Szeretlek is, meg nem is…de azért jobb lenne végre nélküled

Igaz, Nainggolan távozását nemrég hivatalosan is bejelentette a Klub, ez a poszt most mégsem vele fog foglalkozni, hanem egy másik, szintén sokakat megosztó játékossal. Hajtás után jönnek a részletek.

 

Mikor az Inter egy egész nyáron át üldöz egy játékost, annak közel sincs mindig jó vége. Gondoljunk csak Dalbertre, akinek eddig még Nagatomo szintjét sem sikerült megütnie. 2015 nyarán egy bizonyos Iván Perisics megszerzése volt terítéken ès ugyan három-négy hónapig az ő megmozdulásai láttán is csak a homlokunkat csapkodtuk, azért ő nem zuhant olyan mélységekbe, mint például az előbb említett úriember(ek). A horvát már négy szezont eltöltött Milánóban, aminek nagyjából a fele volt az, amit ő is igazán nálunk akart lehúzni. Hiába tehát az általa kiosztott számos gòlpassz ès a sok gól, a viselkedése miatt jó néhányan nem rajongunk a világbajnoki ezüstérmesért.

Nemrég olvasgattam a Borussia Dortmundnál eltöltött időszakáról ès bizony nem lepődtem meg az egyik interjún, melyet az egyik horvát újságnak adott. Perkó ebben kifejtette, hogy Klopp jobban tenné, ha gyakrabban jàtszatná őt, különben kénytelen lesz a távozás mezejére lépni. Miután Németország legismertebb vigyora körbe röhögte, Perisics a Wolfsburgban kötött ki, ahol viszont Kevin de Bruyne után a csapat legjobbjává vált, ráadásul Német Kupát is nyert. Érthető volt tehát, hogy mindenáron szerettük volna megszerezni. Nagy nehezen ez sikerült is, de közel sem indult olyan jól a közös kaland, mint ahogyan azt elképzeltük. Ivan, the Terrible bizony szó szerint szörnyű volt. Beszéljünk akár Inter, akár Carpi szurkolókról, mindenki a biciklicselein nevetett, no meg azon, hogy kiszorította őt az ingyen érkező, korábban szív problémákkal küzdő Biabiany. Decemberre viszont végre összekapta magát a horvát ès a szezon második felére màr stabil kezdőjátèkosnak is számított. Első, Milánóban töltött idényében Perisics végül kilenc gólt szerzett ès hat gòlpasszt osztott ki minden sorozatot figyelembe véve. Eredményes volt a Juve elleni 3-0 alkalmával, betalált a Ròmànak is, valamint az Icardival kialakított gòlpassz/gól kapcsolata is kezdett egyre jelentősebb lenni, mindenki pozitívan várhatta tehát a folytatást.

A horvát ennek ellenére némileg lassabban indította a következő idényt. Első találatát a negyedik fordulóban szerezte – nyilván mindenki emlékezhet a Juve elleni győztes góljára csereként beállva. Pioli érkezésével aztàn feljavult az ő formája is; az őszi Madonninàn gólt ès gòlpasszt is jegyzett, Udinében pedig az ő duplájával nyertünk. Perisics végül tizenegy gólt ès kilenc gòlpasszt írhatott fel a kanadaira a szezon végén, ès ugyan ezek bármelyik top csapatban lévő szélsőtől elfogadható, sőt, jó számok, sokunk számára szembetűnő volt, hogy mennyire inkonzisztens a játéka. Egyszer egy gól ès két gòlpassz, aztàn hàrom-nègy meccsig semmi. A csapat a hetedik helyen fejezte be a bajnokságot, Perkó viszont mindenáron Bl-ezni akart volna, így az utolsó hazai meccsünkön látványosan el is köszönt szurkolóinktól. A horvát biztosra vette, hogy a következő szezont már Mourinho vörös ördögeivel kezdi meg. Igen ám, de Sabatini több, mint ötven misit kért a játékosért, illetve szó volt egy csereüzletről is, melybe Martialt szerettük volna bevonni. A portugál edzőzseni végül felhagyott Perisics üldözésével, a horvát pedig hiába szart bele látványosan a felkészülési meccsekbe, végül kénytelen volt maradni.

