Aláírtam volna az ikszet a meccs előtt, de utólag sincs hiányérzetem. Van az a rossz szokásom, hogy egy-egy Inter-meccs előtt figyelembe veszem az ellenfél, vagy a mieink korábbi eredményeit és azokból kiindulva latolgatok esélyt. Mivel az elmúlt idényben némileg váratlanul sikerült nyerni Firenzében, ezért nem számítottam rá, hogy a rákövetkező Fiorentina-Inter megint vendéggyőzelemmel zárul. Nem is lett az, de egy firenzei egy pont minden körülmények között elfogadható.
Persze húzhatjuk a szánkat, hogy Montella idei lilái nem szólnak akkorát, mint egy mosdókagylóba eresztett fing, pláne a Gomez-Rossi páros hiánya és a tavalyi önmagára csak tükör előtt állva emlékeztető Cuadrado gyengus formája miatt, és hogy a múlt heti horrort illett volna valahogy kompenzálnia a csapatnak vasárnap este.
Walter megpróbálkozott a vaskalap ruhásszekrénybe tételével, szó se róla. Az Európa-liga házi gólkirály D’Ambrosio kezdőbe tétele és az eddig csalódás Vidics padra ültetése szokásához képest merész húzás volt – előbbihez nyilván hozzájárult Nagatomo eltiltása, de legalább nem a brazil futballbohócot pakolta ki a szélre. A védekezésben használhatóbb, bár formán kívüli Palacio és az exklubja ellen motivált Oszi egymás mellé állítása is védhető döntés, de a Medel-M’Vila-Kovacic belső hármas felállítása egyértelműsítette a szándékát (megúszás).
Ehhez képest meglehetősen aktív első félidőt produkált a csapat, még kaput eltaláló lövésig is sikerült eljutnia. Mazzarri terve Borja Valero megfojtásával sokáig működött, a két M-betűs eltakarító kivette a játékból a firenzei agyat. A viszonylag ismeretlen Bernardeschiből illett volna jobban felkészülni, az ő váratlan megoldásai azért okoztak gondokat.
Talán ha hamarabb reagálja le a hazaiak vezető gólját és nem vár Hernyó behozatalával a 62. percig, másként alakul minden. Amúgy Hernanes helyét még mindig nem találta meg igazán. Sokat kell(ene) futnia és ütközni ebben a rendszerben, ami láthatóan nem ízlik az operettfutballista stílusának. Esetleg egy négyvédős rendszer előtt egy embernyúzó mellé berakva hasznosabb lehetne.
Kínszenvedés volt azért ez a meccs is, igazat kell adnom Viridisnek, aki már Mazzarri kinevezésekor megmondta, hogy ez vár ránk, ráadásul Thohirnak köszönhetően még évekig élvezhetjük ezt a moslékot.
Néhány hete még simán úgy éreztem, nem lesz gond a harmadik hellyel, mert azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a Roma-Juventus duóval versenyezni lehet. A Fio a sok sérültje és ingadozó formája miatt elszállni látszik, a Milan nagyon hektikus és az Inzaghi-faktor okán nem vehető elég komolyan, egyedül a Napolitól kell igazán tartani, főleg, ha Benítezt kirúgják.
Egyénileg:
Handanovic (6.5) – A vártnál kevesebb dolga volt, Ilicic góljánál szokás szerint kiszolgáltatott helyzetbe került. Vérbeli bravúr Babacar fejésénél kellett.
Andreolli (6) – Meglepte Walter a társadalmat a mi kutyánk kölykével, szegény Campagnaro tényleg borzasztó formában lehet, ha inkább őt preferálja. A biztosat választotta rendre, kifejelgette, amiket ki kellett, viszont a 16-os környéki tekintélyteremtésnek szánt belépőiről le kéne szoknia.
Ranocchia (6) – A sebessége nem középre predesztinálja, bár a Szerbinátor se egy Marlene Ottey. Bonuccihoz hasonlóan az előre löbbölésekből visszavehetne.
Juan Jesus (6.5) – Cuadrado néha odakeveredett az oldalára, amit fizikai fölényével oldott meg. Megnézném, mit tudna négybekkes rendszerben a szélen.
D’Ambrosio (5.5) – A szürke 50 árnyalata című könyvet róla is írhatták volna. Fut, zakatol, mindenféle gondolkodás vagy kreativitás nélkül és minden meccsen lő egyet kapura – ballal.
Medel (6) – Durva, hogy még csak október van és fáradtság miatt rotálni kell. Oké, hogy sokat melózik, de a Premier League-ből érkezett, nem Gibraltárból. Az említett Berdardeschire figyelt főleg, figyelhetett volna jobban.
M’Vila (5.5) – Néhány éve nagyon akartam őt ide, a várakozásaimat egyelőre alulmúlta. Idegesít a póklábú mozgása, nem elég kemény, ütközhetne többet.
Kovacic (6.5) – Szokás szerint tőle vártuk a váratlant, de vajon mikor jön rá erre az ellenfél? Hernanes beállása után osztódott a vállán lévő teher, akkor javult fel. Két gólpassz-értékű labdája volt, nem rajta múlott.
Dodó (6) – Az érdekes hajú kolumbiai főleg a meccs elején hagyta ott párszor, utána felvette a ritmust és nagyjából féken tartotta a firenzei főfegyvert. Másra nem is jutott energiája.
Palacio (6.5) – Végre átszakadt a gát, a gólja előtti helyzetet úgy oldotta meg, ahogy az a CV-jében le van írva. Óriási szükség van rá.
Osvaldo (5.5) – Ha Vidics a kellemetlen, ő kellemes csalódás eddig. Ugyan most keveset volt játékban és csak balhézásban bizonyult a csapat Zlatanjának, de legalább lekötött két embert.
A cserék közül Hernanes (6.5) végre úgy játszott, ahogy a Lazióban a jobb meccsein, Icardin (-) még érződik a sérülés, Kuzmanovics (-) meglátogatta a régi haverokat.