A kimerítő széria tovább folytatódik, a szerdai, Lazioval szembeni öccsecsapást követően ma Genovában lép pályára szeretett csapatunk, a Sampdoria vendégeként.
Kedvenceink repülő rajtot vettek a bajnokságban, hiszen száz százalékos mérleggel és 10:1-es gólkülönbséggel vezetik a tabellát. Azt, hogy öt forduló után nem kell messzemenő következtetéseket levonni a bajnokság állásából, tökéletesen példázza a Sampdoria jelenlegi helyzete.
A kékek nagyjából egy korszakváltáson esnek át, hiszen a bevallottan Inter szurkoló Giampaolo helyét az az Eusebio di Francesco vette át, akin – a sok tényező közül – talán a legkevésbé múlott a római bukása. A támadó futballt preferáló mester olyan játékosokkal dolgozhat együtt, mint az elnyűhetetlen Fabio Quagliarella; a nagy tehetségnek beharangozott, korábbi kék-fekete fiatal, Federico Bonazzoli; a már szinte mindenhol kipróbált (és sehol sem maradandót alkotó) Albin Ekdal; az előző szezonban remeklő kapus, Emil Audero; valamint a Barcával tavaly bajnoki címet nyerő Jeison Murillo. Nem egy rossz névsor és ugyan talán arra idén kevesebb esély van, hogy top tízben lesznek, de azért nem gondolnám, hogy a kiesés elől kelljen majd hosszútávon menekülniük. Mindenesetre remélem, hogy nem ma kezdenek el kikecmeregni a gödörből.
De mit keresett Murillo Barcelonában? Nos, ezt magam sem tudom. Ami bizonyos, hogy egy évnyi, rendszeres játéklehetőséget követően az utolsó fél éve már a padozásról szólt Valenciában, ezt követően pedig kölcsönvették őt a gránátvörös-kékek, akiknél egyébként – legalábbis az Insta fotói alapján – játszott is egyszer-kétszer. Gondolom rendszeres játéklehetőségre vágyott a válogatottból egyre inkább kiszoruló, Simone Inzaghi-hoz hasonlóan jól fésült kolumbiai, így tökéletes lehetőség volt számára a genovai kaland. Sajnos ma este őt nem csodálhatjuk meg, hiszen az előző fordulóban kiszórták a második (és talán kissé jogtalan) sárgája után. Hosszú évek után tehát nem lesz újra részünk a ,,murillózásban”, ami ugyebár elsősorban a teljesen ártalmatlannak tűnő szituációkban történő labdaeladást jelenti a tizenhatos előterében meccseként egyszer.
Azért valahogy megvagyunk nélküle
Beszéljünk egy kicsit kedvenceinkről is. Az előzetes hírek alapján Conte ismét variálhat a kezdőn, melynek több oka is lehet. Az egyik az előretervezés, amely számomra egyébként nagyon szimpatikus. A közelgő Barcelona és Juventus elleni csörték előtt edzői stábunk nem akarja csapágyasra járatni kulcsjátékosainkat. A másik ok pedig az lehet, hogy még mindig nem sikerült megtalálni a legideálisabb tizenegyet. Nyilván ez nem is feltétlen kell, hogy elvárás legyen szeptember végén, de azért felvetnék egy-két felmerülő problémát.
– Brozovic formája: Horvátország Legszebb Mosolya egyébként közel sem olyan rossz, mint amilyennek sokan beállítják; a Spalletti-korszak előtt ő ennél jóval nagyobb wtf teljesítményeket tudott lerakni az asztalra. Ugyanakkor nyugtalanítóak az utóbbi időben látott ,,murillózásai”, jó lenne, ha kicsit összeszedné magát és nem ajándékozná meg az ellenfeleket kilencven percenként egyszer egy gólpassz értékű indítással. Vajon a padon kezdi az esti meccset?
– A Vecino-válság: a statisztikák szerelmesei őt már az előző két idényben is rendre megtalálták, köszönhetően gyenge passzhatékonyságának és védekezésben mutatott hiányosságainak. Az elmúlt meccsek alapján nem tűnt úgy, hogy ezekben bármit is fejlődött volna, ugyanakkor nagy különbség, hogy tavaly még ezek ellenére is úgy érezhettük, ő rá még így is szükségünk van – főleg a rangadókon -, addig idén teljesen idegen testnek tűnik ebben az új rendszerben.
– Martinez vs Politano: talán ez a kérdés érdekli a legjobban a nagyérdeműt. Az olasz eddig impact substitute-ként rendre meg tudta kavarni az ellenfeleket és színt tudott csempészni a támadásainkba, kezdőként viszont egyelőre nem igazán váltotta meg a világot. Adva van tehát, hogy akkor Martinez kezdjen, ő viszont legalább olyan szimpatikus, mint egy Neymar- Diego Costa frigyből születő gyermek, és a futballtudása sem tűnik nagyobbnak, mint amilyen anno David Suazonak volt (ő legalább futni tudott). Tudom, súlyos szavak ezek és őszintén remélem, hogy Martinez megmutatja, ki a faszagyerek.
Persze ott van még Sanchez is, aki egyébként nekem nagy favoritom, de az ő jelenlegi formája is minimum kérdéses; az Udinese ellen számomra úgy tűnt, hogy még így, kiégés közeli állapotban is messze jobb játékos, mint bármely másik támadónk (igaz, én elfogult vagyok), de ez a Lazio elleni, ,,öt perc után már össze akarok esni” produkció már jóval kevésbé igazolta a lelkesedésem. Ennek ellenére a Gazetta szerint kezdeni fog, Bastonival(!!!) és Gagliardinivel(…) egyetemben.
Várható kezdők:
Tipp: 1-2
Élő közvetítés: Digi2, Kick-off: 18:00
Forza Inter!