Több, mint a szükséges minimum

Tegnap a Cagliari jóvoltából sikerült egy (olykor) erősebb iramú edzőmeccset beiktatni a januári versenynaptárba – könnyed továbbjutással megspékelve. Naná, hogy egyáltalán nem bánkódunk emiatt.

Igen fontos volt, hogy a szombati második félidő okozta rossz szájíz hamar a múlt homályába vesszen, így – bármilyen jó csapat benyomását is keltsék a vendégek ebben a szezonban – abszolút kötelező volt a továbbjutás.  Persze egyéb szempontok miatt is igényelnénk a jó kupaszereplést (csabinter tegnap remekül ki is vesézte a témát), a kezdőt látva pedig Conte is pont így gondolkodott szerencsére. Pont elegendő klasszis (Handanovic, Skriniar, Godín, Brozovic, Lukaku) szerepelt ahhoz, hogy ez esetlegesen egy nyugodt este legyen.

Szerencsére nem is akadt különösebb gond, és annyira sok szót nem is érdemel a parti, de azért álljon itt néhány gondolat a 4:1-es győzelem után:

  • A játékvezetői ténykedés… Nos, hagyott kívánnivalót maga után. Fura volt ez a meg nem adott gól és tizenegyes, és bár végül nem múlt rajtuk semmi, érdemes a kérdéskörön kicsit polemizálni. Először is a lesállás megítélése: ebben a szezonban kissé átment az egész bohózatba. A hibahatár megítélése teljesen figyelmen kívül van hagyva, és centis leseket képesek vonalazással “alátámasztani”, holott szinte sosem tudhatjuk pontosan, mikor is hagyja el/érinti a labda az adott futballista lábát. Minimum kérdéses volt ez a Dimarco-beadás is, mindenestül.
    A kezezés téma mindig is sarkalatos pont lesz, tegnap viszont pont láthattuk, mi is a káosz okozója. A délutáni, Napoli-Perugián tökéletesen a szabállyal ellentétesen ítéltek büntetőt, míg itt (elvileg) könyv szerint annak kellett volna következnie. Vajon lesz valaha ezekben érdemi előrelépés?

 

  • Bár ebből a csatából igazán nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, azért egyvalami beigazolódni látszik: a szárnyvédő posztokon pályára lépő két fiatal sokkal alkalmasabb lenne hosszú távon azokra a pozíciókra, egyszerűen az alapképességek okán. Amik viszont Biraghit és Candrevát továbbra is a csapatban tarthatják (ebben az idényben), az a taktikai fegyelem és a rutin.

 

 

  • A hosszabb sérülésből visszatérők lehetnek a zálogai annak, hogy most végre valóban ne érkezzen a téli összeomlás. Egyértelműen kiviláglik, hogy az ő játékuk milyen plusz dimenziókat nyit meg a csapatjátékot tekintve – és mindezt úgy, hogy nyilvánvalóan még keresik az igazi formájukat.

 

  • Nem nagyon esik szó róla, de a keret átlagéletkorára tekintve megállapíthatjuk: egészen szépnek tűnik a jövőkép. Kevés olyan poszt van a keretben, ahol ne lenne az elkövetkező ~5 évre komolyan vehető focista, és ez jó, nagyon jó dolog.

 

  • Nyilván a spórolás is közrejátszott két- , majd háromgólos előnyben, de akkor sem volt üdítő látvány a második félidő nagy része. Egy (elvileg) megroppantott vendégcsapat azért ha lehet, ne nagyon irányítgasson a Meazzában – és nem először mutat már gyengébb összképet az Inter szünet után. Persze nyilván nekünk legyen mondva ez egy 4:1-es győzelem után, de akkor is…

 

Ez a kör lehozva tehát tisztán, profin, kérdés nélkül. Két hét múlva már egészen biztos, hogy egy komolyabb megméretés következik, lévén az imént emberhátrányban továbbjutó Fiorentina lesz az ellenfél.

