Jó pár évvel később egy kolozsvári Európa-Liga mérkőzésen személyesen is meggyőződhettem arról, hogy mennyire sokoldalú és intelligens játékos. A sérülések miatt középhátvédként kellett játszania, de ezt a feladatot is profin megoldotta. Kilencven percen át végig irányította a többieket, igazi vezérként. Emlékezetes jelenet a Barcelona elleni visszavágóról, amikor az Internek valahogy sikerült kicsikarnia ez szögletet a második félidőben, ő pedig hátul biztosító 7-8 játékosnak osztotta az instrukciókat, mint egy igazi edző.
Sneijder jelentette a különbséget a Mourinho-féle és a korábbi Interek között. Cambiassója, Maiconja és világklasszis csatára Mancininek is volt, de olyan irányítója, mint a holland nem. Ő teremtett kapcsolatot a középpálya és a támadósor között. Bár nem rúgott sok gólt, sőt, meglepő módon gólpasszokban sem volt kiemelkedő (5 assziszt a Serie A-ban 26 meccsen), olyan dolgokban hozott újat az Internek, amelyet a számok nem feltétlenül adnak vissza. Ha kellett középső középpályást játszott Cambiasso és Motta között, ha kellett közvetlenül Milito és Eto’o mögött volt klasszikus tízes, de néhány esetben még második támadóként is helytállt.
A tökéletes védelem
De mindez nem sokat ért volna ha Mourinho nem tökéletesítette volna a csapat védekezését. Nem volt rest beáldozni a csúcson lévő Samuel Eto’o-t a csapat érdekeit szem előtt tartva. A kameruni egy 36 gólos szezonnal és egy BL-serleggel a birtokában érkezett meg Milánóba, ehhez képest szélsőként kellett játszania a szezon nagy részében, sőt adott esetben szárnybekként.
Végül minden sorozatot figyelembe véve 16 góllal zárta a szezont, ami Eto’o korábbi számaihoz képest hatalmas visszaesés volt, de közte volt egy olyan gól, amely talán a fordulópontot jelentette az Inter és a Bajnokok Ligája zűrös kapcsolatában.
„Két dolgot sohasem fogok elfelejteni arról a bizonyos Londoni estéről: Mourinho mérkőzés előtti beszédét és a gólomat. Azt mondta José nekünk, hogy nincs olyan csapat, amelyik legyőzhetne minket. Úgy mentünk fel a gyepre, hogy nem csak saját magunkért, hanem az edzőnkért is küzdöttünk. A gólom előtt csak arra koncentráltam, hogy jól átvegyem a labdát, tudtam, hogy ha ez sikerül, akkor könnyedén betudom fejezni az akciót” – mondta Eto’o, aki Stamford Bridge-n lőtt győztes góljával a nyolc közé lőtte az Intert.
Ki ne emlékezne a Barcelona elleni fantasztikus védőmunkájára, amikor a teljes baloldalt lezárták Chivuval. Az Samuel Eto’o, akit egy nehezen kezelhető, egoista embernek tartottak számon, akinek a 36 gólja sem volt elég, hogy Barcelonában maradhasson, feláldozhatóvá vált és beállt a sorba.
Talán az a továbbjutás Mourinho edzői pályafutásának legragyogóbb teljesítménye. Már a párharc első meccse után is az ő zsenijét dicsérte a szakma, miután az Inter villámgyors kontráival ízekre szedte minden idők egyik, ha nem a legjobb klubcsapatát.
„A stratégiánk első része az volt, hogy nem engedtük őket kibontakozni. Lehet náluk a labda, birtokolhatják, de többnyire veszélytelenül. A második része az volt a tervnek, hogy mit csináljunk, ha hozzánk kerül a labda. Maxwell és Dani Alves nagyon magasan feljöttek a szélen, így rengeteg terület nyílt meg a két szélen, ezt próbáltuk kihasználni” – mondta Mourinho a ’The Coach Voices’-nak nyilatkozva.
Érdemes visszanézni Maicon gólját, amellyel már 2-1-re vezetett az Inter. Motta labdaszerzését követő ötödik másodpercben azonnal három lehetőség adódott a fantasztikusan meginduló Pandev előtt: Milito, Eto’o és Maicon. Ahogy Mourinho is említi, Maxwell lemarad, Dani Alves sehol, Maicon meg tökéletes ütemben érkezik a Herceg passzára.