Hogy poszt nélkül hagyjuk a valaha volt legdrágább Inter-transzfert? Na, azt már nem! Izgalmas átigazolási sagákban az utóbbi években sem szenvedtünk hiányt, ahhoz viszont nem szoktunk hozzá, hogy végül sikerrel jöjjön ki az aktuális vezetés egy ilyen volumenű üzletből. Körbejárjuk tehát nagyjából a Lukaku-témát, méghozzá egy igen autentikus vendég „társaságában”.
Amikor nyár elején először felröppentek a belga válogatott centeréről szóló pletykák, nulla hitelt tulajdonítottam az fcinternews-ról, Fedenerazzurráról nap mint nap szállingózó hírcsokroknak, ennek oka pedig egyszerű volt: az elmúlt évek tökéletesen hozzászoktattak ahhoz az érzéshez, hogy ilyen kaliberű igazolásról még csak álmodoznunk is felesleges. Persze, itt volt nekünk az újabb BL-szereplés kiharcolása mellett az FFP-helyzet könnyebbé válása, de valahogy mégsem éreztem realitását annak, hogy a világ egyik leggazdagabb és legnépszerűbb futballklubjától A-kategóriás(nak tűnő?) játékost vásárolnak Marottáék. Aztán történt, hogy utóbbi egy interjúban név szerint megemlítette a bal lábas izomembert célpontként, így hát elkezdtem gyanakodni… Az ezt követő hetekben jöttek először a Man Utd-szinten megmosolyogtató ajánlatok, aztán már egyre komolyabb csomagok landoltak Woodwardéknál, mígnem eljutottunk odáig, hogy… A Juve hirtelen bekerült a képbe, és ha már ott jártak, az ő ajánlatuknál (Dybala) rögtön egymás tenyerébe is csaptak.
Ezen a ponton kezdett egyre hangosabban háborogni és találgatni az interes társadalom, tudniillik a csere létrejöttét igen nagy eséllyel adták mindenfelé – szerencsénkre azonban az argentin keresztülhúzta Paraticiék számítását. Talán kijelenthető, hogy a következő lépés viszont igazi profikra vallott, a Unitednél a legújabb, mindennel együtt majd’ 80 millió euró környéki pénzösszegre már rábólintottak, így a bő egy héttel azelőtt még teljesen elveszettnek hitt ügy tökéletesen sínre került. A személyes feltételekről való megegyezés természetesen csettintésre ment, ahogy az orvosi is, így augusztus 8-án Romelu Lukaku hivatalosan is az Inter játékosává vált.
De mit is várjunk, mit várhatunk egyáltalán ettől a több mint 190 centis, 90 kiló feletti kolosszustól? Talán jobb is, ha elsőként egy olyan ember szavait olvassátok, aki a témában igen autentikus, lévén a Premier League-gel kel és fekszik hosszú-hosszú évek óta – nem mellesleg Manchester United-szurkoló is. Kele János (blogger, televíziós szakértő) hat darab, oldalunkat igencsak furdaló kérdésünkre válaszolt:
NB: Egy neki megfelelő szisztémában játszó csapatban lévő, jó formát futó Lukakut hol helyeznél el a centerek hierarchiájában? Top 10, top 15, top 20 vagy még hátrébb?
KJ: Lukakunak vannak hibái, messze nem tökéletes játékos, de aki 26 éves korára eljut 113 gólig a Premier League-ben úgy, hogy meccsei nagy részét nem is topcsapatban játssza, azt muszáj elismerni. Szerintem simán top10-es középcsatár jelenleg, még úgy is, hogy aktuálisan éppen egy rosszabb időszakát éli.
NB: Icardinak nem egy olyan meccse volt, hogy félidőnként 4-6-8 alkalommal ért labdába. Lukaku az összjátékba jobban bevonható a PL-es tapasztalatok alapján?
KJ: Ebben abszolút hasonlítanak egymásra: Lukakutól se várjátok, hogy visszalép osztogatni, vagy érdemben hozzátesz a labdakihozatalokhoz. Esze viszont van a játékhoz, szerintem kifejezetten jól találja meg az üres területeket, jól helyezkedik, kiváló ütemben futja meg a folyosókat, és általában véve is egy hasznos csapatember. Nem lazsál, nem büdös neki a labda nélküli meló. Viszont nem ügyes. Nagyon nem.
NB: Testfelépítéséből, erősségeiből és gyengéiből kifolyólag milyen stílusú csapatban lehet a leghasznosabb Lukaku és szerinted Conte Intere várhatóan megfelel -e ennek?
KJ: Domináns csapat kell neki, olyan, ahol a tizenhatoson belül tudja használni a testfelépítését és a jelenlétét. Kevés érintésre kell redukálni a játékát, érdemes ráküldeni az ellenfél valamelyik szélső hátvédjére, vagy mondjuk bevezényelni a mögöttük megnyíló folyosókba. Termetéhez képest gyors, intelligens, Conte szerintem fogja majd tudni használni, nem véletlenül kergette évek óta reménytelenül. A fejjátékára viszont nem érdemes bazírozni, az rettenetes.
