Fordulás a célegyenesre

Bár lényegében az egész újraindulás utáni rész egy meghosszabbított befutó, de lassacskán ennek is a végéhez ér a Serie A, és a csapatok a kockás zászlót láthatják maguk előtt. A mi kedvenceink pedig elintézték, hogy felemás érzésekkel várjuk a maradék öt bajnokit.

Bizony, ez a helyzet, ugyanis alapvetően az Inter futballjával nincs akkora gond – és itt pár gondolat erejéig visszakanyarodhatunk a SPAL elleni csörte rövid értékeléséhez. A 90 percen nem igazán van mit elemezni, még ilyen, itt-ott szedett-vedett összeállításban is sikerült végig éreztetni, melyik csapat képviseli a sokkal magasabb minőséget.  Lehet mondani, hogy egy tök utolsó, biztos kieső ellen ez elvárható, de – pláne idegenben – nem volt ez egyértelmű az elmúlt évek Interjeinél. Ha annál az 50-50-es büntető szituációnál nehezebb helyzetbe kerültek volna Sánchezék, vélhetően akkor is megoldották volna a feladatot, látva az események folyamát.

Pár teljesítményt ki szeretnék itt emelni:

  • Utóbb említett chilei gyakorlatilag minden egyes meccsén bizonyít (pozitív tekintetben), ő a legjobb formában lévő játékos az újrakezdés óta. Szinte biztosan nem arról van szó, hogy egy utolsó, nagy szerződést szeretne magának kiharcolni, és utána leereszt, ugyanis jelenleg is giga fizetést vesz fel a két klubjától. Nem, itt arról van szó, hogy emberünk újra megtalálta a számítását, élvezi a futballt, és minden erejével azon van, hogy ezt ősztől is fekete-kék mezben tehesse meg. Finoman szólva is jó úton jár.

 

 

  • Jöjjön egy kis ellentételezés, Eriksen személyében. Igaz ugyan, hogy két gólnak is tevékeny részese volt és emellett ő is futotta legtöbbet a csapatban (szemre ez egyébként nem tűnt fel), de valahogy ez akkor sem az igazi. Először is: egy ilyen hulladék ellenféllel szemben, ennyi megnyíló területtel (mert azért sokszor nem volt nyomás alá helyezve) még ennél is sokkal többet várna el az ember az ő pedigréjével. Másodszor: Egri tök jól fogalmazta meg a dolgokat, amikor az ő és Alexis (fogalmazzunk így) testbeszédét hasonlította össze. Nulla szenvedély látszik a dánon, és az a nagyon furcsa helyzet állt elő, hogy Borja Valero jelenlétét előbb lehet érzékelni, mint az övét. Ha a karanténhelyzet alatt kialakult nála egyfajta depresszió, azzal azért nem könnyű mit kezdeni, mindenesetre mi egyelőre csak reméljük a legjobbakat vele kapcsolatban, most már egyre türelmetlenebbül. Első körben annyival is beérnénk, hogy először írhassuk le mondjuk a “Kilógott a mezőnyből felfelé.” mondatot.
  • Candreva ebben az idényben (minden marhasága ellenére) az abszolút pozitívan teljesítők közé tartozik, és bár Moses a sérülése előtt mutatott életjeleket, szinte biztos, hogy Don Antonio lesz jövőre Hakimi cseréje. Vagy fordítva. Minden sorozatot figyelembe véve akár a 10+10 is meglehet neki, ami egészen hihetetlen másodvirágzást mutatna nála – ez pedig nagyon nagy részben az edzője érdeme.
  • Brozovic a záráshoz közelítve talán visszatalál a jó formájához. A Gagliardinivel alkotott párosuk (egy bizonyos szinten) mindig is korrektül működött, ők ketten jól kiegészítik egymást, így könnyebb dolga van a horvátnak is. Mondani sem kell, nagy szükség is van az összeszedett középpályára.
  • Young továbbra is impresszív – itt viszont a télen érkezett külföldi lehet az olasz ellenében a maradó, egyben csere a leendő szárnyvédőnek. Utóbbi remélhetőleg nem Emerson Palmieri lesz.

 

 

Összességében elmondható, hogy a lőtt gólok számával abszolút nincs gond az elmúlt időszakban, ahogy általánosságban a játék képével sem. A nagyobb problémák a védekezésben keresendők, annak ellenére, hogy ebben a pillanatban az Internazionale a Campionato legkevesebb gólt kapó csapata. Olyan elemi hibák és meg nem értések vezettek pontvesztéshez, amik miatt joggal foghatjuk a fejünket, egyúttal elkezdhetjük a bűvös, “ha” szócskával kezdődő mondatokat. Mert bizony 33 forduló elteltével kijelenthetjük, hogy ez a bajnokság – ha nem is könnyedén, de – nyerhető lett volna, így viszont jó eséllyel marad a kesergés a Juventus újabb strigulája után. Talán egy kis győztes karakter hiányzott  (írd és mondd 8 darab meccsen sikerült pontokat veszíteni vezetésről), talán egy kicsivel több szerencse (mondjuk a sérülésekkel), jobb meccselés, lehet ezen lamentálni, azonban egy dolog legalább biztos: lesz mire építeni a következő szezonban is. Bár utóbbi megjegyzés azért már talán túl ismerősen is hangzik nekünk.

A ma esti/éjszakai meccsen a közepesnél kicsivel jobb formába került Roma lesz az ellenfél. Mhitarjan, Pellegrini, Dzeko és Kolarov mind jó idényt futnak, a combsérülés miatt ma nem játszó Zaniolo pedig egész korrekt formában (és igen korán) tért vissza keresztszalag-szakadását követően. Handának előreláthatólag lesz elég dolga, vagyis fejben sürgősen vissza kell térnie valahogy a csúcsforma környékére, mert egy-két el nem vetődés, és komoly baj lehet. Fonseca négy meccse a háromvédős rendszert próbálgatja náluk, az utóbbi három alkalommal inkább több, mint kevesebb sikerrel – mindenképp érdekes találkozó elé nézünk tehát.

Közel van a csütörtöki vendégjáték, így nem lesz egyszerű a Conte-férfiaknak összekapni magukat az erőltetett menet közepette. Szerencsére itt viszont kijöhet annak a pozitív hatása, hogy rengeteget rotál fordulóról fordulóra az Inter második számú Don Antoniója – így egyrészt a frissességet is fenntartja valamelyest, másrészt nagyjából mindenkire rá lehet sütni, hogy játékban van. Barella visszatér, Lukaku talán már a padon ott lesz, Sensi és Vecino természetesen még ott sem.
Így kell nekimenni tehát a maradék öt fordulónak, teljes gázzal, reménykedve, hátha még kisül ebből valami. Ha nem, akkor meg… Mindenki tudja.

Várható kezdő: Handanovic – Bastoni, de Vrij, Skriniar – Young, Borja Valero, Brozovic, Barella, Candreva – Martínez, Sánchez.

A Digi Sport 1 élőben közvetíti a 21:45-kor kezdődő meccset.