…az ótvar kezdés okozta keserű érzéseket. Nem könnyű dolog, de a csapat elintézte ezt a helyzetet magának, ahogyan a múlt héten azt is, hogy újra kicsit lelkesebben álljunk a dolgokhoz. Az elmúlt két meccs mentalitására lehet és kell is építeni.
Ha már múlt héten van Damme-ot említettem, most egy másik 90-es évekbeli kedvenc akcióhősöm, Arnold Schwarzenegger jutott eszembe, pontosabban az ő egyik (elfeledett, pedig nem is olyan rossz) filmje. A szituáció ugyanis adott: a szurkolók – joggal – elégedetlenek, gyenge csapatok ellen sikerült úgy hozzálátni a 2018/2019-es hadjárathoz, hogy már szeptemberben a kapaszkodással kell foglalkozzunk, emiatt pedig semmiképp se férjenek már bele a hazai pontvesztések. Kész mázli, hogy a Roma, Milan kettős is hasonlóan beragadt, így még akkora vész nincs.
A mini hármas széria lezárásán a bajnokságot csúcssebességgel kezdő, rendkívül fiatal és szimpatikus Fiorentina lesz a vendég. A keretük telis-tele van olyan futballistával, akiket akár most, akár pár év elteltével szívesen látnék fekete-kékben, a teljesség igénye nélkül: Lafont, Milenkovics, Veretout, Chiesa, Simeone és Benassi. Igen, utóbbit mint mindig, most is megemlítem. Biztosan sokan tisztában vannak vele, mekkora szívfájdalmam, hogy ő nem az Interben teljesedett ki – ma is szent meggyőződésem, hogy ha megkapta volna a folyamatos lehetőséget, ma 150+ fellépéssel ő lenne a második számú csapatkapitány. Jelenleg pedig egészen jó plusz opciót is nyújtana, mert akár Nainggolan posztján, akár hátrébb lehetne használni, és az ő erényei pont hiánycikknek számítanak a pálya azon pontján (a belgát leszámítva, persze).
Na, de félretéve a fantáziálást, egészen biztosan nehéz 90 perc jön, ahogy már tavaly sejthető volt, az akkor újjáépített, idén nyáron pedig nagyjából egyben tartott Violák ebben az évben bizony robbantani szeretnének, és Pioli vezetésével abszolút alkalmasnak is tűnnek erre. Viszont pont a sok tapasztalatlan játékos az, ami visszaüthet, pláne a Serie A-ban. Eddig mondjuk sok jelét nem mutatták, de legyenek bármilyen tehetségesek is, az idény folyamán, sorozatterhelésnél kiütközhet az alacsony átlagéletkor – és most ők is pont egy olyanban vannak, a múlt hét szerdai, bepótolt meccsüknek köszönhetően.
Persze egy hazai pályán játszó, mindenkori Inter esetében nem illik arra bazírozni, hogy „majd az ellenfél…”, most már igenis le kell tenni egy magabiztos teljesítményt az asztalra, és punktum. A hosszú évek türelme elfogyott (hm, hol is hallottuk már ezt?), kész, hiába az olasz bajnokság legjobb labdabirtoklási aránya és a sok lövési próbálkozás, ezekre pontot nem adnak, kizárólag arra, ha több gólt szerzel, mint az ellen (nahát!). Ebben kellene Icardinak most már tényleg társai hasznára lenni, ideje bekapcsolódnia a bajnokságba, komplikáltabb szitu ide vagy oda. Ezzel sem írok semmi újdonságot, de ha egy center szinte egyetlen igazi erénye a tizenhatoson belüli jelenlét és gyilkos ösztön, akkor (a futballját is figyelembe véve) elég kínos tud lenni egy ilyen góltalansági széria. Tehát Mauro, itt az idő, ébresztő!
Helyt adtak a fellebbezésnek, így elfoglalhatja helyét a padon Spalletti, aki a hírek szerint néhány helyen változtat a genovai kezdőhöz képest, így Miranda helyett újra de Vrij, Vecino helyett Gagliardini, míg Politano helyett Perisic játszhat, így a várható kezdő: Handanovic – Asamoah, Skriniar, de Vrij, D’Ambrosio – Brozovic, Gagliardini – Perisic, Nainggolan, Candreva – Icardi. Ha ez a tizenegy lesz valóban, az kissé illúzióromboló a támadókat tekintve, de annyi baj legyen, az új hullám a padon bevetésre kész…
A DIGI Sport 1 élőben közvetíti a 21:00-kor kezdődő meccset.
Végezetül pedig azt szeretném, hogy Skriniarék ma ilyen elszántsággal menjenek neki a Fiornak:
