Mancini rekordjára hajtva

Eric Thohir először tette tiszteletét a Meazzában bajnokin, amióta a klub első embere lett (sok lehetősége eddig nem is volt erre egyébként), de ő sem hozott nekünk szerencsét. Persze ez nem lett volna baj, ha jó játékot legalább hoz, de attól még messzebb álltunk. Egyre rosszabb a helyzet, túl vagyunk a 6. döntetlenen, ráadásul ötödszörre mentett pontot az ellenfél. Lassan ideje megjegyezünk, hogy a Honvédban focizgató Mancini Jr. faterjával produkáltunk egy 18 (!!!) döntetlent hozó szezont 9 éve. Nem kéne megdönteni.

Ahogy lement a döntetlenekkel teli október és viszonylag jó játékkal elkalapáltuk idegenben az Udineset, kifejezetten jó helyzetből vártuk a további négy must win meccset a kicsik ellen. A Livornot még lemákoltuk, Bolognában bénáztunk, tegnap pedig súroltuk a vállalhatatlant a Samp ellen. Nem fér bele.

A kezdőcsapatban a sérült Nagatomo helyett Zanetti kezdett, míg nem túl nagy meglepetésre az eltiltását letöltő Ranocchia nem tudta magát visszaverekedni a kezdőbe, Rolando ragadt benn a helyén, egyéb változtatás nem volt az elmúlt három meccshez képest.

Úgy kezdtük a meccset, mintha nem csak én játszottam volna a hétvégén Részegedj okosan!-t, hanem az egész csapat is. Konkrétabban az első 10 percben nem nagyon volt nálunk a labda. Az elképzelést nélkülözte a játékunk természetesen(az egész meccsen), mindenféle előzmény nélkül aztán 18. percben Palacio játszotta be védelem mögé a labdát Rickynek, aki kétszer küldte el sós cukorért (Kovács Sanyi után szabadon) Gabbiadinit, a középre lőtt labdája Guarínt találta meg az ötös sarkán és mint Morzsi92 kolléga a kommentmezőben igen találóan megjegyezte, onnan még ő sem tudja fölé lőni.

A gól után ki kellett volna használni a kisebb zavart a Doriánál, volt is 1-2 lehetőségünk, de kihasználatlanul maradt. A félidő vége hasonló játékot hozott, mint a játékrész eleje, nem történt semmi.

Fordulás után Guarín kapufája miatt szentségelhettünk egy kicsit, de ha tudjuk, hogy ezzel ellőjük az utolsó puskaporunkat a meccsen, nyilván cifrábbakat mondunk. Elképesztően unalmasan csordogált a meccs, egyik csapat sem tudott még csak nyamvadt lehetőséget sem kialakítani a másik kapuja előtt. Mazzarri Kovacic beállításával próbálta kicsit felfrissíteni a játékot, a horvát először Guarín posztját vette át, aki a lecserélt Taider helyére ment hátrébb egy sorral. A csere inkább mínuszos lett, hála Frédinek, aki sok hibával kezdett játszani eredeti posztján. Mazzarrinak 20 perc kellett, mire megunta és behozta helyett Mudingayit, Kovacic pedig Belfodil érkezésével léphetett eggyel vissza.

Arról, hogy a játék miatti rossz hangulatunk forradalmiba váltson, Renan gondoskodott, aki egy remekül eltalált lövéssel pontot mentett a szintén totál homály Sampdoriának.

Két meccs, két kiesés ellen küzdő csapat, két pont, két nagy maflás Mazzarrinak meg a csapatnak is. Így nem lesz BL, drágáim. Decemberre három meccsünk maradt, két rangadó (Napoli és Milan), hurrá, ezeket felvezetve jövő héten hazai pályán a Parma. Most valamit ki kell találni, mert a korábban számolgatott kb. 4 pont már nem nagyon lesz elég.

Pontosztás:

Handanovic: A gólról nem tehetett, több dolga nem nagyon akadt. (6)

Campagnaro: A védelemre igazából nem lehetett panasz, simán hatástalanították a Samp (majdnem) minden próbálkozását. (6)

Rolando: Magabiztos, aminek Rano nem örül. (6)

Juan Jesus: Volt egy rossz földre érkezése, ahol megijedtem, hogy súlyos, szerencsére nem. Egyébként ugyanaz, mint Campagnaronál. (6)

Jonathan: Nagyon nem lehetett észre venni, bár hajtott, ahogy szokott, a megoldásai nem ültek. (5,5)

Taider: Nem volt rossz annyira rossz meccse, mint Bolognában, kivételesen nem adta el a labdát veszélyes kontrát érően az ellenfélnek, a szerelései ültek. Támadásban viszont totál homály, inkább tűnik klasszikus VKP_nak, mint box-to-box-nak. (5,5)

Cambiasso: A feladatát ellátta tisztességgel, de továbbra is fontos megjegyezni nála, hogy kell két ember mellé. (6)

Ricky: Parádésan csinált hülyét Gabbiadiniből a gólpassz előtt, de egyébként őt is simán leradírozták. (5,5)

Zanetti: Mazzarri vele megalkotta az inverted wingback posztját, wow. Nem nagyon találta a helyét, lassan ért fel a támadásokhoz, bár nem vagyok róla teljesen meggyőződve, hogy nem volt több védekező feladata, mint Dzsoninak. Meg egyébként is, ennyi idősen, ilyen hosszú kihagyás után belefér. (5,5)

Guarín: Ez volt a legtermékenyebb meccse, amióta a csatár mögött játszik. Ettől függetlenül vegyünk egy csatárt, hogy Palacio játszhasson itt. (6)

Palacio: Vegyünk egy csatárt, hogy egy sorral hátrébb mehessen. Ezt már írtam? Na mindegy. (5,5)

Kovacic: Hozott némi életet a játékba, ki kéne próbálni, hogy Taider helyett vele hogyan funkcionál a csapat. (5,5)

Mudingayi: Annyira nem tudnám magam csatak részegre inni, hogy belekössek egy sötét sikátorban. (-)

Belfodil: Időhúzó csere volt, Sassuoloban szerintem már mezszáma is van. (-)