Bőven indokolt lenne, hogy egy panaszkodós, sírós, riánylós előzetessel készüljek, de akik erre várnak, azoknak csalódniuk kell. Hiába a förtelmes szezonrajt, most nincs itt a helye, ideje a negatív hangoknak. 2380 nap után ismét Bajnokok Ligája meccset játszik az Inter.
Azt túlzás lenne állítani, hogy tömegverekedés alakult volna ki a szerzőcsapatunk körében azért, hogy ki írhassa meg a mai mérkőzés előzetesét, de úgy éreztem, résen kell lennem. 2012 őszén csatlakoztam a szerkesztőséghez ennél fogva nem volt lehetőségem Bajnokok Ligája mérkőzésről írnom, maximum ábrándozhattam róla, hogy na majd egyszer ez is eljön.
De eljött ez a nap is és az Inter 2012. március 13. után ismét a futball világ legszínvonalasabb klub sorozatában léphet pályára. Azon a szomorú, több mint 6 évvel ezelőtti éjszakán Brandao darabokra törte a kék-fekete szíveket, bár akkor már sejtettük, éreztük, nagyob gondok várnak ránk a jövőben, mintsem egy Bajnokok Ligája nyolcaddöntős kiesés.
Az azóta eltelt hat évben edző- és játékos temetővé vált a klub, melynek folyamatosan változó tulajdonosi köre és vezetősége folyamatosan rossz döntéseket hozott. Megfordult itt Alvaro Pereira, Mudingayi, Nagatomo csapatkapitány volt, Medel meg mélységi irányító, Rocchi álomigazolás, az Udinétől meg ötöt kaptunk egy szezonzárón. Miközben nekünk szurkolóknak nem maradt más, csak vártuk a soron következő átigazolási időszakor egy szebb jövő reményében, no meg a yutyubon nosztalgiáztunk. Eto’o, Sneijder, Lucio, Milito…
Ma este a San Siróban az Internazionale ismét a Bajnokok Ligájában fog pályára lépni. Azonban ahelyett, hogy minden fényesen csillogna milánó kék-fekete felében, Spallettinek tucatnyi gonddal kell szembenéznie. A csapat pocsékul, sokszor teljesen ötletlettelenül futballozva és kategoriákkal gyengébb(nek hitt) ellenfelek ellen elhulajtott pontokkal kezdte a bajnokságot.
De a ma este nem szabad, hogy a panaszkodás kerüljön előtérbe egy Inter szurkolónak.
2380 nap.
A helyünkre kerültünk.