A mögöttünk hagyott szezon értékelését és visszaidézését mi mással kezdhetnénk, mint hogy előbányásszuk emlékeinkből a legmaradandóbb momentumokat? A menet a „szokásos”, a szerzők szavaznak először a különböző díjakra.
1.: Az idény legjobb védője/kapusa – Walter Samuel-díj
Amikor leigazoltuk, igazából senkinek nem voltak nagy elvárásai vele kapcsolatban, ennek megfelelően a kispadon is kezdett az első meccseken… Aztán ahogy haladtunk az időben előre, úgy lépett át első számú cserevédőből a hátsó alakzat legjobbjává, és talán az ijesztő fizimiskájú fazon az egyetlen, aki nagyobb baki nélkül húzta le a szezont, plusz góljaival még az extrát is hozzátette. Érthetetlen, hogy ezek után hogy nem lehet ott a világbajnokságon Rolando. Az opciót viszont kötelező érvényesítenünk.
Szavazatot kapott még: Juan Jesus, Walter Samuel.
2.: Az idény legjobb középpályása – Wesley Sneijder-díj
A legnagyobb kritika a többiekre nézve (és egyben egy ok a gyenge szereplésre), hogy Esteban Cambiasso 34 évesen simán bezsebelte a díjat, köszönhetően annak, hogy ő végig kiegyensúlyozott és jó teljesítményt nyújtott – apró furcsaság, hogy a havi legjobb díjat egyszer sem ítéltük oda neki. Igaz, hogy 3-4 sorozatban lejátszott meccs után már egyből látszottak rajta a fáradtság jelei, de szerencsére a kellő pihenőidőt mindig megkapta, így tudott még most is vezér lenni. Július 1-jével pedig vezéráldozat, de talán ez a szebb jövő oltárán jó döntésnek bizonyul majd. Talán…
3.: Az idény legjobb támadója – Diego Milito-díj
Itt sem állítottak minket a srácok nehéz feladat elé, de ez gyakorlatilag előre borítékolható volt, ahogy a havi momentumokban is előrevetítettem – egy minimális „megingás” csupán akkor volt, amikor Rodrigo Palacio csatártársat kapott. Mármint megingás a Nyers-díjat tekintve. Merthogy a tincses embernek nem sok volt, az biztos. Nyilván neki is becsúszott egy-egy gyengébb produkció, néhány kihagyhatatlannak tűnő helyzet elpuskázása, de ez ilyen nyomás és terhelés alatt szinte törvényszerű volt. Rossz belegondolni, hol lettünk volna, ha esetleg hosszabb időre nélkülöznünk kell valamilyen okból…
4.: Az idény csalódása – Mario Balotelli-díj
És akkor kétszázezredjére is: ez az ember nem képes átlépni a saját árnyékát. Pedig a kezdet viszonylag jó volt a gólokkal és a gólpasszokkal, de a konstans jó forma ismét elmaradt, ennek ellenére tavaszig stabil kezdő volt, hol ilyen, hol olyan pozícióban – bár utóbbi tény nem feltétlen tett jót a játékának valószínűleg. Volt itt minden: kifütyülték – kimutogatott, majdnem eladtuk – ő már Juve-játékosként nyilatkozott, egy remekbe szabott assziszt az ellenfélnek… És még sorolhatnánk. Fredy Guarín a be nem váltott ígéret (28 évesen mondjuk ennél már jóval többnek kéne lennie), ha minden jól megy, nyáron talán plusszal tudunk kiszállni belőle.
Szavazatot kapott még: Ricky Álvarez és Diego Milito.
5.: Az idény legkellemesebb meglepetése – Goran Pandev-díj
Rá hatványozottan igaz az, amit Rolandoról írtam az elején: tőle aztán semmit, de tényleg semmit nem vártunk, sőt, sokan még most sem ismerik el, idén mennyit lépett előre az egy évvel ezelőtti önmagához képest – persze azt a lécet nem volt nehéz átugrani. Ehhez a fejlődéshez csupán egy dolog kellett: bizalom. Ő megragadta, élt vele (ez az emberi értékeiről is mutat ezt-azt), az már igazán nem az ő hibája, hogy az egyértelmű alapképességbéli és fizikális hiányai ellenére kvázi konkurencia nélkül neki kellett végignyomnia az idényt a jobb szélen. Mindezek ellenére tény: egy igazán jó Interben Jonathan maximum egy kiegészítő ember lehetne. Egy szerethető kiegészítő ember.
