2020.05.17. PaulPierce34
Már a Manchester United elleni kiesés előtt tudta Mourinho, ha Európában is a csúcsra akar érni az akkor változtatnia kell csapatán. A fájdalmasan sima búcsú után közölte a receptet Morattival: vagy fiatalít, amely öt éven belül esélyes lesz a Bajnokok Ligája győzelemre, vagy igazol öt sztárjátékost, akikkel azonnal a csúcsra juthat.
2009-re már kevés volt az Inter szurkolóknak a Scudetto, holott nem sokkal korábban még erről is csak álmodoztak a Milan és főképp a Juventus mögött kullogva. Moratti jogosan gondolhatta, hogy Mourinho és Ibrahimovic személyében megvan a két legfontosabb láncszem ahhoz, hogy Európában is a csúcsra érjen a klub. Azonban ahogy a korábbi években már oly sokszor, ismét a nyolcaddöntő jelentette a végállomást és 2008-hoz hasonlóan a Manchester United ellen is rúgott gól nélkül, simán esett ki az Inter.
„Szinte már vártam, hogy mikor fogunk kiesni a BL-ből. Amint ez megtörtént, készítettem egy riportot a sportigazgatónak és a tulajdonosnak, amelyben leírtam, hogy mire van szüksége a csapatnak ahhoz, hogy a következő szintre léphessünk. A vezetőség fenomenális munkát végzett nyáron, az átigazolási piac fantasztikusan sikerült.”
A Portóval 2004-ben már BL-t nyerő tréner, két lehetőséget vázolt fel a tulajdonosnak: vagy fiatalít, de akkor türelmes marad és ad neki öt évet (ez nem hangzik valami Mourinhós tervnek, de Morattisnak sem), vagy igazol neki öt neves játékost a kezdőbe, akivel versenyre kelhet a legjobbakkal az egyenes kieséses szakaszban is.
A felejthetetlen átigazolási piacról előző részünkben írtunk részletesen, de azért néhány mondatban egy emlékeztető: Mourinho Carvalhót és Decót akarta, előbbit azért, hogy 20 méterrel fentebb tolhassa a védelmi vonalat, utóbbit azért, hogy legyen egy kreatív, jól passzoló irányítója. Végül a két portugál helyett Lucio és Sneijder érkezett, kiegészülve Militóval, az Ibrahimovicért cserébe érkező Eto’o-val, majd a télen Goran Pandevvel.
Az akkori Inter egy védekező és gyors kontrákra építő csapatként maradt meg a szurkolók fejében, amelynek elsődleges célja az volt, hogy megőrizze egygólos előnyét. A Barcelona elleni heroikus védekezés, és a Bayern ellen bemutatott kontrajáték után talán jogos ez a bélyeg, de ha az egész szezonra tekintünk vissza ennél jóval árnyaltabb a kép.
A Premier League dúsgazdag csapataihoz, illetve a La Liga két gigászához a Real Madridhoz és a Barcelonához képest szűk kerettel dolgozhatott Mourinho. Nem volt két csapatra való sztárjátékosa és nagyjából 13-15 fős rotációval számolt az idény legtöbb részében. Ennek ellenére két Intert láthattunk, egyet az olasz bajnokságban, amely, ha nem is látványosan, de támadólag lépett fel és egyet a BL-ben amely a szervezettségével ért a csúcsra.
A 2009-10-es Serie A szezon legtöbb gólja, akciógólja, illetve a legtöbb kaput eltaláló lövése is az Interé volt. Sőt, ahhoz képest, hogy mindenki egy kontrákra építő csapatról beszél 10 év elteltével, egyedül a Milan birtokolta többet és passzolta pontosabban a labdát az olasz bajnokságban. A kék-feketék első szándékból, egyszerű eszközökkel érvényesültek, már ami a támadójátékot illeti. Ez az Inter nem tudott és nem is akart úgy futballozni, mint Guardiola Barcelonája, Wenger Arsenalja vagy épp Spalletti Romája, de az sem igaz, hogy egy véglegetekig defenzív, egygólos előnyét körömszakadtáig védő csapat lett volna.
