Az első komolyabb tesztmeccs már megér néhány bővebb gondolatot, ezek következnek most. Hosszú távú következtetést levonni természetesen nem tilos, csak nem ajánlott.
A taktikáról és a játékról:
A kezdőcsapat teljesen a Csabi által megjósolt volt, meglepetés nélkül. Két (viszonylag) ellentétes félidőt láthattunk, mi az elsőben a gyors vezető gól után gyakorlatilag labdába sem értünk, míg hamburgi oldalon folyamatosan jöttek a veszélyesebbnél veszélyesebb akciók, nem egyszer Batmanovics bravúrjai kellettek ahhoz, hogy előnnyel mehessünk szünetre. Érdekesség, hogy játékban a fordulás után voltunk jobbak, mégis akkor egyenlített a volt zalaegerszegi fejeskirály, ugyancsak a játékrész elején.
Ami biztos: a csapatvédekezés összességében még távolról sem mutat javulást. Valószínűleg az egészben az is benne volt, hogy a Hamburg már a frissítési időszakot éli, jövő héten ugyanis tétmeccsük van, míg mi csak bő három hete vagyunk edzésben, és új felállást gyakorlunk (egyébként Mazzarrinál nem kell majd attól tartani, hogy 2135718 darab formációban játszunk az idény folyamán). Pozitívum, hogy a szünetben valószínűleg alapos fejmosást tartott a mester, látható és érezhető volt a javulás mindenkinél a második 45 percben, itt már mintha halványan körvonalazódott volna valami abból, mire is számíthatunk a későbbiekben.
Az új arcokról:
– Icardi megkezdte. Hogy folytatja -e, más kérdés, mindenesetre a gólja egy szép akció végén született, amiért jár tőle egy puszi Guarínnak is. A gyermeki öröm és felszabadultság még adott egy kis pluszt, az már viszont inkább mínusz, hogy e pár mozdulatsortól eltekintve szinte nem is láttunk tőle semmit. Ez persze nem feltétlen az ő hibája, az első félidőben annyira gyenge volt a játékunk, hogy majdnem esélytelen volt Palacioval együtt értelmes labdába érésre, folyamatosan csak a 10 méteres körzetébe érkező reménytelen passzokkal és felívelésekkel való küzdelem jutott neki. Ha a csapatjáték csiszolódik, többet megtudunk majd róla is.
– Campagnaroval kapcsolatban igen nagy valószínűséggel igaza lesz blogunk mindenható poéngyárosának, megbízhatóan tette a dolgát a háromfős védelem jobb oldalán, a hátsó alakzatból minden tekintetben ő hozta a legjobb teljesítményt.
– A leginkább megosztó személyiség „nem hagyott cserben” senkit. Belfodil beállt, és az elején úgy nézett ki, mint aki még sosem focizott, két labdakezelési hiba, majd egy tükörsima emberbe vezetés. Valószínűleg az idegesség lehetett az ok, mert utána belerázódott, és az erényeit is megmutatta: nehéz labdákat is szépen megtartott, lefejelgetett, elnyomni még a drabális védők sem tudták, és volt egy jó irányba tartó, sajnos blokkolt lövése.
– Andreollinak igen hamar össze kell kapnia magát, akár játszott háromfős védelem közepén, akár nem, ilyen hibákat nem engedhet meg magának, Mazzarri parancsnok nemes egyszerűséggel szégyennek titulálta Rudnevs gólját – valószínűleg az egész akcióra(pontosabban annak levédekezésére) gondolt, de Marco fiunk szépen megkoronázta a felesleges balettmozdulattal.
– Olsen és Capello lelkesek.