Az első pofon a legnagyobb…

…a többit azért nem szeretnénk megszokni. De most ennek szellemében fortyog a legtöbb Inter-drukker, nyilván jórészt jogosan. Valóban, a veretlen bajnoki cím (wehehe) esélye viszonylag gyorsan elszállt, de akkora tragédia nem történt, szerencsére nagyon korán vagyunk, és van azért mibe kapaszkodni. Na persze, nem feltétlen e meccs történéseivel kapcsolatban.

 

A heti hírek számomra aggasztóak voltak, valahogy éreztem, hogy Skriniar első kihagyott interes tétmeccse nagyon rossz előjel, és hát be is jött sajnos a gondolat. Spalletti felpakolta az utolsó meccseken látott, kissé eldeformált, defenzív 4-2-3-1-et, viszont ezt remélhetőleg ezzel a lendülettel elfelejti, több okból is.

Handa – Dalbi, Miranda, de Vrij, D’Ambro – Brozo, Vecino – Asamoah, Martínez, Politano – Icardi összeállítású csapat elég zavarodottan kezdett, már az elején lehetett érezni, hogy itt rohadt nehéz dolga lesz az Internek. Bár néha akadt egy-egy ügyes megmozdulás előrefelé, alapvetően pontatlan volt mindenki, és sokszor jöhetett kontrával a Sassuolo felelőtlen és könnyű labdavesztések után. Ezen a ponton azért illik megjegyezni a botrányos talajt, ami valószínűleg szándékosan lett szántófölddé téve (bizonyos pontokon nem lehetett labdát vezetni sem normálisan), támogatván az ellentámadásokkal operáló kiscsapatot. Nem állítom, hogy szimpatikus, de okos húzás volt ez részükről – erre is mondják, hogy a hazai pálya előnye. Meg még másra is: például olyasmire, hogy a mélyen tisztelt játékvezető úr az egyik oldalon befúj egy büntetőt VAR nélkül, míg a másikon nem teszi meg ugyanezt kétszer(!), szintén a videó figyelmen kívül hagyásával. El lehet ezt bagatellizálni, de a három (elvileg) stabil kezdő hiányában futballozó Inter még most sincs azon a szinten (miért lenne?), hogy ennyi hátráltató tényezőt elbírjon. És még így is meglehetett volna az egyenlítés az első félidőben, akár az egyik Icardi-lefordulás/beindulás, akár Politano elfutása vagy szögletei után.

 

asatizi.jpg

 

De nem lett, ahogy ez fordulás után sem jött össze sajnos. Gyömöszöltek, gyürkőztek a fiúk, próbálkoztak mindennel, de sokszor voltak ötlet híján, illetve a régi berögződések és sémák is előjöttek. Sem Perisic, sem Keita, sem Karamoh nem tudott ezen segíteni, hiába voltak lehetőségei és jó megmozdulásai az első két említettnek, az igazi áttörést egyikük sem hozta meg. Bónuszként Consigli handázott egyet az utolsó lehetőségnél, stílszerűen lezárva ezzel ezt az elátkozott kirándulást.

Persze, szemét érzés vereséggel rajtolni, pláne úgy, hogy sokaknak biliből kell a kezét kivenni ezzel egy időben. Tökéletes képet adott ez a vendégjáték arról, mennyi munka vár még Spallettire, hogy hogyan és miként kell bizonyos dolgokat megreformálnia (védekezésre és támadásra egyaránt gondolván). NainggolanSkriniar és Vrsaljko három olyan sztenderd ember, akikkel már eleve máshogy nézett volna ki ez a 90 perc is, az ő bekapcsolódásuk megoldást fog jelenteni néhány problémára, ez egészen bizonyos. Temetni a világon semmit sem kell még, viszont nyitott szemmel járni igen, hogy túl sok ilyen élményben ne legyen részünk a szezon folyamán. Biztosan fura, hogy ezt egy 1:0-s zacskó után írom, de én továbbra is bizakodó vagyok az előttünk álló hónapokra tekintve.

