A héten legalább nyolc játékos leigazolásához voltunk közel, tízzel már úgy egyeztünk meg, hogy a klubjával még nem sikerült megállapodni és legalább ugyanennyit adtunk el. A valóság persze ennél unalmasabb, hiszen még az sincs keretben, aki már hivatalosan is kék-fekete.
Nem hittem volna, hogy az előző, nyári átigazolási szezont meg lehet közelíteni, már ami a hírek által okozott frusztráció mértékét illeti, de nem vagyok messze attól, hogy január 31-ig egyetlen Interrel kapcsolatos átigazolási hírt se olvassak el. Persze az én hibám, ha beleélem magam egy játékos leigazolásába, akit a Gazzetta, a Sky vagy a Vili Világa tuttibiztosan kék-feketében lát, miközben másnap már arról írnak ugyanezek a lapok, hogy még javában folynak a tárgyalások.
A problémám az egésszel csupán annyi, hogy szerintem nem tesz jót a csapat moráljának, hogy miközben a letaszíthatatlannak hitt juventust szorongatjuk, évek óta nem látott kiegyensúlyozottságot mutatva, egy csapatnyi játékos érkezését jövendöli a sajtó.
Persze, mindannyian tudjuk, látjuk, hogy bizonyos posztokon még mindig bőven előttünk járnak a rohadékok, de talán túlzó lehet egy hatodik jobboldali wing back és egy nyolcadik középső középpályás érkezése, miközben azokkal a játékosokkal kéne nyerni Leccében, akik pár héten belül a pad legvégén találhatják magukat.
Morálépítőnek semmiképpen sem nevezném és picit olyan érzésem van, mint az előző szezon végén, amikor olyan játékosokkal kellett kiharcolni a BL-indulást jelentő negyedik helyet, akikről már hónapokkal korábban tudni lehetett, hogy a szezon végén távoznak Milánóból.
Az, hogy most mit érezhet Biraghi, Lazaro, Vecino és Gagliardini nagyjából sejthetjük és könnyen lehet, hogy hamarosan lesznek távozók is. Az osztrák rapper kölcsönbe távozhat, míg a nagy meccsek embere Evertonban köthet ki, de olvasni a Spurs érdeklődéséről is.
És félreértés ne essék, nem a felsorolt játékosok miatt van harcban az Inter a bajnoki címért, de egyelőre -Eriksenen kívül- nem olvasni olyan érkezőről, aki miatt érdemes kockáztatni a meglévő a csapategységet januárban. Young leigazolása például teljesen érthetetlen, talán azért eshetett rá a választás mert olcsó, így az átigazolási keret 90 %-át rá lehet tolni a dán zsenire és nem kell költeni számottevő összeget egy wing backre.
(Lol, Donnarumma mi a szart csinált? 😀 )
Amúgy meccs is lesz
Ahhoz képest, hogy azzal kezdtem a posztot, hogy unom/idegesítenek az átigazolási hírek, már a sokadik bekezdésben foglalkozom a hírekkel, szóval ideje pár szót ejteni a ma esti meccsről is. Legyünk udvariasak és előbb mutassuk be az ellent. A Serie B tavalyi ezüstérmese, ahogyan az várható volt a bennmaradásért küzd, egyelőre éppen csak ütik a szintet, egy ponttal vannak a már vonal alatt lévő Genoa előtt. Förtelmes formában vannak, az utolsó négy meccsüket úgy vesztették el, hogy háromszor gólt sem sikerült szerezniük. Utoljára Firenzében sikerült nyerniük, még november végén.
Lesz pár ismerős arc a hazaiaknál: Donati a mi kutyánk kölyke, Babacartól minden nerazzurri gyomra összeszorul, míg Imbuláért pár éve még öldöklő harcot vívtunk a Milannal, hogy aztán a Stoke-ot válassza.
Dehogy a két klub közötti egyébként szegényes köteléket némileg megerősítsem, érdemes megemlíteni, hogy Leccében közellenségnek számít Conte, aki a város szülöttjeként és saját nevelésű játékosaként 6 szezont is lehúzott I Giallorossi mezében, hogy aztán már vezetőedzőként az első hívó szóra igent mondjon az ősi rivális Bari megkeresésére.
Na, de vissza a ma délutáni meccshez, amelyen hosszú idő után újra a legerősebb Inter láthatjuk, Barellával, Sensivel a kezdőben, sőt, a Gazzetta szerint ezúttal Godín lesz a kezdő Bastoni helyett. A győzelem kötelező, ez Lecce egy gyenge, rossz formában lévő csapat és mivel a zebragenyókra is egy relatíve könnyű meccs vár este, egyszerűen nem fér bele a botlás.
Tipp: 1-3 gólszerzők: Bojinov ill. Hakan Sükür (2), Georgatos
Várható kezdőcsapatok:
Szép emlék: