Tegnap este megtörtént az, ami a realitás volt a jelenlegi helyzetben: egy erős Bundesliga-csapat búcsúztatott egy ezer sebből vérző, gyenge játékosokkal teletűzdelt Serie A-együttest. Kár volt az illúziókért.
A legtöbben igen enyhe lelkesedéssel vártuk a Frankfurt elleni visszavágót az előzmények tudatában, egyszerűen olyan emberhiány keletkezett a sok negatív tényező miatt, amiből semmilyen pozitív lefolyást nem tudtunk elképzelni. Szaladjunk csak végig a kezdőn, és vonjuk le a konzekvenciákat… A kapuban és a védelemben találunk három embert, akire nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy Inter-szint (spoiler: pont egyikük vétett végzetes szarvashibát), a többieknél aztán szép a szórás: volt Soton-cserejátékos, többen Serie A-hátország szint, egyikük hónapok óta nem játszott, míg van, akire azt sem kockáztatnám meg, hogy jelenleg megüti azt a színvonalat, hogy az olasz első osztályban játsszon.
Nos, így kellett volna felvenni a versenyt a németekkel, akik tőgázzal kezdték a meccset, és ez ki is fizetődött nekik: az Inter nem lenne Inter, ha a sok egyéb probléma mellé még nem lőné tökön is magát, a hiba pedig pont olyan helyről jött, ahonnan nem számítottunk rá. Lehetett (volna) ezek után az eredmény után rohanni, de képességek híján komoly nehézségekbe ütköztek futballistáink, pedig egyébként az Eintrachton is látszott, hogy remegnek a lábaik a téttől. Értitek, Candreváék ellen, höhö. Az első félidő legnagyobb interes lehetőségét Keita baltázta el, de akadt volna még itt-ott esély, csak hát akik az előre való játékért felelősek, nem igazán voltak a helyzet magaslatán (most sem). Jovicsék kontráiban nyilván több volt a lehetőség, már 0:0-nál is kapufáig jutottak, de előnyben sem álltak le, csak nem sikerült végleg padlózniuk kedvenceinket, hol ezért, hol azért.
Fordulás után sok minden nem változott, pedig történt formációváltás is, emiatt több játékos vándorolt előre-hátra, jobbra-balra, de ezen az estén a győztes formula nem született, kvázi nem születhetett meg, mivel nem volt meg rá a megfelelő emberanyag. Olykor vicces jelenetek zajlottak a második félidőben, emiatt némi izgalom is keletkezett, de lényegében ez egy sima 90 perc volt, és ha a vendégek a ziccereiknél jobban koncentrálnak, könnyen lehetett volna sokkal nagyobb különbség is részükre. A beálló fiataloknak persze legalább őszintén lehetett örülni, ha már más egyéb pozitív nem történt, és… Ennyi, beigazolódott a jelenlegi helyzetnek megfelelő papírforma.
Szavak nélkül…
Látom, hogy itt-ott forrnak az indulatok, holott ez az EL-párharc ilyen körülmények között igazából nem végződhetett másképp. A játékosok megtettek mindent a maguk módján, küzdöttek, kapartak, de az a szomorú helyzet, hogy többségük ennyire képes. Lehet mondani, hogy ez vagy az jobban akart, de ez nem igaz, szimplán a futballtudás miatt emelkedett ki néhányuk. Szemléltetés: Skriniar megcsinált egy cselt a középpályán, és dobta játékba az előrébb lévőket vs. Vecino megpróbált egy cselt, de már azzal hosszan tolta meg, így rögtön oda is veszett egy akció lehetősége. Ez persze nem kuriózum ebben a szezonban, és a vezetőségnek egyszerűen látnia kell, mi és miért nem megy, és le kell vonni a megfelelő konzekvenciát nyárra. Ismét.
Addig persze még egy óriási feladat tornyosul Icardiék Brozovicék előtt: bármi áron, de meg kell tartani a BL-pozíciót. Idén sem lesz egyszerű.
A teljes összefoglaló megtekinthető az uefa.com-on, bejelentkezés után – amennyiben valaki szereti az önkínzást.
