…amik tényleg csak az első gólig nehezek igazán. Az ellenfél beparkolja a buszt a kapu elé, előre még kontrákból sem merészkednek, nekik csak egy pont kell. A mindenképpen három pontért igyekvő csapat pedig szenved, minden terület lezárva, a beadásokat kifejelgetik a védők. Ám ha egy együttes 90 percen át csak védekezik, annak ritkán van jó vége, előbb-utóbb valaki elszámolja magát, és ott el is dől a találkozó. Pontosan ez történt most is.
Tegyük hozzá, az Inter ezeket a meccseket nem mindig viseli könnyedén. Az előző szezonban is volt jó pár, ahol egyszerűen semmi nem jött be, míg a másik oldalról akár 1-2 ellentámadás is góllal végződött. Ilyesmi volt a Bologna elleni vendégszereplés is, szenvedés az előrejátékban, majd a semmiből egy Verdi-bomba, amiről már csak döntetlenre tudott menteni Icardi egy tizenegyessel. Mikor tegnap 67 perc csetlés-botlás után viszont Nainggolan egy amúgy szemrevaló akció végén megszerezte a vezetést egy átlövéssel, szerintem többen ugyanarra gondoltunk: végülis ezért jött. Mert valljuk be, nagyon hiányzott egy igazi, gólerős (és gólpassz-erős) középpályás, aki különbséget tud jelenteni ilyen nehéz helyzetekben. Radja nem játszott jól, sőt, kimondottan meglátszott rajta a hosszú kihagyás, nem is bírta végig. De ezek a megoldások egyszerűen a vérében vannak, és az is tagadhatatlan, hogy jobb helyen van nála a labda, mint bárki másnál, akit Spalletti az ő posztjára tudna rakni. Kicsit úgy érzem, hogy ez a kirakósjáték csak vele teljes most, ha pedig majd nélkülöznünk kell a jövőben, lesznek még rossz meccseink.
Más tényezők is változtak azért, és most kitérnék kicsit a Bolognára, akik tavaly még lényegesen félelmetesebben festettek ennél. A tavalyi kulcsember Verdi már a Napolit erősíti, ifjabb Di Francesco pedig a Sassuolot, ezzel pedig igazából meg is halt a kék-piros mezesek játéka. Pippo Inzaghi bandája jelenleg védőkből, védekező középpályásokból és befejezőcsatárokból áll, tegnap még Palaciot is nélkülözniük kellett, ebből pedig még egy jobb edző sem nagyon tudna mit kihozni. Maradt tehát a bekkelés, kiesőjelölt módjára, kicsit félő, hogy az egész csapatuk ebbe a státuszba fog lecsúszni idén. 3 meccs lőtt gól nélkül mindenesetre mindenképp intő jel.
Az Inter Icardi híján Keita Baldéval kellett kiálljon, aki ugyan valamivel többet mutatott labda nélküli mozgás terén mint a Capitano, jó megoldása azonban szinte egy sem akadt. Volt egy szép luftja, egy éles szögből leadott lövése, meg egy fölélőtt labdája 6-7 méterről, ami miatt 0-0-nál megették volna a szurkolók, illetve szélről kimozogva rövid beadásokkal kereste a többieket. Tény, hogy a szélsők sem könnyítették meg Keita dolgát, Politano és Perisic is elég passzív volt, bár a gólokból mindketten kivették a részüket valamilyen formában. Szívesebben néztük viszont Gagliardinit, akivel a középpálya szűrése sokkal jobban nézett ki, mint Vecinoval az előző két meccsen. Brozovicnak is hiányozhatott az olasz kp-s, valamivel ő is felszabadultabban mozgott, mint korábban, voltak szerelései, pontosan passzolt, és rengeteget volt nála a labda. Ez a fedezetsor Nainggolannal kell hogy legyen az alap a szezon nagy részében.
„Emberhátrány, Rosszbeadás, gyertek, beálltok” – kiáltott fel Spalletti a vezető gól után, mire Vecino és Candreva ugrottak fel a kispadról. És meglepő mód mind a ketten jól szálltak be a meccsbe. Vecino a megszokott helyénél feljebb játszott, tulajdonképpen Nainggolan szerepét vette át, ám így, hogy a Bologna kénytelen volt kimozdulni, már egészen jól érezte magát, főleg a Perisicnek adott gólpassza tetszett. Az abszolút mindfuck a teljes szezonos gólínségét 3 perc alatt megtörő Antonio volt, örültem neki, még ha mostanra már szívesebben látnám őt csapaton kívül. Csereként még lehet szerepe, főleg Karamoh kölcsönadásával.
Összességében fárasztó, nehézkes mérkőzésen vagyunk túl, de ilyenek mindig voltak, mindig lesznek. Voltak gyengébb periódusok, megingások, de ezeket sikerült egy komplett félidőről néhány alkalomra redukálni múlt héthez képest. A három pont nagyon kellett, meg is lett, így kicsit nyugodtabban engedhetjük el a játékosokat válogatott szünetre.