Izgalomba jöttünk

Véget ért a felkészülési időszak, óvatosan le lehet vonni a tapasztalatokat az edzőmeccsekből, persze vigyázva arra, hogy se negatív, se pozitív irányba ne értékeljünk túl semmit. De a fenébe is, nagyon várjuk már a rajtot!

 

 

Először is kezdjük a száraz tényekkel, vagyis az eredmények felsorolásával, gólszerzőkkel együtt:

– Lugano – Inter 0:3 (Karamoh 2, Martínez)

– Sion – Inter 2:0

– Inter – Zenit 3:3 (Candreva, Icardi, Martínez)

– Sheffield United – Inter 1:1 (Icardi)

– Chelsea – Inter 1:1 (Gagliardini)

– Inter – Lyon 1:0 (Martínez)

– Inter – Atlético Madrid 1:0 (Martínez)

7 meccs, 3-3-1-es elosztásban, 10:7-es gólaránnyal – ebből aztán tényleg felesleges bármilyen messzemenő következtetést levonni, de azért jó, hogy a két nagyobb nevű csapattal is felvették a versenyt Lautaroék, méghozzá a 90 percek nagyobb részében.

Maga a játék már érezhetően változott, és egészen biztosan változni is fog még, ennek oka pedig az, hogy olyan profilú futballistákat hozott Ausilio, akikkel ez egyszerűen nem történhet másképp. Több kreativitás, technika és ötlet, illetve középen vezetett, a sablonos széljátéktól bőven eltérő támadások: ezek azok, amik az előttünk álló idényben kellemes meglepetést okozhatnak. Az biztosnak tűnik, hogy Spalletti az eddigieknél is magasabb szinten szeretné űzni a letámadást ( többek között ennek hatékonyabb megvalósításához kellett volna Vidal vagy Modric), és láthatóan egyre jobbak is a mozgások, amik egy része kezd automatizmussá válni.
A koncentráció érthető módon hagyott még itt-ott kívánnivalót maga után, ez az ugye, ami miatt a tétmérkőzések akár egészen más képet is festhetnek majd – pár dolog azért egészen biztosan visszaköszön majd a szezon folyamán.

A játékosokra kicsit külön is kitérve:

– A kapuban Handanovic a megszokottat hozta (az Atléti ellen egy valószínűtlen védéssel megspékelve), tőle talán idén még nem számíthatunk korból adódó visszaesésre. Padelli méltatlanul kevés időt kapott, egy-egy plusz félidőt igazán megérdemelt volna legalább most.

– Dalbert meccsről meccsre komolyabb életjeleket mutatott, gólpassza is akadt, a gátlásait ígéretéhez híven kezdi levetkőzni – nagyon örülnénk, ha végül kiderülne, hogy nem a semmiért lett üldözve fél nyáron keresztül. A Skriniar – de Vrij kettős nem mindig volt teljesen működőképes, ha három védős rendszerré alakultak (akár D’Ambrosioval, akár Ranocchiával), már jobban nézett ki a dolog. A szlovák egyébként láthatóan 60-70%-os “odafigyeléssel” futballozott, tegnap láthattuk először az igazi énjét, míg a hollandnak… Nos, neki több szempontból is lesz melója, az első hetekben (hónapokban?) még igen nagy valószínűséggel Miranda lesz a sztenderd kezdő helyette. A már említett két olaszt ismerjük, ők sem többet, sem kevesebbet nem fognak adni az eddigi szintjüknél.

– Középpályán a legnagyobb fájdalmunk Nainggolan kiesése, akiről egy bő meccs alatt is megállapíthattuk, mit adhat a csapatnak (dinamika, fizikai jelenlét, effektivitás). Gagliardini a legkomolyabb terhelés alatt bizonyos időszakokban NB1-es futballistára hajazott, de a felkészülés végére prímán összekapta magát, a leggyakoribb párja, Asamoah viszont az egész nyár interes MVP-je lett, és igencsak elképzelhető, hogy ő alapvetően nem hátul, hanem egy sorral előrébb lesz számításba véve – ez pedig érdekes helyzetet teremthet az utolsó heti igazolás(ok) szempontjából.

Borja Valero tavaly már átvert minket, idén csak mosolyogtunk, bármit is csinált (például a Zenit ellen “kiharcolt” büntetőjén), Joao Mário hozzá hasonló státuszt “élvez” a szurkolók körében a faszsága miatt, éreztették is ezt vele Leccében. Brozovicnak értelemszerűen idén is kulcsszerepe lesz, míg Vecino jelen állás szerint az egyik kezdő pivot pozíció várományosa… Sajnos. Emmers nagyon jó dolgokat mutatott, ami azt jelenti, hogy a jövőben biztosan be lesz vonva valami menő csereügyletbe.

– Lautaro Martínez. Talán csak nem kiabálom el, amikor most már a haverjaimnak is mondogatom, hogy jól jegyezzék meg ezt a nevet. Mondjuk úgy, hogy letette a névjegyének a… Sablonját. Párban Icardival is jól működtek, de a kapitánynál most aztán jól észrevehető a kontraszt egy labdával igazán ügyes csatárral szemben… Biztosan hasznos lesz ő a maga módján (a védekezésbe való sok-sok visszasegítést például abszolút a javára írom), de a technikailag egyre jobbá váló csapatban ő mind inkább tűnhet majd ballasztnak – viszont egy ilyen komoly ösztönnel rendelkező, gólérzékeny támadónál ez valószínűleg bele fog férni. Politanonál is látszik, mit nyújthat hosszú távon, egy ilyen okos, bal lábas szélsőre már régóta fájt a fogunk, most megkaptuk. Nincs kizárva, hogy az erősebbé és univerzálisabbá váló Karamoh idén robbant egy kisebbet, kérdés, Keita érkezése mennyire fogja befolyásolni az ő játékidejét. Salcedo egyértelműen a jövő embere, sok sikert neki idén a Primaverában.

Itt tartunk tehát, tényleg minden egyes momentumot a helyén kell kezelni, de talán az elmondható, hogy hosszú ideje nem vártuk ilyen izgatottan az szezont, és ezen csak erősítettek a nyári történések, Mercatostól, barátságos meccsestől, mindenestől. És a csapat ki fog egészülni még pár emberrel…