Akár dacból játszott, akár nem, Perkó remekül kezdte a 17/18-as szezont; négy forduló után három gól ès három gòlpassz állt a neve mellett. Az őt jellemző kiegyensúlyozatlan teljesítmény viszont ezt a szezonját is végig kísérte ès ugyan ebben az idényben hozta a legjobb számokat – tizenegy gólt ès tíz gòlpasszt (igaz, egy asszisztot Barzaglinak adott, haha) –, a tavaszi hullámvölgye sokunkban benne maradt. Nyáron ezüstérmes lett a válogatottal az oroszországi világbajnokságon ès bátran kijelenthetjük, hogy csapata egyik legjobbja volt. Nem is ő lett volna, ha ezt követően csendben marad ès teszi a dolgát, dehogy.. pár nappal a döntő után felsorolta, hogy még melyik ligákban játszana szívesen, sőt, konkrétan felajánlotta magát a Bayernnek. Ennek ellenére maradt nálunk ès a gyenge idénykezdet miatt szinte azonnal szükség is volt a szolgálataira.

 

A horvát a legidegesítőbb milánói szezonját tudta le 2018/19-ben. Támadásban rendre ötlettelen volt, vagy csak egyszerűen rossz döntést hozott. Korábbi biciklicselei nyomtalanul eltűntek, csakúgy, mint az Icardinak belőtt labdái is. Miután kiestünk a Bl-ből, Perisics hosszú gondolkodás után végül január legvégén arra a döntésre jutott, hogy szívesen lenne az Arsenal játékosa. Mindezt úgy, hogy tizenkilenc bajnokit ès hat nemzetközi meccset követően mindössze két gól ès ugyanennyi assziszt állt a neve mellett. Mivel ez az angliai deal is meghiúsult, Perkó továbbra is a nyakunkon maradt, ráadásul az Icardival való kapcsolata is látványosan megromlott. “Tell your stupid wife to stop talking sh*t about me, mother******!” hangzott el Perisics szájából a nem túl lírai mondat az egyik edzésen, miután mindenki Wandàja egy TV műsorban pletykálgatott a horvátról.

,,Il Terribile” végül kilenc góllal ès nyolc gòlpasszal zárta remélhetőleg utolsó Interes szezonját. Hiába szerettünk volna sokszor mást látni a helyén, Keita mèg nála is sokkal kiegyensúlyozatlanabb ès hülyèbb volt, védekezésben pedig egyértelműen ő számított a legfegyelmezettebb szélsőnknek. Szóval bármennyire is fájó ez, de mindvégig indokolt volt a horvát rendszeres kezdetèse a mögöttünk hagyott szezonban. Conte aztán hamar nyilvánvalóvá tette, hogy nem számol Perisiccsel a szélen, ebből kifolyólag a játékosnak csatárként kell helytállnia a felkészülési meccseink zömén. Amennyiben Marotta továbbra is ilyen elszántan balfaszkodik a csatárkérdést illetően, nem lenne egyébként ördögtől való gondolat Perisicset középen jàtszatni. Az előző szezonból kiindulva ő már nem elég jó a szélen, lassabb is, mint volt, illetve a cselei sem ülnek. A fizikai ereje viszont megvan ahhoz, hogy helyt álljon elöl, jól fejel, mindkét lábával jól lő. Kérdés, hogy mi lesz a mercatònkkal, illetve, hogy a horvát mennyire hajlandó beállni Conte mögé a sorba. Jó játékosnak tartom Ivánt, de azèrt az lenne a legjobb, ha végre tényleg lelépne. Abban szerintem mindannyian egyetértünk, hogy a Perisicset körülvevő folyamatos feszkòbòl màr jóval több volt a soknál.

Négy szezon, negyven gól, harminchárom assziszt. Jó számok ezek, remélem, hogy más kluboknál is nyilvántartják őket. Köszönünk szépen mindent Iván, de most már tényleg legyen ennyi elég Milánóból.