Buon Compleanno, Nerazzurri Blog!

Érdekes év ez mindenkinek. Rossz is, mert mindenki a búsba kívánja 2020-at, de másrészről nekünk Inter szurkolóknak a nosztalgia éve is. Tíz éve nyertünk Rómában, Sienában majd Madridban is, utóbbinak egy tetoválás lett az eredménye e sorok írójának, illetve egy öt részes sorozat az új weboldalunkon (KATT). És igen 10 éves a blogunk.

Emlékszem Rolkó posztjára a facebook csoportunkban nyolc évvel ezelőtt, amikor embereket toborzott az akkor még Népsporton futó blogunkra. Egy Genoa elleni mérkőzés előzetesét kellett megírnia a jelentkezőknek és mivel a kezdetektől fogva imádtam a blogot, különösen Csabinter írásait, úgy gondoltam megpróbálom. Épp nem volt melóm, ráértem, miért ne.

Két nap múlva már kinn volt az előzetes és mocskosul jó érzés volt látni a saját írásomat.

Nagyon sokan elvéreztek a Népsport halálával, ami szomorú, de totálisan érhető.

Az a Népsport igenis értékteremtő volt, sőt, inkább érték. Hétköznapi szurkolók, foteldrukkerek, testnevelésből felmentettek írásait bújtam egész nap. Imádtam a Jég Veled, a Napi Balotelli, az Il Nostro Calcio, az Utwenger, a La Liga Loca és Vincy Heat írásait. Aki nem tudná utóbbi Saint Vincent és a Grenadine-szigeteki labdarúgó-válogatott benecenve.

Igen, még nekik is volt blogjuk a Népsporton.

Azóta mi elköltöztünk, kétszer is, minden bizonnyal végleges otthonra lelve a függetlenségünkkel. (mi még jókor hagytuk ott az Indexet, muhaha)

De hogy ne csak én koptassam a billentyűt, végtére is vannak nálam rutinosabb Nerazzurri Blog tagok is, akik nélkül létre sem jött volna ez a felület. Jöjjenek ők, jöjjön mindenki. Majdnem mindenki.

@touristique

Rolkó egyszer pár éve megkérdezett, mint lelkes hozzászólót, hogy tudok-e esetleg cikkeket is írni. Azóta sem vagyok benne biztos, hogy tudok, de csinálom. A Népsportos blogok aranykora óta tetszik ez a formátum, és a szerző-csapatot is nagyon megkedveltem. Inter-függőségem mit sem változott az évek során, és mint a legtöbb igazi fociaddikt, én is imádom kibeszélni magamból a meglátásaimat. Szuper, hogy ez még mindig ennyi olvasót és kommentelőt csődít össze! Forza Inter!

@bimre_

Úgy 6-7 évvel ezelőtt keresett meg Viridis, hogy ha lenne kedvem csatlakozni, akkor írjak egy próbaposztot. Megtettem, tetszett az arcoknak, szóval azóta is itt rontom a levegőt (régebbi olvasók JackkBauer néven ismerhettek meg).

Az Interrel kapcsolatban nyilván csak közhelyeket lehet puffogtatni, de tényleg egy örök szerelem, ráadásul a szakdogám megírásának is ez volt az alapja.

A Blog számomra – bocs, ha nagyképűen hangzik, nem magamra, hanem a teljes csapatra gondolok – a minőséget jelenti, hiszen kimondott cél, hogy az általános focis fórumoknál valamivel magasabb nivót üssünk meg. Egyébként meg egy szuper hobbi, aminek – a kor előrehaladtával sajnos – része az is, hogy kevesebb időt jut rá olykor-olykor, mint szeretném.

@Rolkó

Engem pár hónappal a kezdetek után szervezett be Csabi, akivel előtte már sok-sok éves virtuális ismeretségünk volt az internazionale.hu-ról, az Index fórum Inter topikjából valamint e-mailes (!) kommunikációkból. Ma már vicces visszatekinteni akár az első posztjaimra, akár még régebbre, fura belegondolni, honnan hová jutottam a kommunikációt, fogalmazáskészséget tekintve – rengeteget köszönhetek a blognak e tekintetben. A motiváció olykor-olykor megkopott, a csapattal együtt nihilbe zuhanások alkalmával a havi értékelő rovatok sajnos rendre az elhanyagolás sanyarú sorsára jutottak, de alapvetően el nem múló szerelem ez a kicsiny közösség (olvasókkal és főleg kommentelőkkel együtt).

Utóbb említett kategóriába tartozik nyilván maga az Inter is, a megszokott dolgok mellett csak egy dolgot emelnék ki: húsz év szurkolás után sem múlik el úgy idény, hogy ne látnám az összes meccset (95%-át élőben). Talán most már egyre közelebb kerül az az álom is, hogy egy Scudetto után közösen értékelhessünk egy idényt…

@ninogoffredo

Én vagyok a legújabb és egyben legfiatalabb tag a csapatban, 2019 nyarán kerültem be a szerzőtársakhoz, mikor önjelölt módon elbúcsúztattam az akkor távozó Spallettit, majd Mirandát. touristique volt az, aki először felvette velem a kapcsolatot, majd PaulPierce34 is sokat segített a kezdetekben.