Szavazatot kapott még: Rolando (holtverseny Jonival), Mauro Icardi tavasza, Walter Samuel.
6.: Az idény legszebb gólja – Maicon-díj
Mint ahogy a nap felkel… Fontosság, esztétikum, időzítés. Ebben a gólban minden benne volt, amit az interes szívek kívánhattak, többet nem is nagyon lehet írni Rodrigo Palacio Derby-góljáról. Ja de, talán annyit, hogy élőben elképzelhetetlen, katartikus élményt tud okozni egy ilyesmi…
7.: Az idény legnevetségesebb momentuma – Sulley Muntari-díj
Fredy Guarín egy gólpasszal írta ki magát a kezdőcsapatból, ezt az egyedi bravúrt egy ártatlan emberke köszönte, és kiegyenlített egy simának induló meccset. Onnan, így, ilyen erővel passzolni… Érdekes dolgok játszódhattak le a jó kolumbiai fejében.
Szavazatot kapott még: Mauro Icardi bűvös Samp elleni gólöröme.
*JackkBauer egy találó Aranylepke-különdíjat is megszavazott Juan Pablo Carrizonak, amit azzal érdemelt ki, hogy 3 darab hónapban összesen 5 meccsen védett, mégis sikerült kétszer bezsebelnie a Gresko-trófeát.
8.: Az idény legszebb védése – Júlio César-díj
Roberto Soriano valószínűleg még most is a gyepet csapkodja hüledezve, ugyanis élete egyik (ha nem a) legszebb góljától fosztotta meg Samir Handanovic egy teljességgel valószínűtlen parádéval. És ha ehhez hozzávesszük, hogy az ominózus 90 perc alatt volt még hasonló…
Szavazatot kapott még: Handanovic kedvenc ragyásunk elleni büntetővédése.
9.: Az idény legszebb csele/egyéni megmozdulása – Samuel Eto’o-díj
Mateo Kovacic neve először szerepel az összeállításban, pedig ebben a színtelen-szagtalan, kiismerhető focijú csapatban sokszor jelent(h)ette (volna) ő a fényt… Ékes tanújele volt ennek a Lazio ellen adott pazar gólpassza Icardi lábára. És akkor nála is elővehetjük a szokásos mantrát: legyen olyan szíves rendszert csinálni most már az ilyesmiből.
Szavazatot kapott még: Javier Zanetti szólója a hazai búcsúján, Kovacic Livorno elleni gólpassza, Guarín Torino-szomorító ollója, valamint Palacio Derby-gólja.
10.: Az idény legostobább döntése – Zlatan Ibrahimovic-díj
Zdravko Kuzmanovics rengeteg játéklehetősége hármunknál is kiverte a biztosítékot. Az egész szituációt pedig súlyozva tessék érteni: kik kárára, és milyen játéktudással, összteljesítménnyel, hasznossággal kapta meg a sanszokat a derék szerb Egyensúlyember. Lépett már pályára nagyobb hulladék Inter-mezben, szó se róla, de neki akkor sem szabadott volna ennyi percet a pályán töltenie. Remélhetőleg nyártól már mást boldogít.
Szavazatot kapott még: a Nord bezárása az argentinok búcsúmeccsén, Cassano elherdálása Belfodilért, illetve hogy Mazzarri nem hozott ki túl sokat a fiatalokból (főleg Kovacicra gondolván).
11.: Az idény legszimpatikusabb döntése – José Mourinho-díj
Itt többen meg voltak lőve, nagy nehezen kiizzadtunk egy olyasmit, hogy az idény végére Kovacic és Icardi is megragadt a kezdőben, és ezzel talán Mazzarri véglegesen elindította azt a bizonyos fiatalítási folyamatot, amit már régen meg kellett volna lépni az Internél. Kérdés, hogy hova vezet ez a bizonyos út, és vajon mik lesznek a következő lépései/lépcsői?
Szavazatot kapott még: Zanetti búcsúztatása és a Guarín-biznisz vétója (utóbbi azért, mert így elvileg akár komoly pénzt is láthatunk érte).