Ez a címadás nem annak szól, mint az elmúlt években oly sokszor, hiszen a csapat a Triplete óta a legjobb szezonját produkálta, ám mégis, szurkolóként is megkönnyebbülést érzek, hogy vége a bajnokságnak. Az, hogy egy magabiztos sikerrel zártuk le az idényt, pozitívum, de mindannyian érezzük: az előttünk álló hetekben nagy változások várhatóak a klubnál.
Egyetértettem Contéval, amikor azt mondta, hogy a második hely nem több, csupán az első a vesztesek között. Pontosan ez az a mentalitás, amire szükség van ennél a klubnál, nem pedig arra, hogy egy kieső csapat ellen kiharcolt negyedik hely után ünnepeljenek a játékosok. Ehhez az egyébként is morbid és furcsa szezonhoz az égvilágon semmit sem tesz hozzá, vagy épp vesz el ha másodikként vagy negyedikként végez a csapat.
Persze, van egy másik oldala a történetnek: egy erős befejezés üzenet értékű lehet a következő szezonra a Juventusnak: itt vagyunk, közelítünk, már nem vagyunk messze és készen állunk arra, hogy jövőre igazi kihívóként térjünk vissza.
Az erős befejezés pedig sikerült. A tavaszi szezon legjobb csapatának otthonában sikerült kiharcolni az ezüstérmes, domináns, érett futballal és jó egyéni teljesítményekkel. Mind a két gárda a körülményekhez képest a legerősebb csapatát küldhette fel, egyedül Ilicic hiányzott a túloldalon, de ő már egy ideje nem bevethető magánéleti problémái miatt.
Rögtön a mérkőzés legelső pillanatában tudatosítottuk az ellenfélben, hogy ma nyerni jöttünk, és nem döntetlenben illetve a Lazio botlásában bízva akarjuk megszerezni az első vesztes helyezését. Barella az első támadásból gólt szerezhetett volna, ám Gosens szögletre mentett, amiből sikerült megszerezni a vezetést. Young tekert, D’ambro fejelt, Egri rinyált, 1-0 nemoda. Kinek kellenek új wingbackek?
Az Atalanta idén számtalanszor fordított vesztes állásból, az Inter legalább ennyiszer vesztett pontokat előnyről, szóval nem volt ez lefutva, de az erős kezdésre lehetett alapozni és sikerült is. Gasperini csapata fásultan, erőtlenül és rájuk nem jellemző módon ötlettelenül jászott, vélhetően a PSG elleni mérkőzés jobban motiválta őket, mint egy második hely a bajnokságban. Érthető.
Mindeközben az Inter okosan, kulturáltan adogatott, a labdakihozatalok kifejezetten tetszetősre sikeredtek, a Brozovic-Gag duó pedig ismét megmutatta, hogy mennyire jól kiegészítik egymást.
A huszadik percben végleg eldőlt a találkozó: Young az alsósarokba Robbenezte a bogyót, 2-0 ide, eldőlt sziasztok. Az angol a szezon legkellemesebb meglepetése: olcsón jött, semmit sem vártunk tőle, de sokat kaptunk, mind játékban, mind hozzáállásban. Helye van a következő évi csapatban, legalább csereként, klasszisokkal jobb, mint Biraghi.
ASHLEY YOUNG GOLAZO pic.twitter.com/vFB12IQT78
— InterMemes (@Inter_Memes) August 1, 2020
Ezt követően már nem sok érdemleges esemény történt a meccsen: Lautaro megmutatta, hogy egy önző gyökér, az Atalanta pedig bár próbálkozott szépíteni, maximum helyzetekig jutott.
Második hely, 82 pont, utóbbi pedig a legtöbb a triplázó szezon óta, sőt, konkrétan ugyanannyi, mint 2010-ben. A klub jó irányba halad, kérdés, hogy lesznek-e személyi változások? Conte vélhetően maradni fog, bár a mérkőzés után megint beleszállt a vezetőségbe. Az viszont elég gyanús, hogy a tavalyihoz hasonlóan idén is távozni fog pár kulcsember: akkor Perisicnek, Icardinak és Radjának kellett mennie, idén jó eséllyel a Brozovic, Skriniar duóból valaki, vagy akár mind a ketten távozhatnak. De azon se lepődnénk meg ha mondjuk egy Everton elvinné 50millióért Eriksent.
Végre vége, de nem azért mert annyira szarok lettünk volna, hanem az ismert okok miatt. Ez a hangulattalan tétmeccsnek álcázott baráti összejövetel, nézők nélkül eléggé lehangoló tud lenni két hónapon át és a meccsek színvonala is hagyott kívánnivalót maga után. A rossz hír az, hogy egy darabig még ez vár ránk.
Vége, de hamarosan EL, egy esély, hogy ne trófea nélkül zárjuk le a szezont. Úgy, mint 2011 óta minden évben.
Összefoglaló: