Semmiképpen sem lehet azt mondani, hogy a tegnap este diadalmenet lett volna, de én ettől függetlenül sem tudok nagyon negatív lenni a végeredmény láttán. Kezdjük a legeslegfontosabbal: idén nem, hogy az utolsó forduló utolsó 15 percére nem úgy fordulunk rá, hogy húbazmegeznemleszmegmámegin, hanem négy fordulóval a vége előtt jöhet a köszönés: Helló, BL!
A keretes szerkezet miatt folytatom a negatívumokkal, hogy pozitív szájíz jusson a végére. Conte, a nagy forradalmár a Roma ellen feltalált egy új szerepkört Brozovic-nak, ez pedig requartista. Jelentése: a labda pályán való elhelyezkedésétől függően a horvát karmester hol mélységi irányítót játszott (=labdakihozataloknál), hol középső támadó középpályást (=ha valahogy felkínlódtuk a lasztit odáig). Ez elsőre se hangzik valami nagyszerűen, utólag pedig kijelenthetjük, hogy ez csúnyán melléföléalá, Epic elveszett a két pozíció között.
A Roma taktikája nagyon ült, a középpályánkat megfojtották, a két szárnyvédőt folyamatosan nyomás alá helyezték és visszaszorították a saját térfelünkre. Mivel Martínez egyetlen rohadt labdát nem tudott megtartani, gyakorlatilag kicsinálták a játékunkat. Az már egy másik, semmivel sem kevésbé fontos kérdés, hogy miért ment ez relatív könnyen nekik. A válasz pedig a kabaré-naptár: az mégis hogyan lehet, hogy a hazai pályán játszó csapat egy teljes nappal többet pihen a vendégnél úgy, hogy az ezt megelőző fordulóban is otthon játszottak, míg a vendégek szintén vendégként nyomtak 90 percet egy nappal később? Teljesen igaza van Conténak ebben, ez így nevetséges.
Ha már sorolom a nevetséges dolgokat, íme a következő (bocs, ilyen minőséget találtam via Inter Memes):
Szóval, rászól a VAR a vezetőbíró fülére, hogy valami nem jó, kimegy a vakparaszt, megnézni, konstatálja, hogy megrúgták Martínez lábát és így szerzett labdát a Roma. Döntés: érvényes a gól. Én, aki a VAR egyik legnagyobb szószólója voltam, kezdek átpártolni az ellenzők oldalára. A félreértések elkerülése végett: itt most a VAR jó döntést hozva kihívta a bírót, mert baromságot fújt. Csakhogy a végső szót nem a VAR mondja ki, hanem a meccs játékvezetője. Ez az idióta pedig vagy nem lát, vagy úgy ítélte meg, hogy nem egyértelmű a szituáció (=nem lát). Arról mondjuk halvány fogalmam sincs, hogy ezen mi nem egyértelmű. Ez nem egy lökés volt, ahol lehet mérlegelni, hogy milyen mértékű volt a lökés, kellett-e mindenképpen esni. Itt hátulról eltalálták Martínez lábát és pont. Hogy túlfetrengte-e az esetet? Persze, ő egy farok, mindig is az volt és az is marad. Hogy ez számít-e? Kurvára nem. Tényleg lassan eljutok oda, hogy maradjunk a gólvonal-technológiánál, meg indítsunk egy szavazást a FIFA honlapján, hogy megmaradjon-e a digitális vonalazgatás a lesnél vagy ne, mint objektíve eldönthető esetek (értsd: ennek objektíven eldönthetőnek kellene lennie, két párhuzamos vonalról beszélünk az alapvonalhoz viszonyítva, ne legyen már kivitelezhetetlen 2020-ban). Minden mást teljesen felesleges visszanézni, mert tényleg a csak a játék áll, de jobb döntések – így érzésre – semmivel sem születnek nagyobb arányban, mint VAR nélkül.
Kidühöngtem magam, így vissza a pozitívumokhoz. Olyan meccsen sikerült egy pontot szerezni egy idegenbeli rangadón, ahol a játékunkban ez nem volt benne, valamit maga a meccs kulcspillanatai is úgy alakultak, hogy ebből vereség lesz. Viszont az utolsó 15 percre elkezdett visszaállni a Roma, és itt meg is fogalmazódott bennem az az érzés, hogy megbünteti őket a sors, ahogy minket is megbüntet minden egyes alkalommal. A sors szerepét végül Spinazzola vállalta magára a fair play jegyében, egy szilveszteri toplistába biztosan bekerülő jelenetsor végén sikerült agyonrúgnia Mosest az ötös sarkánál, Lukaku bevágta a tizit, így két nagyon peches kapott gól után sikerült egalizálni egy hasonlóan mákos eset végén.
Ahogy a bevezetőben említettem, a BL megvan, innen már nagyon nagy nyomás nem lesz a srácokon augusztus elejéig, előrébb akkor sem tudunk nézegetni, ha a Lazio hamvaiból feltámad ma este. A végső helyezés engem nem különösebben a érdekel az ezüst és a negyedik hely között, viszont illene azért elérni a 80 pontos lélektani határt. Ugyanakkor még ennél is fontosabb, hogy testben és lélekben kezdjünk el nyugodtan készülni a Getafe ellen, mert van még esély a szezon szép befejezésére.
Mozgóképes összeállítás: