A szív diadala


Vissza a kezdőlapra

A szív diadala

Sorozatunk negyedik részében a Barcelona elleni elődöntő párharcra emlékezünk vissza. Mourinho Intere hősies küzdelemben ejtette ki a katalán Dream Teamet, azt a csapatot, amely korábban oly fontos szerepet töltött be edzői karrierje kezdetén.

2020.05.19.
PaulPierce34

-Gyerünk Samu, nincs sok hátra! – kiabál oda Javier Zanetti Samuel Eto’onak Busquets kiállítása után, holott még csak az első félidő 28. percében jártunk.  Mourinho odainti magához a kamerunit és közli vele, hogy miképpen kell védekeznie a baloldalon. Eto’o később a Gazzettának nyilatkozva mondta el, hogy semmit sem fogott fel abból, amit a portugál mondott neki.

Szinte időm se volt arra, hogy felfogjam mi történik, merre és hogyan kell helyezkednem. Azt mondtam magamnak, oké, menjünk és csináljuk meg lesz, ami lesz. Az eredményt mindenki tudja: a döntőbe jutottunk” – mondta az Inter újdonsült baloldali wing back-je.

Azon a pályán kellett megoldania ezt az embert próbáló feladatot, amely oly közel áll a szívéhez és ahol pályafutása legproduktívabb éveit töltötte, a Nou Campban.

Megértem, hogy az emberek azt kérdezik, miért engedjük el Eto’ót, hiszen nagyszerű játékosról van szó, kulcsszerepet vállalt az elmúlt idény sikereiben. Futballtudásában nem lehet kifogást találni. Mégis meggyőződésem, hogy jobb lenne a Barcelonának, ha távozna. A viselkedésével és a személyiségével sincs gond, de nekem kell döntenem. Megvan a sajátságos karaktere. Ő ilyen, nem az én dolgom, hogy azt megváltoztassam. Nem szívesen hoztam ilyen döntést, remélem nem lesz nagyon csalódott.” – ezek már Guardiola szavai 2009 nyarán, miután 36 rúgott gól, köztük a BL-döntőben, a Manchester United ellen szerzett találat sem volt elég ahhoz, hogy Barcelonában maradhasson.

Minden idők legjobbjai?

A párharc toronymagas favoritja a Barcelona volt, az Inter pedig már az elődöntővel is 2003 óta nem látott magasságokba jutott. Senki sem tehetett volna szemrehányást Mourinhóra és csapatára, ha a négy között elbuknak.

Guardiola együttese, minden idők egyik, ha nem a legjobb klubcsapata, amelyet csak olyan korszakos együttesekhez lehet hasonlítani, mint a Puskás-féle Real Madrid, a 70-es évek Ajaxa vagy éppen Sir Alex 1999-ben triplázó Manchester Unitede. 2008 és 2012 között összesen 13 trófeát szerzett a klub, köztük két Bajnokok Ligáját, illetve három spanyol bajnokságot.

A Riijkard-éra keserű utolsó éve után Guardiola elképesztő gyorsasággal építette újra az együttest.  Mennie kellett Ronaldinhónak, Decónak és a saját nevelésű Oleguernek is, míg az érkezők oldalán Dani Alves, Pique és Seydou Keita neve szerepelt, illetve a Barca B-ből felhozott Busquets.

Pep Barcelonája nem csupán az elnyert trófeák száma, hanem a labdabirtoklásra épülő, szemet gyönyörködtető játéka miatt vált korszakos csapattá. A szakma csodájára járt a katalánok stílusának, többen egyenesen minden idők legjobb klubcsapatának tartották őket.

Egy csapat sem focista még le a Unitedet, úgy mint a Barcelona. Amióta vezetőedző vagyok, nem játszottunk náluk jobb csapattal.” – mondta Sir Alex Ferguson a 2011-es Bajnokok Ligája döntője után, miután három év alatt a második fináléját bukta el az MU a Barca ellen.

A Bayern München korábbi BL-győztes vezetőedzője, Ottmar Hitzfield szerint Guardiola csapatát az intelligenciája emeli riválisai felé.

Ez a Barcelona a történelem legintelligensebben játszó csapata. Egy igazi aranygeneráció, amely még hosszú éveken keresztül meghatározza majd a BL-trófeák alakulását. Fogalmam sincs mikor láthatunk még egy ilyen hatalmas technikai tudással rendelkező csapatot a történelemben ha látunk bármikor egyáltalán.”

Marcelo Lippi, az olasz válogatottal 2006-ban világbajnok szövetségi kapitány egyenesen kijelentette ez a Barcelona minden idők legjobb csapata.

A futball történelemben nem volt csapat, amely képes lett volna így játszani Ennek a Barcelonának mindene megvan ahhoz, hogy kijelentsük, ők a valaha volt legjobbak. Igazán egyedi jelenség, aminek a szemtanúi lehetünk.”

„Vettél egy Ferrarit, de úgy vezeted, mint egy Fiatot!”

A gránátvörös-kékek úgy érkeztek meg a milánói odavágóra, hogy közben élet-halál harcot vívtak a Real Madridal a bajnoki címért, míg a kupából már januárban kiestek a Sevilla ellen, így az már réges-rég eldőlt, hogy 2010-ben nem ismétlik meg az egy évvel korábbi történelmi triplázást.

Ennek ellenére úgy tűnt, hogy a Barcelona csillaga továbbra is fényesen ragyog és még mindig toronymagas esélyesei voltak a Bajnokok Ligájának.  A milánói odavágó előtt az utolsó tíz bajnokijukból kilencet megnyertek, míg a BL-ben az Arsenalt ejtették ki Messi felejthetetlen mesternégyesével.

Minden amellett szólt, hogy a Barcelona fog a döntőbe jutni, amely Ibrahimovic pályafutásának első BL-döntőjét jelentené és amellyel igazolhatná, hogy jó döntést hozott, amikor otthagyta az Intert. Úgy érezte a kék-feketékkel nincs esélye megnyerni a legrangosabb európai trófeát, Olaszországban már mindent elért és tovább kell lépnie ha szintet akar lépni.

A háttérben azonban már jó ideje feszültségek dúltak a Barcelona öltözőjében, amelynek a középpontjában Ibrahimovic és Guardiola állt. A svéd azt írta önéletrajzi könyvében, hogy kettejük viszonya akkor kezdett el romlani, amikor Messi megkérte a vezetőedzőt, hogy inkább ő játsszon középen. Ennek a kérésnek eleget tett Pep és mire Ibrahimovic felépült egy makacs vádli sérülésből epizódszereplővé vált. A bajnokság 33. fordulójában tért vissza és a hátralévő hat, kulcsfontosságú fordulóban 8, 90, 6, 65, 0 és 11 perc játéklehetőséget kapott.  

„Kértem egy találkozót Guardiolától. Egy beszélgetést, nem egy vitát. Elmondtam neki, hogy nem azt játszom, amit kéne, és nem kellett volna megvenniük, ha más típusú játékost kerestek. Elmondtam neki, amit az egyik barátom mondott nekem: „Vettél egy Ferrarit, de úgy vezeted, mint egy Fiatot.”

De nem csak sportszakmai döntések álltak Ibra barcelonai bukása mögött, emberileg sem illett bele az általa csak kisiskolásnak nevezett barcelonai stílusba. Karácsony után megbüntette őt Guadiola, mert egy hójáróval rodeózott a szabadságán, holott a szerződése tiltotta, hogy veszélynek tegye ki magát. Az utolsó csepp azonban az volt a svéd számára, amikor azt is meg akarták neki szabni, hogy milyen autóval mehet edzésre. Pep nem szerette volna ha az edzésre érkező játékosai fényűző emberek benyomását keltsék a fotósok armadája előtt, így megtiltotta a keret tagjainak, hogy sportautóval érkezzenek meg az edzőközpontba.

„A Barcánál a játékosoknak meg volt tiltva, hogy sportkocsival járjanak edzésre. Nevetséges volt. Senkinek semmi köze hozzá, milyen autót vezetek. Aztán áprilisban, az Almería elleni meccs előtt a Ferrari Enzómmal mentem a melóba. Nagy balhé volt.”

Amikor a természet közbeszól

Nem csak a barcelonai öltöző forrongott, hanem egy izlandi vulkán is, a kimondhatatlan nevű Eyjafjallajökull. A vulkán kitörése a teljes európai légi-forgalmat megbénította. A mérkőzés előtti napokban a hamufelhő elérte Észak-Olaszországot is, a milánói repteret pedig lezárták. A spanyol sajtó egy része arról írt, hogy a mérkőzést el kellene halasztani, mivel a Barcelonára így egy rendkívül hosszú és megterhelő buszozás várna. A vonatozás is egy logikus választás lett volna a Katalánok számára, ám pechükre a francia vonattársaságnál sztrájkoltak a dolgozók, így végül nem maradt más választásuk csak a 730 kilométeres túra busszal.

