Buon Compleanno, Nerazzurri Blog!

Érdekes év ez mindenkinek. Rossz is, mert mindenki a búsba kívánja 2020-at, de másrészről nekünk Inter szurkolóknak a nosztalgia éve is. Tíz éve nyertünk Rómában, Sienában majd Madridban is, utóbbinak egy tetoválás lett az eredménye e sorok írójának, illetve egy öt részes sorozat az új weboldalunkon (KATT). És igen 10 éves a blogunk.

Emlékszem Rolkó posztjára a facebook csoportunkban nyolc évvel ezelőtt, amikor embereket toborzott az akkor még Népsporton futó blogunkra. Egy Genoa elleni mérkőzés előzetesét kellett megírnia a jelentkezőknek és mivel a kezdetektől fogva imádtam a blogot, különösen Csabinter írásait, úgy gondoltam megpróbálom. Épp nem volt melóm, ráértem, miért ne.

Két nap múlva már kinn volt az előzetes és mocskosul jó érzés volt látni a saját írásomat.

Nagyon sokan elvéreztek a Népsport halálával, ami szomorú, de totálisan érhető.

Az a Népsport igenis értékteremtő volt, sőt, inkább érték. Hétköznapi szurkolók, foteldrukkerek, testnevelésből felmentettek írásait bújtam egész nap. Imádtam a Jég Veled, a Napi Balotelli, az Il Nostro Calcio, az Utwenger, a La Liga Loca és Vincy Heat írásait. Aki nem tudná utóbbi Saint Vincent és a Grenadine-szigeteki labdarúgó-válogatott benecenve.

Igen, még nekik is volt blogjuk a Népsporton.

Azóta mi elköltöztünk, kétszer is, minden bizonnyal végleges otthonra lelve a függetlenségünkkel. (mi még jókor hagytuk ott az Indexet, muhaha)

De hogy ne csak én koptassam a billentyűt, végtére is vannak nálam rutinosabb Nerazzurri Blog tagok is, akik nélkül létre sem jött volna ez a felület. Jöjjenek ők, jöjjön mindenki. Majdnem mindenki.

@touristique

Rolkó egyszer pár éve megkérdezett, mint lelkes hozzászólót, hogy tudok-e esetleg cikkeket is írni. Azóta sem vagyok benne biztos, hogy tudok, de csinálom. A Népsportos blogok aranykora óta tetszik ez a formátum, és a szerző-csapatot is nagyon megkedveltem. Inter-függőségem mit sem változott az évek során, és mint a legtöbb igazi fociaddikt, én is imádom kibeszélni magamból a meglátásaimat. Szuper, hogy ez még mindig ennyi olvasót és kommentelőt csődít össze! Forza Inter!

@bimre_

Úgy 6-7 évvel ezelőtt keresett meg Viridis, hogy ha lenne kedvem csatlakozni, akkor írjak egy próbaposztot. Megtettem, tetszett az arcoknak, szóval azóta is itt rontom a levegőt (régebbi olvasók JackkBauer néven ismerhettek meg).

Az Interrel kapcsolatban nyilván csak közhelyeket lehet puffogtatni, de tényleg egy örök szerelem, ráadásul a szakdogám megírásának is ez volt az alapja.

A Blog számomra – bocs, ha nagyképűen hangzik, nem magamra, hanem a teljes csapatra gondolok – a minőséget jelenti, hiszen kimondott cél, hogy az általános focis fórumoknál valamivel magasabb nivót üssünk meg. Egyébként meg egy szuper hobbi, aminek – a kor előrehaladtával sajnos – része az is, hogy kevesebb időt jut rá olykor-olykor, mint szeretném.

@Rolkó

Engem pár hónappal a kezdetek után szervezett be Csabi, akivel előtte már sok-sok éves virtuális ismeretségünk volt az internazionale.hu-ról, az Index fórum Inter topikjából valamint e-mailes (!) kommunikációkból. Ma már vicces visszatekinteni akár az első posztjaimra, akár még régebbre, fura belegondolni, honnan hová jutottam a kommunikációt, fogalmazáskészséget tekintve – rengeteget köszönhetek a blognak e tekintetben. A motiváció olykor-olykor megkopott, a csapattal együtt nihilbe zuhanások alkalmával a havi értékelő rovatok sajnos rendre az elhanyagolás sanyarú sorsára jutottak, de alapvetően el nem múló szerelem ez a kicsiny közösség (olvasókkal és főleg kommentelőkkel együtt).

Utóbb említett kategóriába tartozik nyilván maga az Inter is, a megszokott dolgok mellett csak egy dolgot emelnék ki: húsz év szurkolás után sem múlik el úgy idény, hogy ne látnám az összes meccset (95%-át élőben). Talán most már egyre közelebb kerül az az álom is, hogy egy Scudetto után közösen értékelhessünk egy idényt…

@ninogoffredo

Én vagyok a legújabb és egyben legfiatalabb tag a csapatban, 2019 nyarán kerültem be a szerzőtársakhoz, mikor önjelölt módon elbúcsúztattam az akkor távozó Spallettit, majd Mirandát. touristique volt az, aki először felvette velem a kapcsolatot, majd PaulPierce34 is sokat segített a kezdetekben.