Ki ne emlékezne a Milan elleni 4-0-ra a bajnokság első fordulójából, amikor Sneijder úgy varázsolt, hogy a derbi előtt 2 nappal érkezett meg a városba és Mourinho SMS-ben küldte az instrukcióit, hogy miképpen játsszon majd Pirlo ellen. Sose feledjük genovai 5-0-s mészárlást, Stankovic félpályás csodagóljával, a Siena elleni 4-3-as drámát meg pláne, amikor Samuel az utolsó percekben csatárt játszva nyerte meg a meccset.
Azzal a portugál is tisztában volt, hogy BL-ben egy másik Interre lesz szüksége. Olyanra, amely képes a komfortzónáján kívül is hatékony lenni, akkor is ha percekig csak nyomozza a labdát és amely ha kell, gyorsan átrendeződik támadásból védekezésbe és fordítva.
A portugál tudta, hogy a Bajnokok Ligájában nem sokra megy a 4-3-1-2-es hadrenddel a legjobbak ellen. 2004-ben még ő is ebben a hadrendben küldte fel a Portót a Monaco elleni döntőben, ám azóta egyetlen csapatnak sikerült domináns széljáték nélkül megnyerni BL-t, méghozzá a 2007-es Milannak. Mivel Quaresma és Mancini teljes csődöt mondott, így az első szezonjában gyakorlatilag a Mancini-féle Intert küldte fel és ahogy várható volt el is bukott a Bajnokok Ligájában a Manchester United ellen.
„Azt hiszem, a Manchester elleni kiesésből tanulta meg Mourinho, hogy mire van szüksége a csapatnak. Ott értette meg, hogy mely csapatrészeken kell javítania ahhoz, hogy a Bajnokok Ligájában is nyerni tudjon. És a következő nyáron meg is oldotta ezeket” – mondta Patrick Vieira aki a 2008-2009-es szezonban dolgozhatott együtt a portugállal.
A második szezonban sem dobta el teljesen a 4-3-1-2-es felállást, ám ezt leginkább a bajnokságban használta. Amint télen Brancáék megajándékozták a Laziótól kikuzátott Pandevvel és az Afrika-kupáról visszatért Eto’o, minden adott volt a 4-2-3-1-es handrendhez.
A kulcs az átrendeződés volt, támadásból védekezésbe és fordítva. Amikor az ellenfél birtokolta a labdát, a fegyelmezetten visszazáró Pandevvel és Eto’o-val a szélen, inkább volt egy 4-5-1-es felállás, míg támadásban a kameruni rendre helyett adott a felfutó Maiconnak, aki így behúzódott Milito mellé középen.
Az átrendeződéshez Esteban Cambiasso és Wesley Sneijder volt Mourinho két legfontosabb embere. Az argentin volt a középpálya alfája és omegája, az, aki elsőként elkérte a labdát a védőktől, vagy ha kellett az ellenféltől csente el azt, hogy aztán úgy osztogasson, mint egy teljes értékű irányító. Maiconnak is szüksége volt rá, hiszen rendre ő biztosította a jobboldalt, amikor a brazil megindította félelmetes rohamait a jobbszélen. Cuchu volt Mourinho meghosszabbított keze a pályán, aki tökéletesen kontrollálta a pálya középet.
forrás: https://footballbh.net/
Jó pár évvel később egy kolozsvári Európa-Liga mérkőzésen személyesen is meggyőződhettem arról, hogy mennyire sokoldalú és intelligens játékos. A sérülések miatt középhátvédként kellett játszania, de ezt a feladatot is profin megoldotta. Kilencven percen át végig irányította a többieket, igazi vezérként. Emlékezetes jelenet a Barcelona elleni visszavágóról, amikor az Internek valahogy sikerült kicsikarnia ez szögletet a második félidőben, ő pedig hátul biztosító 7-8 játékosnak osztotta az instrukciókat, mint egy igazi edző.
Sneijder jelentette a különbséget a Mourinho-féle és a korábbi Interek között. Cambiassója, Maiconja és világklasszis csatára Mancininek is volt, de olyan irányítója, mint a holland nem. Ő teremtett kapcsolatot a középpálya és a támadósor között. Bár nem rúgott sok gólt, sőt, meglepő módon gólpasszokban sem volt kiemelkedő (5 assziszt a Serie A-ban 26 meccsen), olyan dolgokban hozott újat az Internek, amelyet a számok nem feltétlenül adnak vissza. Ha kellett középső középpályást játszott Cambiasso és Motta között, ha kellett közvetlenül Milito és Eto’o mögött volt klasszikus tízes, de néhány esetben még második támadóként is helytállt.
A tökéletes védelem
De mindez nem sokat ért volna ha Mourinho nem tökéletesítette volna a csapat védekezését. Nem volt rest beáldozni a csúcson lévő Samuel Eto’o-t a csapat érdekeit szem előtt tartva. A kameruni egy 36 gólos szezonnal és egy BL-serleggel a birtokában érkezett meg Milánóba, ehhez képest szélsőként kellett játszania a szezon nagy részében, sőt adott esetben szárnybekként.
Végül minden sorozatot figyelembe véve 16 góllal zárta a szezont, ami Eto’o korábbi számaihoz képest hatalmas visszaesés volt, de közte volt egy olyan gól, amely talán a fordulópontot jelentette az Inter és a Bajnokok Ligája zűrös kapcsolatában.
„Két dolgot sohasem fogok elfelejteni arról a bizonyos Londoni estéről: Mourinho mérkőzés előtti beszédét és a gólomat. Azt mondta José nekünk, hogy nincs olyan csapat, amelyik legyőzhetne minket. Úgy mentünk fel a gyepre, hogy nem csak saját magunkért, hanem az edzőnkért is küzdöttünk. A gólom előtt csak arra koncentráltam, hogy jól átvegyem a labdát, tudtam, hogy ha ez sikerül, akkor könnyedén betudom fejezni az akciót” – mondta Eto’o, aki Stamford Bridge-n lőtt győztes góljával a nyolc közé lőtte az Intert.
Ki ne emlékezne a Barcelona elleni fantasztikus védőmunkájára, amikor a teljes baloldalt lezárták Chivuval. Az Samuel Eto’o, akit egy nehezen kezelhető, egoista embernek tartottak számon, akinek a 36 gólja sem volt elég, hogy Barcelonában maradhasson, feláldozhatóvá vált és beállt a sorba.
Talán az a továbbjutás Mourinho edzői pályafutásának legragyogóbb teljesítménye. Már a párharc első meccse után is az ő zsenijét dicsérte a szakma, miután az Inter villámgyors kontráival ízekre szedte minden idők egyik, ha nem a legjobb klubcsapatát.
„A stratégiánk első része az volt, hogy nem engedtük őket kibontakozni. Lehet náluk a labda, birtokolhatják, de többnyire veszélytelenül. A második része az volt a tervnek, hogy mit csináljunk, ha hozzánk kerül a labda. Maxwell és Dani Alves nagyon magasan feljöttek a szélen, így rengeteg terület nyílt meg a két szélen, ezt próbáltuk kihasználni” – mondta Mourinho a ’The Coach Voices’-nak nyilatkozva.
Érdemes visszanézni Maicon gólját, amellyel már 2-1-re vezetett az Inter. Motta labdaszerzését követő ötödik másodpercben azonnal három lehetőség adódott a fantasztikusan meginduló Pandev előtt: Milito, Eto’o és Maicon. Ahogy Mourinho is említi, Maxwell lemarad, Dani Alves sehol, Maicon meg tökéletes ütemben érkezik a Herceg passzára.
Ez volt volt Mourinho Bajnokok Ligájás Intere. Kőkemény védekezés, labdaszerzés és villámgyors megindulás, első szándékból gólra törően a kapu felé. Az Inter mindössze 9 kapott góllal hozta le BL- szezont, aminél csak 2016-os győztes Real Madrid tudott jobbat felmutatni 6 kapott góllal, azóta, hogy a főtáblán már csak egy csoportkört rendeznek..
„Számomra nem fontos, hogy miképp játszik a csapatom. Ha van egy Ferrarid, nekem pedig egy lassú autóm, az én feladatom annyi, hogy tönkretegyem a féked és cukrot öntsek a benzintartályodba. Kiváló támadójátékkal meccset nyerhetsz, de ha a védekezésed tökéletesíted bajnok leszel” – mondta Mourinho.
És az Inter bajnok lett. A legjobbak között is.
Folyt. köv.