NB: Minek tulajdonítod a rangadókon látott, statisztikailag is bizonyítható góltalanságát?
KJ: Underdog csapatokban vagy underdog taktikát (szevasz, José!) választó csapatokban játszott többnyire, ez pedig nem feküdt a játékstílusának a rangadókon. Neki az kell, hogy az ellenfél be legyen passzírozva a tizenhatosa elé, hogy neki már csak a kapu torkában kelljen tevékenykednie. Egy Everton vagy United ezt a top6-os angol csapatok ellen nem tudta elérni, így Luki mackó is szenvedett, mint malac a jégen.
NB: Azt, hogy a legutóbbi idényben kifigurázó videók és mémek főszereplője lett, minek tulajdonítod? Pszichés okai lehetnek, vagy ezek a megmozdulások (például az olykor megmosolyogtató first touch) mindig is része voltak a játékának?
KJ: A tavalyi szezon elején elég sok cikk foglalkozott azzal, hogy Lukaku túlgyúrta magát, a tömegnövekedés pedig rossz hatással volt a mozgáskoordinációjára és az állóképességére is. Ezzel hajlamos vagyok egyetérteni, az viszont, hogy ügyetlen, évek óta állandó: siralmas a labdakezelése, tényleg kvázi lutri, hogy kötényt ad vele a védőnek, vagy hasra esik ziccerben. Ez utóbbi miatt szerintem a legszűkebb elit csapataiban sosem lesz helye, de azon a szinten, ahol most az Inter van, kifejezetten hasznos opció tud lenni. Ha az önbizalmát is felépíti Conte, akkor meg fogja rúgni a maga 15-20 gólját a bajnokságban.
NB: Mit vársz, hogy fekszik majd neki a Serie A Premier League-től merőben eltérő játékstílusa?
KJ: Két dolgot lesz érdemes figyelni: egyrészt azt, hogy mennyire lesz átható a fizikumbeli fölénye (leppattannak-e róla a védők), másrészt azt, hogy mennyire hátráltatják majd a technikai hiányosságai. Szerintem kell majd neki idő az alkalmazkodáshoz, de mivel egy alapvetően baromi intelligens, tanulékony, alázatos srác, meg fogja tudni ugrani a lécet. Viszont türelemre szükségetek lesz. Sok erőt hozzá! 
A jövővel kapcsolatban már _bimre veszi át a szót:
Ahogy János is mondta, Conte nem véletlenül akarta Lukakut, nyilván tisztában van az erősségeivel és a gyengéivel is. A kérdés csak az, hogy mennyire lesz rugalmas vele kapcsolatban, amikor rugalmasnak kell lennie. Az nem nagyon vitatható, hogy a Serie A másik 19 csapatából 17 ellen fogjuk tudni dominálni a játékot részben vagy egészben. A maradék két csapat természetesen a Napoli és a Juve. Ancelotti dörzsölt vén róka, nagy taktikai csata van kilátásban a két edző között, ami a belga játékára is hatással lehet, hogy a keretileg mindenképpen erősebb, viszont Sarri miatt kiszámíthatatlannak nem feltétlen nevezhető Juvéról ne is beszéljünk. Felesleges persze ennyire előre komoly találgatásokba bocsátkozni, de nem biztos, hogy a jelenlegi keretünkkel Sarri Juvéja ellen a labda totális dominanciája lesz kifizetődő. Fokozottan igaz lehet ez a BL-ben, pláne, ha idén is olyan kellemes csoportba kerülünk, mint tavaly.
Lukaku erősségeinek kiaknázáshoz nagyon kell még Szergej a minőségi, labdaügyes, kreatív, jól passzoló és távolról is veszélyes középpályások játéka, ami ha akarom, megvan, ha nem akarom, akkor nincs. Az biztos, hogy elférne még egy spíler középre, hogy ha cserélni kell vagy rotálunk, akkor se kelljen pánikszerűen a következő Mercatót várni. Persze összességében, ha kialakul a kémia a játékosok között és összeáll a csapatjáték, akkor legalább Serie A-szinten ezzel nem lehet probléma.
A fejjátéka csak amiatt aggasztó, mert Candreva még mindig itt van, márpedig ő életének 32 éve alatt még nem tanulta meg, hogy nem kell minden hozzá kerülő kibaszott labdát beadni, néha kereshetné az összjáték lehetőségét is.
Mindent egybevetve, legalábbis meglepő lenne, ha kudarc lenne az átigazolás, ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy mi számít sikeresnek. A mai piacon egy ilyen csatár ennyibe kerül, és pusztán az összeg miatt nem érdemes azt várni, hogy 30-35 gólt fog szerezni. Ha 20 fölé megy, már szavunk nem nagyon lehet, ezt pedig egy jól működő csapatban össze fogja gurigázni.
Forza Romelu!