A Barcelona játékosainak tökéletes kifogás volt a szerintük rendkívül fárasztó utazás, azt azonban soha sehol nem nyilatkozták le, hogy a 730 kilométeres túra felénél megálltak egy cannes-i hotelben, ahol egy teljes éjszakát pihenhettek mielőtt továbbmentek volna Milánóba. Ők csupán annyit szajkóztak a médiában, hogy egy teljes napon át utaztak, ami rengeteget kivett belőlük.

Mourinho és Guardiola is a legerősebb csapatát küldhette fel a San Siro gyepére, azon a meccsen, amely végül a portugál zseni karrierjének legfényesebb győzelmét hozta. 

Maxwell fantasztikus megindulása után megszerezte a vezetést a vendégeknek, ám az Intert nem törte meg bekapott gól. Tíz perccel később Sneijder egyenlített Milito passzából, majd a második félidőben a Nerazzurri villámgyors kontráival ízekre szedte a Barcelonát. A Maicon találata, amellyel átvette a vezetést az Inter igazi mestermű volt, Motta labdaszerzésével, Pandev megindulásával és a brazil tökéletes érkezésével Milito labdájára.

Milito harmadik gólja egyértelműen lesről született és innentől kezdve a bírói tevékenység kulcsfontosságúvá vált a párharcban. A hajrában óriási nyomást helyezett a Barcelona az Inter kapujára, ám a katalánok nem találtak fogást az olasz reteszen. Messi nem találta a helyét, Cambiasso és Zanetti az összes levegőt elszívta előle, míg a lézengő Ibrát ismét lecserélte 65 perc után Guardiola. Samuel és Lucio tökéletesen semlegesítette a svéd centerjátékát, akinek egyáltalán nem ízlett az Inter stílusa.

Dani Alves még próbált összeszínészkedni egy tizenegyest, ám Olegario Benquerenca nem ette meg az alakítást. Az Inter kétgólos előnnyel várhatta a visszavágót, amely remek alapot jelentett a továbbjutáshoz, ám ha van csapat amely képes megfordítani az állást vesztett helyzetből is, akkor az Guardiola Barcelonája.

De nem is az Interről lenne szó, ha a fantasztikus győzelem ellenére ne támadt volna feszültség az öltözőben. Diego Milito helyére az utolsó tizenöt percre becserélt Mario Balotelli gyakorlatilag szabotálta az Inter támadásait, sértődötten játszva miután a szurkolók kifütyülték őt. Állítólag a meccs után Milito és Materazzi is nekiment a fiatal játékosnak, Stankovic pedig egyenesen gyerekesnek nevezte a csatár viselkedését.

A győzelmet azonban ez sem tudta elhomályosítani, az Inter előtt olyan esély adodott, amelyre már 1972 óta nem volt lehetősége: bejutni a legrangosabb európai kupasorozat fináléjába.  Akkor a korszak legjobb csapata, a Cruyff-féle Ajax ellen nem volt esélye a kék-feketéknek, akik végül zsinórban három BEK győzelmet arattak.

Az első mérkőzés után azonnal megkezdődött a két csapat között az üzengetés. Gerard Piqué egyenesen azt nyilatkozta, hogy reméli a visszavágó után azt is megbánják az Inter játékosai, hogy futballisták lettek. Javier Zanetti életrajzi könyvében részletesen ír védő szavairól.

Sok mindent megéltem én már a futballpályán, de Piqué szavai megdöbbentettek. Megbánni, hogy focista lettem? Piqué nyilván sohasem dolgozott építkezésen segédmunkásként.” – írja Zanetti utalva arra, hogy gyerekkorában keményen meg kellett dolgoznia a fennmaradásért.

A katalán sajtó napokkal a visszavágó előtt megkezdte a ’La Remundata’, vagyis a visszavágás kampányát (nem szó szerint ezt jelenti a kifejezés). A Barcelona hitt abban, hogy le tudja dolgozni a két gólos hátrányát és ismét bejuthat a fináléba, ahol a Lyont kiejtő Bayern már biztos szereplő.

