Szezonfordító héten lehetünk túl: a vállalhatatlan rajt után, négy napon belül másodjára nyert meccset az Inter a hajrában gólt szerezve, teljesen megérdemelten, Ha ez a hét sem segíti át a holtponton a csapatot, akkor semmi.
A Tottenham elleni győzelem után, egy mentális plusszal, de fáradt lábakkal vágtunk neki egy rettentően nehéz idegenbeli túrának, a szezont jól kezdő Sampdoria ellen. És ha már fáradt lábak: Spalletti úgy döntött, De Vrij és Perisic ezúttal pihen, helyettük pedig Miranda illetve, Candreva lett a kezdőcsapat tagja. Utóbbi végül a balszélen kezdett, tükörszélsőként, mint később kiderült, ez nem volt egy jó döntés.
A mérkőzés első 20 perce egyértelműen a hazaiaké volt. Hatalmas tempót diktált Giampolo csapata, és akár a vezetést is megszerezhették volna, Quagliarella előtt adódott több lehetőség. Ahogy telt az idő, úgy hagytak alább a Sampdoria rohamok és szépen lassan átvette az irányítást az Inter. Komoly helyzetet nem igazán jegyezhettünk fel, maximumCandreva remek beadását (mi?? ezt komolyan leírtam? Candreva és a remek beadás… ezt még ízlelgetem) követően Vecino fejese volt említésre méltó.
Az első igazán érdekes, sőt, inkább furcsa jelenetsor a félidő végén történt: egy távoli, elsőnek teljesen veszélytelennek tűnő szabadrugás juttot el a lesen tartozkodó D’ambrosióhoz, hogy aztán egy kisebb kavarodást, és nagyjából 13-15 másodpercet követően a labda Nainggolan elé pattanjon, akinek az erős lövésébe csak beleérni tudott Audero. 1-0.
De mégsem, mert a VAR ezúttal is ellenünk volt, Guida pedig érvénytelenítette a találatot. Rögtön az elején leszögezném: a szabadrúgást követően lesen lapta a labdát D’ambrosio, tehát az utána követő jelenetek, már meg sem történhettek volna, ha azt lefújja a partjelző. Abban viszont szerintem igaza volta Digi studiójában ülő Sallói Istvánnak, hogy ilyen alapon akár 1-2 percre visszamenőleg is vissza lehetne nézni az eseményeket, és érvényteleníteni a gólokat.
A meg nem adott gól azonban nem törte meg az Intert és olyan hozzállással jött ki Spalletti csapata a második félidőre, amely elvárhtó, egy komoly célokat kitűző csapattól. Különösen a jobbszélre visszarendelt Candreva ficánkolt, előbb kapufát lőtt robbenezve, majd forintos labdát tett Icardi fejére, más kérdés, hogy az argentin ezúttal is hibázott. Majd újra Candreva lőhetett volna egy gólt, Radja kvárezsmás passzát éles szögből, kapásból lőtte, de Audero résen volt. Ezért is volt meglepő, hogy pont Candrevát kapta le a kopasz, nem pedig a teljesen reménytelenül próbálkozó Politano
A 70. perc tájékán viszont elfáradt az Inter és a korábban a labdát is megtartani képtelen Sampdoria erőre kapott. Komoly hazai helyzet nem alakult ki, de azért Q csavarásánál már a Xanax után kapkodtunk.
És pont időben vettük be a nyugtatót: idegörlő utolsó 10 perc várt ránk. Asamoah öt perccel a vége előtt óriási gólt lőtt, de ezt sem adta meg a sporttárs, jogosan, D’ambrosio volt ismét a kulcs, ezúttal a vonalon túlról mentette meg a labdát. Két perc múlva érkezett a harmadik meg nem adott gól, ezúttal a Sampdoria szívta meg, Defrel méteres lesről lőtt, a partjelző ezúttal is résen volt – hogy rohadjon meg.
Amikor már mindenki letett a győzelemről, jött a mérkőzés legjobbja az egész meccsen a vezér szerepét felvállaló Brozovic és egy éles szögből leadott lövéssel megnyerte a meccset az Internek a 94.percben. Ökölrázás, ordítás, pirosra csapdosott tenyér, és rekedt hang. Egy héten belül már másodjára nyerünk heroikus körülmények között, méghozzá teljesen megérdemelten.
Folytatás holnap a Fiorentina ellen. Lendületből.
Osztályzatok:
Handa 6, D’ambro 6, Skriniar 8, Miranda 7, Asamoah 7, Vecino 6, Radja 6, Brozovic 9, Candreva 6, Politano 5, Icardi 5
Cserék: Perisic 4, Keita 4, Borja Valero –