Túl az átmeneti időszakon

Egy szűk hónap és öt edzőmeccs telt el eddig az új szezonra való felkészülésből, így hát megérett az idő rá, hogy levonjuk az első, finom következtetéseket erről a kicsi, de viszonylag tartalmas időszakról. 

Először is rögzítsük a tényeket: az ellenfelek sorban a Trentino tartományi válogatott  (6:1), a Prato (1:0), a Real Madrid (1:1), a Manchester United (0:0) és a Roma (2:0) voltak, ellenük sikerült egy 3-2-0-s mérleget összehozni, 10:2-es gólkülönbséggel.

Másodszor bontsuk le csapatrészekre a látottakat:

Kapusok: Handanovic kissé rozsdásan kezdett, de fokozatosan kezd belelendülni, Bale góljában benne volt, de utána a United ellen már kiköszörülte a csorbát, vele természetesen nem lesz gond. Carrizo már más tészta, őt továbbra sem érzem biztos pontnak abszolút, nála sokkal jobb és megbízhatóbb cserekapusaink voltak az utóbbi években. Berni biztosan jó fej.

Védelem: ők teljesen rendben voltak szinte minden alkalommal, Vidics plusz minőséget hozott, Juan Jesus ott folytatja, ahol sérülése előtt abbahagyta, Ranocchia stabil, bár még mindig benne van a hibafaktor, Andreolli meg egy korrekt csereember lehet. Mindezek ellenére mégis úgy érzem, hogy a tavalyi év egyik legjobb Inter-játékosát vétek lenne a Portoban hagyni annyi pénzért, ő lehet az utolsó darabkája annak, hogy adott esetben az Inter rendelkezzen a Serie A legjobb védelmével.

A szárnyvédők összképe szintén pozitív eddig, legfőképp Dodo, de D’Ambrosio is mutatott már végre igen szép dolgokat az ellenfelek térfelén, Nagatomo máris kezd formába lendülni, Mbaye viszont méltánytalanul kevés játékpercet kap, pedig hatalmas lehetőségek rejlenek benne (éppen ezért úgy gondolom, neki újabb egyéves kölcsön jön, de ezúttal már egy sokkal erősebb csapatban, mint a tavalyi Livorno).

Középpálya: itt ugye folyamatosan hiányosak voltunk, Kuzmanovics stabil szereplése kezdőként viszont még így is kiborító, megmagyarázhatatlan és már-már komikus kategória. Természetesen semmit nem mutatott (egy veszélyes lövést leszámítva), bárki játszott helyette, már üde színfolt volt. A Jonathan-féle agymenést remélhetőleg azzal a lendülettel el is felejti Mazzarri, ahogy kitalálta, bár neki volt néhány ügyes és biztató momentuma, de hosszú távon a vonal mellett van a helye, ez a napnál is világosabb. Itt láthattuk még Obit kellemes meglepetésként (már eleve az fura, hogy két hétnél tovább egészséges), ennek ellenére az utóbbi két meccsen a cserepadon maradt érthetetlen módon. Guarínnak volt egy szép szabadrúgása, meg viszonylag harcosan játszott, a passzpontossága viszont maradt a szokásos, Kovacic pedig magasabb szintet jelent támadásépítésben és labdatartásban, jó lenne, ha most már végig egészséges maradna. M’Viláról és Krhinről lejjebb, a héten megérkező házőrzőről, Medelről pedig majd később, de sokat sejtet, hogy ide nem igazán a kreativitást kerestük a francia idehozatala után sem.

Támadósor: az ő megítélésük nagyon nehéz, mert a két nagycsapat ellen gyakorlatilag minden alkalommal óriási túlerővel találták szembe magukat, támogatást pedig nagyon keveset kaptak hátrábbról. A Roma ellen már pislákolt valami kis fényecske, Bottának is voltak sikeres cselei, passzai, lövései, Icardi helyzetbe került, a nagyobb dolgok majd most, Osvaldo leigazolásával és Palacio csatasorba állásával jöhetnek. A kis Bonazzoli és Laxalt is jól mozogtak, megtettek minden tőlük telhetőt, mindkettejüknek helye lehetne már most egy kisebb Serie A-s csapatban – az olasz mondjuk valószínűleg még marad a Primaverában.

A formációról és a mutatott játékról egészében:

Voltak olyan hírek (és Mazzarri is nyilatkozta), miszerint tesztelve lesz a négyvédős rendszer, ezt edzéseket és a Prato elleni második félidőt leszámítva csak kicsi időközönként láthattuk, szóval ez a része még igencsak várat magára, de talán nem is lesz nagy gond ebből, ha a jelenlegi felállításban játékminőséget tekintve előrébb fog lépni a csapat. Márpedig utóbbi dolog szinte garantált lehet akkor, ha Hernanes, Palacio és Kovacic a pályán lesznek, főleg mert úgy tűnik, Dodo egy új dimenziót nyithat meg szárnyjáték terén is. A kreatív középpályások hiánya miatt a támadójáték a topcsapatok ellen szinte nem létezett, néha már arcpirító volt látni, ahogy a három védő egyike jórészt céltalanul vagdossa előre a labdákat. Ennek ellenére (mivel rengeteg támadással kellett szembenézni a csapatnak) a védekezés meglepően összeszedett és szervezett volt, ezt a két kapott gól mutatja igazán, és hogy azokat sem kidolgozott akciókból, lenullázva kaptuk: az egyiknél Berni odaadta a labdát a trentinoi csatárnak, a másik pedig Bale potyaízű bombája, amikor nagyjából 30 métert hozhatta fel üresen a labdát a pálya közepén(Kuzmanovics felségterületén).