Pontozás:
Handanovic – Olykor agyonlőtték, olykor komoly bravúrt mutatott, rajta természetesen semmi nem múlt, sőt, voltaképp nagyobb verést akadályozott meg. (7)
Cédric – Szomorú, hogy már márciusban egyértelműnek tekinthetjük, hogy ő nem lesz véglegesítve. Olykor akad jó megmozdulása, de nem ilyen szintre van szükség az előrelépéshez. Meg úgy semmihez. (5)
Skriniar – Több poszton is megfordult, sehol nem vallott szégyent, a csapat igazi vezére, hogy azt ne mondjam csapatkapitánya, egyben legjobb futballistája. Nem azt érdemli, hogy ennyi hulladék játsszon körülötte. (7)
de Vrij – Sajnálatos a hibája, pont tőle, mint az egyik legstabilabb ponttól nem számítottunk ilyesmire, pláne az utóbbi hetek alapján. Ilyen a sors: végül ez a baki idézte elő az egyetlen gólt, következésképp a holland „ejtette ki” a csapatot (a valóság nyilván árnyaltabb). (5,5)
D’Ambrosio – Akár egyből, akár második sárgával is kiállíthatták volna, pár szép szerelése ugyan akadt, de ő a limitált képességű bekk szerepéből már nyilván nem fog kitörni – küzdjön bármilyen elánnal is. (5)
Vecino – A múltkori 57%-os passzmutatót sikerült 72-re feltornásznia, ez azonban még mindig kevés ezen a poszton. Nagyon. Nem akarok állandóan ezen a dolgon lovagolni, de egyszerűen nem megengedhető, hogy egy ilyen súlytalan, komoly technikai képességek híján lévő futballista szaladgáljon Inter-mezben, az egyik legfontosabb pozícióban. (4,5)
Borja Valero – Neki jó esetben az lenne a dolga, hogy olykor kisegítse a csapatot csereként rutinjával, esetleg a nagyon gyenge csapatok ellen kezdőként lehessen vele rotálni – nem pedig ez, amit most látunk. Nem az ő hibája, hogy nem arra van használva, amire egyébként alkalmas. Tegnap megtett mindent, volt egy-két ügyes dolga is, de természetesen korán elfáradt, és egyébként is lassú már ehhez a szinthez. (5)
Perisic – Úgy látszik, csak hirtelen fellángolás volt az a pár meccs, most már újra az utóbbi másfél év Ivanja szaladgál a pályán. Vaktában, olykor agyatlanul belövöldözött labdák, kevés és általában sikertelen, valamint a legdurvább, hogy olykor hitehagyottnak is tűnik a testbeszéde. Jó lenne még két hónapra összekapnia magát, de sok reményt nem fűzök hozzá. (5)
Politano – Nem járt messze a góltól, tudott zavart okozni, de végül neki sem sikerült megoldást jelenteni a problémákra. A négy támadóból az ő nevéhez fűződött messze a legtöbb értelmes megmozdulás. (6)
Candreva – Hogy is fogalmazzak… Mintha belül néha már nem is akarna profi futballista lenni. A legszemléletesebb egy ígéretes kontra volt e tekintetben, aminél Politanotól kapott labdát, és végül egy teljesen indokolatlan, 30 méteres lövéssel zárta le az egész akciót. Fejben irtózatosan lelassult, támadások akadnak el rajta, a hasznos csere szerepére sem alkalmas, nemhogy kezdőnek. (4,5)
Keita – Abszolút érezhető volt rajta a játékon kívüliség, és azon felül, hogy a center pozíció egyébként sem sajátja, még egyéb nagy hibákat is sikerült vétenie – például akkor, amikor az első félidőben ziccerben vihette a labdát, és az első tolásával Trapp kezébe juttatta a labdát. Szüksége lesz a játékidőre. (5)
Ranocchia – Fura, de egész jól szállt be a meccsbe. (6)
Esposito – Remélhetőleg nem úgy jár, mint az elmúlt évek fiataljai. (-)
Merola – Nála is ugyanebben bízunk. (-)
Spalletti – Mindent, de tényleg mindent megtett, variálta a formációkat, játékosokat meccs közben, de a világon semmi nem jött össze neki és a csapatnak sem, és továbbra is úgy gondolom, hogy nem elsősorban az ő hibájából. Ebből a rosszul összerakott, most egyébként is rengeteg probléma által sújtott keretből nagyon nehéz lett volna a tegnapinál többet kihozni. (5)