Ugyan 2006 ősze óta vagyok Inter szurkoló, de az azóta eltelt években akadt jó néhány olyan, mikor egyáltalán nem követtem semmilyen futballt. Mikor újra bekerültem a vérkeringésbe, akkor fedeztem fel magamnak a Nerazzurri Blogot. Én személy szerint most sem tartom szerény személyem egyenrangúnak a szerzőtársakkal, sokkal inkább gondolok magamra első számú NB fanatikusként. A megújult – ès csodálatosan letisztult, egyben igényes – weboldal létrejöttènek köszönhetően van lehetőségünk feltölteni az archív bejegyzèseket – nos, ez az, amiben én elsősorban jeleskedtem. Személy szerint úgy vélem, hogy ,,bűn” lenne veszni hagyni a kollegák remekművűeit. Személyes kedvenceim egyébként két _bimre_ alkotás, ,,Mazzarri éjszakája” (ez sajnos már nem fellelhető) és a ,,Hét szűk esztendő”, melyet viszont sikerült feltöltenem a megújult honlapra.

Még annyit elárulnék, hogy már jóval azelőtt is figyeltem a többi olasz, angol, spanyol focicsapatok esetlegesen létező blogjait, mielőtt az itteni kollégák bevettek volna maguk közé. Nyilván miután megtapasztaltam, hogy milyen király a Nerazzurri Blog, érdekelt, hogy a többieknek is,,van-e ilyenje”. Ez személyes vélemény, de a szerzőtársak alkotásainak szìnvonalával szerintem csak kettő másik blog, a penamadrista és a bianconeri veszi fel a versenyt – nyilván utóbbihoz gyomor kell, hogy egy olyan undorító csapatról, mint a juventus, olvasson az ember, de ha ezt sikerül leküzdeni, akkor kifejezetten jókat lehet ott derülni, benito pedig hatalmas koponya.

Az Inter természetesen számomra is örök szerelem, ugyanakkor próbálok egy bizonyos határt meghúzni. Valamiért fura számomra, ha valaki T/1-ben beszél a kedvenc együtteséről. Pl a minap egy barca szurkoló ismerősöm mondta, hogy gratulál NEKÜNK Vidal megszerzéséhez. Valószínűleg csak én vagyok ennyire begyöpösödve, de szerintem túlzás a t/1 használata kedvenc csapat esetén is. Ettől függetlenül viszont ugyanúgy szeretem-imádom a klubot, mint ebben a közegben bárki.

@csabinter

Bevallom őszintén, az emlékdarabok összeillesztéséhez meg kellett kérdeznem Mikit, aki annak idején “beszervezett”. A kapcsolatfelvételünk pontos menetét nem tudtam felidézni, de az első találkozásunkét igen. Valamikor 2009-10 környékén kerestem meg ismeretlenül az ős-NST spanyolfoci-felelősét, Pancho Sanzát, mondván látom, “híján vannak” a francia focival foglalkozó posztoknak, én meg ráérek. Akkoriban nagyon érdekelt az a bajnokság és részletesen követtem a Ligue1-et (is), simán tudtam fejből hat-nyolc embert mondani a Rennes-ből. Írtam pár vendégposztot, majd nem sokkal később a tematikus Népsport-blogok megalakuláskor neki köszönhetően megint előkerültem. Merthogy elküldte a vipmailes (!) címemet a bizonyos Mikinek – őt kérték fel ugyanis Benitóék, hogy mi lenne, ha megalapítaná az Interrel foglalkozó önálló blogot. Pancho ajánlott be engem, mint esetleges szerzőtárs. 2010 szeptemberében Miki rámírt G-talkon, hogy mi lenne, ha elmennék én is a Grundon szervezett nagy bloggertalira, hogy ott megbeszéljük a részleteket. Így történt, akkor találkoztam vele és az egész NST-s bagázzsal először, illetve a frissen indult blogok szerzőit is megismerhettem. Kiváló este volt, sok alkohollal és még több Interrel. Ketten kezdtük el, majd valahogy leigazoltuk az aktívan kommentelő Horast, aztán az én scoutrendszerem feldobta a különféle fórumokból – addig csak online – ismert Rolkót, így az első hónapokat négyen vittük. Közben csatlakozott és lemorzsolódott egy-két ember, Miki pedig kiszállt (a kapcsolatot természetesen tartjuk). A népsportos blogok csúcsidőszaka sajnos nem esett egybe az Interével, de a közösségre, az olvasottságra és talán nyugodt szívvel mondhatom, posztjaink változatosságára és értékeire nem lehetett panasz. Sose gondoltam volna, hogy egyszer a Nemzeti Sport kezdőoldalán virítanak a csapatról szóló írásaim és alkalmanként 15-20 ezer ember olvassa…

Az elmúlt tíz évben nagyon sok témát kimerítettem. Pontos számot nem tudok mondani, de valahol 300 környékén lehet a publikált posztjaim száma. Mivel úgy hat éve a civil munkám is az íráshoz kötődik, a napi többórás szövegekkel foglalkozás alaposan leszívja a kreatív energiáimat és lefáraszt fejben, ezért az utóbbi pár évben kevesebbet tudtam foglalkozni az időközben forzainter.hu-vá változott és lelkes, odaadó szerzőkkel bővült oldallal. A csapat és az általa megismert nagyszerű emberek megszámlálhatatlan élményt adtak a tévés szerepléstől kezdve a közös Milánóba utazásokon át a meccsnézésekig. Remélem, még bővül a lista.

Ezek vagyunk mi.

Sokan abbahagyták, megszűntek, vagy csak simán megmaradtak facebookon működni havi egy két poszttal.

Mi viszont még mindig itt vagyunk.  Láttuk Militót, Zanettit, Cambiassót, hogy aztán átéljük a legsötétebb időket Alvaro Pereirával, Garganóval, Kuzmanoviccsal is.

De Mi még mindig itt vagyunk. A szerzők, @Rolkó @csabinter @bimre_ @ninogoffredo @touristique @blazious @salabobo, valamint jómagam @PaulPierce34 és Ti, a hűséges olvasóink.

Köszönjük.