Nem, csak azért sem lassítunk, nem csak azért sem hibázunk, zsinórban a második rangadónkat is megnyertük öt napon belül. Ennek köszönhetően Conte lett az első edző az Inter történetében, aki az első 5 bajnokiját egyaránt megnyerte, a csapat pedig továbbra is a tabe… nem, ez még korai. Maradjunk annyiban, hogy öt meccset nyertünk, más erre nem volt képes az első öt forduló során, ez pedig örömteli. Viszont nem illik elmenni a hiányosságok mellett sem.
Conte a Madonninához képest picit megvariálta a kezdőt, aminek következtében először az idény során pályára lépett Biraghi, Asamoah helyett rögtön kezdőként.Rajta kívül Vecino és Politano volt a rotáció része Sensi és Martínez kárára, de a Derbynél látott kezdőhöz képest igazából csak a Sensi-Vecino csere miatt nézett ki gyengébben a csapat.
Rolkó_ a beharijában leginkább arra hegyezte ki a meccset, hogy a nettó futballtehetség vagy a formáció ismerete dönti-e el vajon a meccset. Telitalálat volt ez a felvetés, a meccsen mindkettő megmutatkozott hosszabb-rövidebb ideig, de végül az előbbi volt a döntő – szerencsére.
Nagyjából három részre lehet osztani a meccset: az első szakasz a vezető gólig, a második a vezető góltól a második félidő legelejéig, a harmadik pedig nagyjából az ötvenedik perctől a lefújásig tartott. A meccs első részében ha nem is domináltunk, de azért nem csak kiharcoltuk a mezőnyfölényt, még ha jobbára meddőt is, hanem a Lazio elől is lezártuk a kontrázási lehetőségeket. Kicsit a semmiből, kicsit nem, de Biraghi kiváló beadására tökéletesen érkezett a hosszún D’Ambrosio és bebólintotta a vezető gólt. Itt érdemes egy pillanatra elidőzni a szárnyvédő kérdésénél, mert igen világosan megmutatkozott, hogy milyen típusú játékosra van szükség ehhez: nem elég, hogy az illető tudjon beadni, de oda is kell érni a kapu elé és be kell tudni fejezni az akciót, ezt pedig a két olasz kiválóan megoldotta.
A gól után viszont jött a Lazio és igen kellemetlen, majd’ fél órás periódus következett. Volt felépített, kidolgozott akció utáni helyzet, volt, hogy bután eladott labda (Brozovic, róla később) után került ziccerbe Correa, és volt, hogy egy sima kontra okozott galibát a hátsó alakzatban. Itt feketén-fehéren látszott, mennyire letisztult és tudatos a Lazio játéka, ugyanakkor az is kijött, hogy a minőség a mi oldalunkon van. Ennek a minőségnek a neve épp Handanovic volt, aki több hatalmas bravúrt bemutatva tartotta az 1-0-át.
Képi bizonyíték arról, hogy ez az ember klasszis
A második félidőnek talán csak a legelején volt érezhető, hogy akar(na) és tud(na) is valamit a Lazio, de ez sokáig nem tartott. Nagyjából az ötvenedik perctől kezdve teljes kontroll alatt tartottuk a meccset, a Sasok védőinek hibáiból pedig kialakult pár ziccer és/vagy ígéretes lövőhelyzet, de nem sikerült végleg eldönteni a meccset.
Ugyanakkor ami egyelőre a legüdítőbb változás tavalyhoz képest, hogy nincs nyomás a meccs végén a kapunkon. Hiába állt már hellyel-közzel Mancinivel is, de Spallettivel még inkább felfelé ívelő pályára a klub, folyamatosan megfigyelhető volt, hogy ha csak egy gól a csapat előnye a végjáték előtt, akkor akármilyen, még alsóházi csapat elleni is töri a hátunkat a háló, nemhogy egy élcsapat ellen vívott rangadón. Most ugyanakkor semmifajta esélye nem mutatkozott a Laziónak, hogy megmentsen egy pontot, tökéletesen esélytelen voltak odaérni Batman bácsi kapuja előtt veszélyt teremteni.
Vannak negatívumok is persze, de egyrészt nem akarok (nagyon) ünneprontó lenni, másrészt meg a csapat hibái helyett inkább egy egyéni gyengélkedésre hívnám fel a figyelmet: Brozovic nincs különösebben formában, talán leginkább mentálisan nem. Többször pontatlan, buta eladott labdái vannak, hisztis és igen sokszor sárgaveszélyt jelent. Nem biztos, hogy ártana neki egy pihenő a Sampdoria ellen, hátha kicsit összeszedné magát fejben. Egy jó Brozovic-ra nagy szükség lesz a jövő héten.
Folytatás szombaton a továbbra is utolsó Sampdoria ellen, de az igazi buli a jövő héten indul be, hiszen szerdán Barcelonába látogatunk, míg vasárnap a Buzizebra érkezik a Meazzába. Ez a két meccs igencsak értékmérő lesz.