 

Összefoglaló:

 

 

Pontozás:

Handanovic –  Az első félidőben akár én is állhattam volna a kapuban olyan kevés dolga volt. Ami furcsa, hogy a fordulás után is pont ugyanannyit tudtam volna hozzátenni, mint ő: a labda kapufára és hálóba való nézését úgy gondolom, én is mesterfokon tudnám űzni. (-)

Skriniar – Mintha jobban érezte volna itt magát egy fokkal, mint amit eddig láttunk tőle. Korrekt teljesítmény, jó arányban nyert párharcokkal. (6,5)

Ranocchia – A kapott gólnál lehetett látni, mi a különbség közte és egy klasszis (legyen mondjuk de Vrij) között. Az a fél-egy másodpercnyi, gondolkodásbeli differencia pont arra volt elég, hogy azzal a szituációval már semmit ne tudjon kezdeni a jó Béka. Azt leszámítva egyébként jól tette a dolgát,végig kemény volt és határozott, extraként pedig gól is érkezett tőle. (6,5)

Godín – Láttunk már tőle rosszabbat (sőt, egész jól tette a dolgát, még cseleket is láthattunk tőle), mindenesetre azt biztosan megállapíthatjuk, hogy a szenvedély nem igazán van jelen a játékában. Persze nyilván ilyesmit nem az Olasz kupa korai fázisában kell várni tőle. (6)

Dimarco – Látszott rajta a bizonyítási vágy – ahogy olykor a játékon kívüliség is. Főleg szünet előtt voltak ügyes és hasznos megoldásai, fordulás után már jobban figyeltek rá, és talán kicsit el is fáradt. Talán lenne benne kakaó, de valószínűleg kölcsön lesz adva, úgyhogy nem fog kiderülni, mit tudna még ebben az idényben. (6,5)

Borja Valero – Felszabadult, jó foci, góllal megspékelve. Abszolút kellemes meglepetés a játéka ebben az idényben (is), érződik rajta, hogy néhány éve még a Serie A egyik legjobb középpályása volt. (7)

Brozovic – Kellően profin állt a 90 a perchez, és tett érte bőven, hogy idő előtt leülhessen pihenni. Szüksége is van rá bőven. (6,5)

Barella – Ő az, aki leghamarabb visszajutott az ideális sportformához, másfél gólpasszal, jó pár látványos megoldással, hátul pedig a szokásos kulimunkával tevékeny részt vállalt a továbbjutásból. Le a kalappal. (7,5)

Lazaro – Ő is az első félidőben volt a jobb és (főleg) bátrabb, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a harmadik gól után sokszor magára is volt hagyatva, ahogy vitte volna fel a labdát a vonal mellett. Továbbra is keresi az önbizalmát, de összességében nem volt ez egy rossz fellépés tőle. (6)

Sánchez –  Abszolút elfogadható volt ez így, három hónap után. Ha belejön, sok örömünk lehet benne a tavasz folyamán. (6,5)

Lukaku – Igazi vezérként járult hozzá a győzelemhez, két góljával megtette, amit megkövetelt a haza. Győzni akarás ide vagy oda, a hisztikből kicsit visszább vehetne, nem hiányzik, hogy legyen bármilyen antipatikus attitűd a csapaton belül. (7,5)

Esposito – Kicsit elfogódottan kezdett, utána viszont komoly skilleket villantott rövidke játékideje alatt is. Gyémánt. (-)

Sensi – Az ő játékának hatékonysága kicsit még messze van az ideálistól, mindenesetre előrelépést vélek felfedezni. Imádom nézni a fociját egyébként, ő tipikusan az a futballista, akinek az ösztönös megoldásai a rangadókon való különbséget teremthetik. (-)

Biraghi – Örülök a gólpasszának, bár jó lenne, ha most már előjönne komolyabb tétnél is az a rúgótechnika. (-)

Conte – Szinte minden klappolt: jól sikerült a mentális felkészítés erre a hűvös, januári estére, és biztosan jutott tovább csapata a következő körbe. Csak a kellő mértékig volt felforgatva a kezdő, és a cseréivel is elégedettek lehettünk. (7)