Már ebben előrébb járunk egy évvel ezelőtthöz képest, akkor összesen 8 felkészülési meccsen 12 gólt sikerült benyelni, nem kell ecsetelni, hogy milyen óriási a különbség a kettő között. Ami még újdonság, és nagyon fontos dolog, az a letámadás és az egészséges agresszivitás, ami mindenkit jellemzett, rengeteg labdaszerzés adódott utóbbiakból, és végre valahára nem félnek a játékosok szabálytalanságokat csinálni a semleges zónában. Nem túlzás azt kijelenteni, hogy a védekezés csapatszinten összeállt, és ez mindennek az alapja lehet, innen lehet bátran tovább építkezni. Kérdés, Mazz mennyire lesz vakmerő.

Végül az új igazolásokról néhány szó:

Nemanja Vidics – Ahogy február-március környékén biztossá vált a leigazolása, elkezdtem hangoztatni, mekkora fogás lehet. Samuel és Lúcio ide vagy oda, személyében Bergomi óta a legjobb középső védőt láthatjuk majd játszani – remélhetőleg hétről hétre. A háromvédős szisztémához gyorsan hozzászokott, és minden megmozdulásán látszik az, amit új társai hangoztatnak: igazi vezér, győztes típus. Vele a pontrúgásaink is veszélyesebbek lesznek, gyakorlatilag minden edzőmeccsen képes volt helyzetbe kerülni beívelés után, szinte “érett a gólja”, és ez ugye egy extra az alapfeladatai mellett, amit (látszólag) még mindig világklasszis szinten lát el. Azt a gondolatom is tartom, hogy az ő tudásával és rutinjával a Serie A-ban még két topszintű év minimum benne van. Persze ehhez egy dolog elengedhetetlen: maradjon egészséges. Jellemzően ez volt a legnagyobb aggálya az őt ellenzőknek, de utóbbi tábor valószínűleg már most vészesen fogyóban van…

Dodó – Derült égből villámcsapásként jött az ő érkezése, szinte néhány nap alatt lezajlott az egész procedúra, először értetlenkedve is néztünk egymásra. Páran megpróbáltuk a napos oldaláról felfogni a dolgot, és szerencsére eddig a bongyor brazil ezt a gondolatot erősíti. Nagyon technikásjók a beadásai, az összjátékokhoz sem buta és ami fontosabb, hogy a védekezéshez sem. Ha így folytatja, simán kibérelheti magának a bal oldalt – talán évekre is. Az az érzésem, hogy (Mbayével egyetemben) ő jelenleg a legnagyobb potenciállal rendelkező szélső hátvéd/szárnyvédő az Inter kötelékében.

René Krhin – Ő ugyebár régi-új arc, de nem mostanában láthattuk a mezünkben játszani, és azóta bizony sokat fejlődött. Használható a Kuzmaposzton és sima középső középpályásként is, nekem egyértelmű pozitív csalódás mindenhol, tökös gyerek, ha kell taktikai faultot csinál, ha kell, passzsávot les le, támadást indít, fel- és oldalra passzol, mindenhez ért, amihez egy ilyen keretmélyítő emberkének értenie kell. Bőven hasznos lehet az idény folyamán.

Yann M’Vila – Amikor először beállt, látható súlyfelesleggel, már akkor is egyértelműen látszott, hogy ő minőségi igazolás lesz, és ezt azóta igazolja a játékával. Nem az a tipikus emberevő, bár a fizikai jelenléte és a küzdeni tudása is sokat fog számítani, játékintelligenciának abszolút nincs híján (sőt), és ez döntő faktor lehet azon a poszton, ahova ugyebár Cambiasso megfelelő utódját kereste a menedzsment. Bár távolról sem ugyanaz a játékstílus, de talán megtalálták a megfelelő embert.

Szóval úgy tűnik, hosszú évek után felcsillant egy kis reménysugár, végre összehoz(hat) a vezetés egy jó Mercatot, és írom ezt úgy, hogy koránt sincs még vége, az eladások és egy utolsó nagy durranás még valószínűleg hátravan. Maradt két edzőmeccs a Frankfurt és a PAOK ellen, utána pedig jön az éles bevetés az EL-selejtezőben. Talán-talán lehet bizakodni, persze egyelőre még csak óvatosan, de…