A szerdai BL-csata előtt kizárólag egy magabiztos, izgalommentes győzelem lebegett a szemeink előtt, hogy az utóbbi napokban megkezdett széria ne menjen a kukába. Nos, ezt lényegében megkaptuk.
Közeleg a hétközi komoly megméretés, egymást érik a meccsek, így muszáj rotálni a csapatot… Na de ennyire? Az utóbbi években többször is egy fronthoz szokott szemünknek első blikkre furcsa volt az, hogy hat helyen megváltozott a kezdő a Fiorentina látogatásához képest, így megsokszorozott kíváncsisággal vártuk, mit alkotnak a kék-feketébe öltözött férfiak a Szárdok ellenében.
Ebből végül is olyasmi kerekedett ki, amihez viszont már hozzá vagyunk szoktatva: szemkápráztató, lüktető játéknak nyoma sem volt, de ettől függetlenül most a győzelem szinte egyáltalán nem forgott veszélyben. A gólok mellett volt további 3-4 nagyobb, és több kisebb lehetőség is, míg Cagliari-oldalon a jogosan érvénytelenített találaton kívül az égvilágon semmi, így abszolút kijelenthető, hogy Politanoék különösebb gond nélkül söpörték be a három pontot.
Mik a meccs legfontosabb tanulságai?
– Gyakorlatban is kezdjük megtapasztalni, hogy az Inter kerete mélyült erre a szezonra. Elengedhetetlen fontosságú, hogy most már három darab, egymáshoz tudásban közel álló középső védő áll rendelkezésre, így őket is lehet cserélgetni szükség esetén, szívfájdalom nélkül. Márpedig ilyen sorozatterhelés közepette Skriniartól sem elvárható, hogy minden meccset végigjátsszon, így tökre rendben volt, hogy ezt a 90 percet kiülte.
– Dalbert a horrorszerű nyitómérkőzése után most már talán azt fogja hozni, amit a mostani nyár alapján kicsit vártunk is tőle: valós alternatívát nyújt a védelem szélén Asamoah mögött – ugyanezt epekedve várjuk a túloldalon is Vrsaljko visszatérésével.
– Kezd beállni most már erre az idényre is végleg a 4-2-3-1, az első meccseken látott háromvédős felállást feltehetőleg nem, vagy csak nagyon kevés alkalommal fogjuk viszontlátni. És nagyon jól is van ez így.
– A foci minőségét persze joggal érheti kritika, a pályán levők tudása mellett ezt sima berögződések is okozhatják. Ezen jó lenne minél hamarabb változtatni, Nainggolan tűzereje eddig nem igazán van kihasználva, pedig az a plusz opció területnyitás szempontjából is jól szolgálna. Hozzá kell tenni, minden ellenfél ismeri a belgát, általában megkülönböztetett figyelmet kap, de erre is létezik ellenszer.
– Utóbbi ponthoz kapcsolódik a széljáték sablonossága. Az folyamatosan megfigyelhető, hogy a bal oldali szélső védő besegítése sokkal hangsúlyosabb, mint a túloldalon D’Ambrosioé, emiatt sokszor kényszerül az aktuálisan jobb oldalon játszó az egyszerűbb, kevesebb kockázatot rejtő megoldást választani (beadások gyakorisága). Nyilvánvaló, hogy egy labdát egyedül védelemre vezető Politanot/Candrevát könnyebb levédekezni, mint olyat, aki folyamatosan kap maga mögül segítséget. Mondjuk ez Candreva full agyfasz játékára a balon nem magyarázat, ő korlátolt, és már sajnos gyorsaságát vesztett ember, akinek egyáltalán nem való az ellentétes szárny. Érdemes abba belegondolni, hogy (rutin ide vagy oda) Karamoh érdemi felépítésével már ebben a szezonban mennyivel jobban jártunk volna.
– Barellát el kell hozni. Bármit áron, túllicitálva, előre lefoglalva, tök mindegy, a lényeg, hogy belőle Inter-mezben hozzák ki ezt a komoly potenciált. Jól írta bimre_ kolléga, ha nem lett volna feleslegesen másfelé fordítva a figyelem nyáron, általa valószínűleg már most magasabb minőséget látnánk a centrumban.
Tehát kötelező letudva (ahogy kellett volna már ezt párszor, a rohadt életbe), figyelő tekintetünket most már fordíthatjuk Eindhoven felé – de furcsa is annyi év után ilyesmiről írogatni…