Tolmácsból közellenség

Szinte tapintani lehetett a feszültséget a mérkőzés előtt. A korábban a Bobby Robson tolmácsként, később teljes értékű asszisztenseként Barcelonában dolgozó Mourinhónak azt tanácsolták, hogy csak testőrökkel mutatkozzon a nyilvánosság előtt. A portugál a 2005-ös Chelsea-Barcelona nyolcaddöntős párharc után lett közellenség a Katalán fővárosban, miután a visszavágó előtt folyamatosan azzal traktálta a sajtót, hogy a bírók jobban teszik ha felkészülnek Messi színészkedéseire.  A Kékek végül továbbjutottak egy drámai, máig emlékezetes meccsen egy szabálytalan Terry góllal.

Onnantól kezdve Mourinho nem kívánatos személy lett a városban, holott korábban az is felmerült, hogy esetleg ő lehetne Rijkaard utódja. A portugál hiába tartott egy rendkívül precíz és elbűvölő prezentációt a Barcelona vezetőségének, Laporta végül Guardiola mellett tette le a voksát.

Az Inter és Barcelona párharcával kezdődött el Mourinho és Guardiola rivalizálása, a modern kor két legnagyobb edzőzsenijének versengése is. Innentől kezdve nem csak ellenfelekké, hanem ellenségekké is váltak, holott kevesen tudják, de a portugál Barcelonában töltött évei alatt kifejezetten jó viszonyban voltak.

Eleinte nem igazán fogadták be Mourinhót a klubnál, hiszen  komoly futballista múlt nélkül lett a stáb tagja, ráadásul edzőként sem volt sok tapasztalat. De idővel megnyerte magát a játékosoknál és videóelemzéseivel azt is bebizonyította, hogy érti a játékot. Ekkoriban olyan sztárok futballoztak a gránátvörös-kékeknél mint Stoichkov, Figo vagy az élete szezonját futó Ronaldo.

José látta, hogy Guardiola fontos szerepet tölt be a klubnál.  Azt mondta, magában ’meg kell ismernem, jóban kell lennem ezzel a fickóval’. És aztán így is lett, elég jóban voltak, tisztelték egymást. És persze José beszélni is tudott Peppel, spanyolul, de végül katalánul is.” – mondta Bobby Robson a két riválisról.

2010-re mindez már semmit sem jelentett.  A két vezetőedző rivalizálása megkezdődött, a Barcelona pedig készen állt, hogy csodát tegyen és véghez vigye a ’La Remuntadát’.

„A mi álmunk tisztább, mint az ő rögeszméjük”

Javier Zanetti életrajzi könyvében a következőképp emlékezett vissza Mourinho mérkőzés előtti beszédére:

Rutinos játékosok vagytok, hosszú, rögös út áll mögöttünk. Figyeljetek a Barcelona a saját rögeszméjét követi, mi pedig az álmunkat üldözzük. És a mi álmunk tisztább, mint az ő rögeszméjük. Nem tudom miért fokozzák végletekig a feszültséget, de te csak játszatok nyugodtan. Ez egy meccs nem háború. Fiúk, az álmonk odakint van, ne szalasszuk el. Libasorban vonultok ki, de előbb kimegyek én. A Barcelona szurkolói utálnak engem, ezért egyedül megyek ki, hogy engem fütyüljenek, engem pocskondiázzanak. Mire ti megjelentek, már kiüvöltötték magukat.

A bemelegítés során Pandev megsérült, akinek a helyét Chivu vette át, így a BL-re specializált 4-2-3-1-et a dobhatta a kukába Mourinho, és egy jóval defenzívebb 4-3-2-1-es hadrendben küldte fel az övéit a Nou Camp gyepére. Arra a 90 percre amely végül, a modernkori futball történetének egyik legkimagaslóbb védekező teljesítményeként maradt meg az emlékezetünkben.

Busquets nevetséges módon harcolta ki Motta kiállítását, miközben a földön fetrengve kukucskált ki a kezei közül, hogy vajon megkapja-e a piros lapot az Inter középpályása. Megkapta, így a Barcelona sokadik egyenes kieséses párharcát is emberelőnyben játszhatta le hazai pályán. A kék-feketék játékosaira pályafutásuk legnehezebb 60 perce várt: minden idők egyik legjobb csapatának rohamait tíz emberrel kellene megfékezniük, hogy az álom valósággá váljon.

Mourinho csapata hősiesen küzdött, a Barcelona nem találta a rést a falon. Lionel Messit hol Zanetti, hol Cambiasso állította meg, miközben a bal oldalon Chivu és a kényszerből wing backké avanzsált Samuel Eto’o-nak kell szembenéznie Dani Alves rohamaival.

