálják a támogatást, Lukaku eddig ott folytatja, ahol nyáron abbahagyta, Martínez pedig talán eddigi legjobb formájában van. Amennyiben úgy hozza a meccs, Alexisre is számíthatunk, aki rengeteg lehetőséget teremtett csapattársainak az első két fordulóban, reméljük ma sem adja lejjebb. Ennél fogva pedig az Inter, ha már védekezni nem nagyon tud, támad. Érdekes ez egy Conte csapattól, mégannyira az Intertől, meglátjuk, hogy ez a hozzáállás mennyire tudja átmenteni magát egy igazi, feszült városi rangadóra.

Motivációból ugyanis nem lesz hiány egyik oldalon sem: az Inter, ha bajnoki álmokat dédelget, nehéz meccseken sem elégedhet meg egy döntetlennel. Jelen körülmények között legyőzni a Milant ráadásul még komolyabb jelzésértékkel bírna. Ugyanez a kulcsszó a Milannál is, akik 2016 januárja óta képtelenek felülmúlni az Intert a bajnokságban. Az első három forduló kiscsapatok elleni győzelmei után pedig itt az első igazán komoly próbatétel, amin megmutathatják, ők is itt vannak. Egy biztos, a tét nélküli, középcsapatos Madonninák sorának ezzel (reméljük) vége is.

Kicsit korai a kezdés, 18.00, Digi Sport 1. Mit mondhatnánk, hatalmas Forza Inter!