Pontozás:

Handanovic – Az elején egy ziccert hatástalanított, azon felül sok dolga nem akadt, viszont egy részről szerencsés (kapufa, plusz egyszer majdnem elvetődött a labda elől), más részről balszerencsés (büntető) volt. A tizenegyes ki nem védését nem igazán róhatjuk fel ugye egy kapusnak, de durva, mennyire nem érzi már ezeket – pedig anno micsoda tiziölő volt… (6)

Dalbert – Előfordult néha, hogy jót csinált akár elöl, akár hátul, de összességében ez megint a tavalyiakhoz hasonló produktum volt. Hektikus, szeleburdi, látszólag fejben ő nem elég Olaszországhoz. (4,5)

Miranda – Az első fél óra finoman szólva sem az övé volt, de utána szépen összeszedte magát – fájdalom, hogy addigra összehozott egy buta büntetőt, döntően befolyásolva az eredményt ezzel. Meleg lesz neki idén, ha ilyesmiket még előad párszor. (5,5)

de Vrij – Na ez már másabb volt, mint az előszezonban, kezdi megmutatni, miért is tartják az egyik legjobb középső védőnek a Serie A-ban. Nehéz dolga volt olykor, de jól használta a fizikumát és a labdaügyességét is, egy picivel pontosabb célzással pedig az egyik pontot is megmenthette volna.  (6)

D’Ambrosio – Stabil védekezés, támadásban kevés szerepvállalás – a megszokott kottából játszott. (6)

Brozovic – Küzdött az elemekkel és saját magával, látszik, hogy még nincs meg neki a “match fitness”, viszont mint a csapat egyik legfontosabb láncszemét, őt muszáj kezdőként játszatni már most. Szemre egész nagy hibaszázalékkal játszott, volt labdaeladása saját térfélen is, viszont a statisztika 10(!) szerelést és 107 passzkísérletet (87%-os pontossággal) ír, tehát neki legyen mondva, hogy ez egy gyenge teljesítmény volt. Ezt figyelembe véve megnyugtató azért leírni: lesz ő még sokkal jobb ennél. (5,5)

Vecino – Ma a pivot kettősből ő tűnt egy árnyalatnyival jobbnak, a támadó harmadban két labdát is szerzett, végig nagy elánnal küzdött – viszont a csapatrészek szétszórtsága miatt sokszor volt “úton”. De bármi jót tegyen is, mégis azt érezzük, hogy ez nem elég ott, nem véletlenül… Játéktudásban ő egyszerűen kevés ahhoz a szinthez, ahova az Inter igyekezne. (5,5)

Asamoah – Egyértelműen a legjobb nerazzurro volt ezen az estén, bárhol is fordult meg a pályán, folyamatosan jó döntéseket hozott, plusz szabálytalanul szerelték egyszer a büntetőterületen belül. Rajta igazán nem múlt, hogy debütáló meccsén lógó orral kellett leballagnia a játéktérről. (7)

Martínez – Szabadrúgások kiharcolásáig és ügyes labdatartásokig jutott csupán a Bika, egész biztos, hogy kell neki idő, mire alkalmazkodik a Serie A stílusához. (5)

Politano – Ha jobb napot fog ki/Fortuna fogja a kezét, góllal és gólpasszal nyitott volna, így viszont csak annyit írhatok: valószínűleg sok örömet fog nekünk okozni az a balos. Azt hozta, amit várunk, a befelé húzásai, a sebessége és a pontrúgásai rengeteg gólt és gólhelyzetet eredményezhetnek az idény folyamán. (6)

Icardi – Rá hasonlóan igaz az olasz szélsőnél említett kitétel: egy másik napon ez simán lehetett volna dupla, mellé pedig egy kiharcolt büntető. Szépen lassan illik neki is megtalálni az élességét és a formáját persze, mert a góljaira továbbra is nagy szükség van. (5,5)

Perisic – Volt veszélyes lövése, kulcspassza, jó beadása, sokat tett bele ebbe a bő háromnegyed órájába, sajnos ő is konkrét eredmény nélkül. Minél előbb vissza kell szereznie neki is az erőnlétét, hogy elfoglalja az őt megillető kezdő pozíciót a bal oldalon. (6)

Keita – Ügyesen szállt be, jó dolgokat csinált, megbolygatta a Sassuolo védelmét. Ugyan néha kicsit öncélú is volt, de ez bőven belefért, és nincs kizárva, hogy a következő bajnokira már kezdőként fog kifutni. (6)

Karamoh – Nem ment a Parmához, így meg kell próbálnia itt beleadni mindent a neki jutó játékidőben. Most pár perc alatt kellett volna világot megváltania, ez ugyan nem sikerült, de érezhető volt rajta az akarat. (-)

Spalletti – A Neroverdi most már nem először, és nem is másodjára lepi meg csapatát erős kontrajátékkal, mire ezt lereagálta valamelyest a kopasz, már villogott az 1:0 az eredményjelzőn. Mivel most már tele a keret szélsőkkel, Asamoah Perisic helyén való játszatását még vészmegoldásként is el kell felejtenie, és összességében sem meccselhet olyan rosszul, mint azt tegnap tette. (5)