Teltek múltak a percek de a Barcelona nyomása meddőnek bizonyult. Az Inter egységesen, szervezetten és türelmesen követi le a Katalánok végeláthatatlan támadásait. A második félidőben változtat Guardiola, Gabriel Milito helyett az ex-Interes Maxwell érkezik, hogy a bal oldalról tudja támogatni a támadásokat. A hazaiak teljesen reménytelenül adogatják körbe az Inter védelmét, miközben csak veszélytelen távoli lövésekkel tudnak próbálkozni Daniel Alves és Yaya Touré révén.  Az olaszok megbénították a Barcelona eddig megállíthatatlannak hitt támadójátékát, a ’La Remuntada’ pedig percről percre távolabb került.

Ibrahimovic teljesítménye még a milánói odavágóét is alulmúlja, Lucio és Samuel kettőse ismét kicsinálja a svéd óriást. Pep végül a 63. percben unta meg a csatár szenvedését, akinek a helyére érkező Bojan némi életet lehet a Barcelona ötlettelen támadójátékéba. A 80. majdnem gólt fejelt, Julio Cesar csak leste a labdát, amely éppen elkerülte a kaput.

Négy perccel később már nem úszta meg az Inter: az addigra már mindent egy lapra feltevő Guardiola felküldte csatárnak Piquét, aki -szinte biztosan, hogy lesről- átvette Xavi labdáját, majd Cordobát Julio Cesart is megforgatta és majd az üres kapuba lőtte a labdát.

Az Inter játékosaira pályafutásuk legnehezebb percei vártak.

A labdát másodpercekre sem volt képes megtartani az Inter és akkor kapták a gólt, amikor már talán elhitték, hogy nem lehet nagy baj. Még egy bekapott gól és szertefoszlanak a kék-feketék álmai és a Barcelona rögeszméje válhat valósággá.

A hazaiaktól azonban csak egy szabálytalan gólra tellett a hátralévő percekben. Mután Yaya Touré kezéről Bojan elé pattant a labda, aki kegyetlenül bombázta a léc alá a labdát, milliónyi Inter szurkoló szíve tört darabokra. A kilencvenezernyi torok ordibálása közben nem lehetett hallani, hogy De Bleeckere játékvezető már Bojan lövése előtt belefújt a sípjába. Tökéletesen, vagy a Inter szempontjából mondhatni szerencsésen helyezkedett, hogy öt játékos gyűrűjében képes volt kiszúrni, hogy a labda Toure kezére pattant.

A meg nem adott gól után már helyzete sem volt a Barcának, az Inter csodát tett és jókora ellenszélben is kiejtette a toronymagas esélyesnek gondolt Barcelonát. Mourinho a pályára rohan, ujját a magasba emeli, miközben a pálya középén mutogat a maroknyi Inter szurkolónak. Victor Valdes idegesen odarohant, ráncigálja a portugált, úgy tépték le róla José asszisztensei.

Cambiasso a földön fetrengve zokog, Muntari Mourinhót ölelgeti, Eto’o a mezét levéve rohan körbe a gyepen, Materazzi begyűjti a meccs labdáját, Zanetti a könnyeivel küszködik. Az Inter 38 év után jutott be ismét BEK/Bajnokok Ligája döntőjébe.

A hősök csapata voltunk, a vérünket adtuk a sikerért. Köszönetet mondok mindenkinek, azoknak, akik játszottak, azoknak is, akik nem. Köszönöm a drukkereknek, azoknak, akik elkísértek minket Barcelonába, és az otthon szurkolóknak is. Elképesztő dolgok történtek a meccsen, ez a mi ünnepünk. Szeretném, ha a szurkolóink kijönnének elénk a repülőtérre, és kérem őket, hogy segítsenek minket Rómában vasárnap a Lazio ellen, majd szerdán az Olasz Kupa döntőjében is. Nehéz meccs lett volna 11 emberrel is, 10 a 11 ellen pedig történelmi tett. Életem leggyönyörűbb veresége volt ez.”


José Mourinho

Az Inter megtette azt, amiben senki sem hitt a párharc előtt, kiejtette a verhetetlennek hitt Barcelonát.

José Mourinho azonban még mindig nem teljesítette Massimo Moratti álmát.

Ekkor még három döntő várt az Interre: a Roma, a Siena és a Bayern München ellen.

Folyt. köv.

felhasznált irdalom:
  • Patrick Barclay: José Mourinho – A győztes anatómiája
  • Graham Hunter: Barca- A világ legjobb csapatának története
  • Gianni Riotta, Javier Zanetti: A kapitány