Kedvenc fiaink a vébé után focilázban égő jenkiket szórakoztatták néhány sörmeccs erejéig, így Amerikába szakadt szerzőnk, GPT tér vissza egy poszttal, benne sörrel, hotdoggal és legfőképpen zöldhasúakkal.
Thohirt érkezése óta sok kritika érte, amiért nem öntött azonnal két koffer pénzt az asztalra új igazolásokra, illetve amiért a pályán nyújtott teljesítmény kapcsán kevésbé feltűnő munkát végzett (már persze Branca kirúgásán kivül). Ugyanakkor aki figyelemmel követi a csapat belső életét és üzleti tevékenységét, az már láthatja az eredményeket a klub brandingje, szociális média aktivitása és sok más tekintetben, amelyek mind a nemzetközi (elsősorban Európán kivűli) szurkolói bázis és ezen keresztül a klub bevételeinek növelését célozzák.
Ebbe a projektbe tökéletesen beleillett a nyári amerikai túra, amire a meccseken kivül is nagy hangsúlyt fektetett a csapat: diszkrimináció-ellenes kampány fotózás a Fehér Háznál, Inter Klubok alapítása és szurkolói találkozók Amerika-szerte, non-stop képözön facebookon és instagramon. Az időzítés nem is lehetne jobb: az amcsi csapat vébészereplése, a továbbjutás a halálcsoportból és Tim Howard hősködése a belgák ellen óriási lökést adott a sportág népszerűségének a jenkik körében. Úgy néz ki a foci végre „szintet lépett”, és bár még nyilván nem veszélyezteti az amerikai foci, baseball és kosárlabda népszerűségét, mostanra egyértelműen elfogadott és széles körben kedvelt sportággá vált, létrejött egy olyan bázis, amire már lehet építeni.
A csapat első sörmeccsére Kaliforniában került sor, a UC Berkeley stadionjában, és minő szerencse: az utca túloldalán található épületben koptatom az iskolapadot, igy nem kellett messzire zarándokolnom. A meccs telt házas volt, ami körülbelül 65 ezer nézőt jelentett. A többség természetesen CöRöHétre és társaira volt kíváncsi, de láttam jó pár Inter mezbe öltözött szurkolót is. Rajtuk kivül rengeteg troll (Barca, Milan, Juve mez) és rengeteg teljesen random (Bayern, angol válogatott stb.) mezes néző zsúfolódott be a stadionba. Utóbbi egyébként ismerős jelenség lehet azoknak, akik jártak londoni NFL meccsen, ahol a két csapattól teljesen függetlenül mind a 32 gárda meze feltűnik.
A meccsélmény maga természetesen messze elmaradt az Európában megszokottaktól, az amcsik nagy része azért még mindig inkább a játékkal való ismerkedés fázisánál tart. A mögöttem ülő fazon minden faultra sárga lapot követelt (igen hamar véget ért volna a meccs), a kezdés után 15 perccel mellettem helyet foglaló hölgy pedig megkérdezte, hogy melyik csapat melyik szín. A szokásos hullámzáson kívül viszont nagy lelkesedéssel éljeneztek minden szép megmozdulást, támadást és lövést.
Ami a meccs és az egész amerikai tornánk alapján feltűnő volt, hogy a többi résztvevővel ellentétben nekünk jelenleg gyakorlatilag egyetlen, nemzetközi szinten poszterre rakható, a csapattal könnyen azonosítható játékosunk sincs. Ez egy, az amerikaihoz (vagy távol-keletihez) hasonló, a sportágat kevésbé mélyen ismerő piac meghódításához pedig elengedhetetlen. Amikor az amerikai évfolyamtársam megkérdezte, hogy most ki is játszik nálunk, komolyan gondolkodóba estem, hogy kit mondhatnék neki, akit ismer is (talán Palacio lett volna a legjobb, de ő meg ugye még nyaralt). Ezért is volt fontos Vidic leigazolása, illetve ezért is ragaszkodik annyira Thohir Kovacic és Icardi megtartásához: kellenek olyan játékosok, akik tehetségük és/vagy személyiségük alapján alkalmasak lehetnek arra, hogy ezt a szerepet a jövőben betöltsék. Icardinak egyébként jót tett a meccs, a pimasz panyenkázós tizi után többen kérdezték tőlem, hogy ki ez a srác.
Ennek kapcsán sikerült rájönnöm az egyetlen lehetséges magyarázatra, hogy Kuzma miért volt végig kezdő: az MU meccs előtt meginterjúvolták, és egész jó angolsággal magyarázta, hogy mi újság a klub háza táján. Emellett a jenki kommentátor megjegyezte, hogy előző nap elbeszélgetett Ranocchiával, aki remek srác, és most kezdett el angolul tanulni, mivel csapatkapitányként illene a nemzetközi médiában is megszólalnia. Így tehát elmondható, hogy Vidicen kívül valószínűleg Kuzma az egyetlen, akinek elfogadható szintű az angolja, így egy ilyen marketing-túrán még akkor is előtérbe kell tolni, ha Bale góljánál a félpályáról integetett a lelátóra a ’93-ban emigrált nagynénjének.
Összességében üzleti szempontól jó úton jár a klub, különösen annak fényében, hogy a Moratti-érában nem sok hangsúlyt fektettek erre, így komoly lemaradást kell behozni. Thohir sorban hozza a komoly tapasztalattal rendelkező vezetőket a klubhoz, a nyár szerintem legfontosabb igazolása is ezen a fronton történt: Michael Bolingbroke lett a klub új ügyvezető igazgatója. Az angol üzletember korábban, 2007 óta ugyanezt a posztot töltötte be a Manchester Unitednél, ami finoman szólva nem rossz ajánlólevél. Reméljük rövidesen futja nyelvtanárra is, és akkor talán már Kuzmát is nélkülözni lehet a hakni túrákon.