Ugyan 2006 ősze óta vagyok Inter szurkoló, de az azóta eltelt években akadt jó néhány olyan, mikor egyáltalán nem követtem semmilyen futballt. Mikor újra bekerültem a vérkeringésbe, akkor fedeztem fel magamnak a Nerazzurri Blogot. Én személy szerint most sem tartom szerény személyem egyenrangúnak a szerzőtársakkal, sokkal inkább gondolok magamra első számú NB fanatikusként. A megújult – ès csodálatosan letisztult, egyben igényes – weboldal létrejöttènek köszönhetően van lehetőségünk feltölteni az archív bejegyzèseket – nos, ez az, amiben én elsősorban jeleskedtem. Személy szerint úgy vélem, hogy ,,bűn” lenne veszni hagyni a kollegák remekművűeit. Személyes kedvenceim egyébként két _bimre_ alkotás, ,,Mazzarri éjszakája” (ez sajnos már nem fellelhető) és a ,,Hét szűk esztendő”, melyet viszont sikerült feltöltenem a megújult honlapra.

Még annyit elárulnék, hogy már jóval azelőtt is figyeltem a többi olasz, angol, spanyol focicsapatok esetlegesen létező blogjait, mielőtt az itteni kollégák bevettek volna maguk közé. Nyilván miután megtapasztaltam, hogy milyen király a Nerazzurri Blog, érdekelt, hogy a többieknek is,,van-e ilyenje”. Ez személyes vélemény, de a szerzőtársak alkotásainak szìnvonalával szerintem csak kettő másik blog, a penamadrista és a bianconeri veszi fel a versenyt – nyilván utóbbihoz gyomor kell, hogy egy olyan undorító csapatról, mint a juventus, olvasson az ember, de ha ezt sikerül leküzdeni, akkor kifejezetten jókat lehet ott derülni, benito pedig hatalmas koponya.

@csabinter

Bevallom őszintén, az emlékdarabok összeillesztéséhez meg kellett kérdeznem Mikit, aki annak idején “beszervezett”. A kapcsolatfelvételünk pontos menetét nem tudtam felidézni, de az első találkozásunkét igen. Valamikor 2009-10 környékén kerestem meg ismeretlenül az ős-NST spanyolfoci-felelősét, Pancho Sanzát, mondván látom, “híján vannak” a francia focival foglalkozó posztoknak, én meg ráérek. Akkoriban nagyon érdekelt az a bajnokság és részletesen követtem a Ligue1-et (is), simán tudtam fejből hat-nyolc embert mondani a Rennes-ből. Írtam pár vendégposztot, majd nem sokkal később a tematikus Népsport-blogok megalakuláskor neki köszönhetően megint előkerültem. Merthogy elküldte a vipmailes (!) címemet a bizonyos Mikinek – őt kérték fel ugyanis Benitóék, hogy mi lenne, ha megalapítaná az Interrel foglalkozó önálló blogot. Pancho ajánlott be engem, mint esetleges szerzőtárs. 2010 szeptemberében Miki rámírt G-talkon, hogy mi lenne, ha elmennék én is a Grundon szervezett nagy bloggertalira, hogy ott megbeszéljük a részleteket. Így történt, akkor találkoztam vele és az egész NST-s bagázzsal először, illetve a frissen indult blogok szerzőit is megismerhettem. Kiváló este volt, sok alkohollal és még több Interrel. Ketten kezdtük el, majd valahogy leigazoltuk az aktívan kommentelő Horast, aztán az én scoutrendszerem feldobta a különféle fórumokból – addig csak online – ismert Rolkót, így az első hónapokat négyen vittük. Közben csatlakozott és lemorzsolódott egy-két ember, Miki pedig kiszállt (a kapcsolatot természetesen tartjuk). A népsportos blogok csúcsidőszaka sajnos nem esett egybe az Interével, de a közösségre, az olvasottságra és talán nyugodt szívvel mondhatom, posztjaink változatosságára és értékeire nem lehetett panasz. Sose gondoltam volna, hogy egyszer a Nemzeti Sport kezdőoldalán virítanak a csapatról szóló írásaim és alkalmanként 15-20 ezer ember olvassa…

Az elmúlt tíz évben nagyon sok témát kimerítettem. Pontos számot nem tudok mondani, de valahol 300 környékén lehet a publikált posztjaim száma. Mivel úgy hat éve a civil munkám is az íráshoz kötődik, a napi többórás szövegekkel foglalkozás alaposan leszívja a kreatív energiáimat és lefáraszt fejben, ezért az utóbbi pár évben kevesebbet tudtam foglalkozni az időközben forzainter.hu-vá változott és lelkes, odaadó szerzőkkel bővült oldallal. A csapat és az általa megismert nagyszerű emberek megszámlálhatatlan élményt adtak a tévés szerepléstől kezdve a közös Milánóba utazásokon át a meccsnézésekig. Remélem, még bővül a lista.

Ezek vagyunk mi.

Sokan abbahagyták, megszűntek, vagy csak simán megmaradtak facebookon működni havi egy két poszttal.

Mi viszont még mindig itt vagyunk.  Láttuk Militót, Zanettit, Cambiassót, hogy aztán átéljük a legsötétebb időket Alvaro Pereirával, Garganóval, Kuzmanoviccsal is.

De Mi még mindig itt vagyunk. A szerzők, @Rolkó @csabinter @bimre_ @ninogoffredo @touristique @blazious @salabobo, valamint jómagam @PaulPierce34 és Ti, a hűséges olvasóink.

Köszönjük.