Sajnos idén megint eljutottunk oda, hogy úgy találkozunk a Juventusszal, hogy a két csapatnak nincsenek közös céljai. Tehát nem közvetlen riválisok, nem lesz ölre menő harc, nincs bicepsz méregetés, egyszerűen nincs érdemleges vita a két csapat közötti súlyozást illetően. Morattiék az idei szezont is tönkretették a kassza kozmetikázását előtérbe helyezvén, így meglehetősen rezignáltan ülünk a készülékek elé, és unottan, kötelező nyűg jelleggel vadásszuk a streameket.
Hol van már a novemberi bravúr meccs, miután az olasz bajnokságot második éve gond nélkül uraló juventinók legörbült szájjal meredtek maguk elé, és a tavalyi önmagukhoz hasonlították az akkoriban remeklő és felfelé repülő Intert? Egy szép emlék, egy ma már távolinak tűnő periódusból.
Az egész ősz a vice-Milito kérdésről szólt, arról, hogy télen a legfontosabb dolog, hogy Milito mögé, mellé hozzanak egy jó cserecsatárt. A szezonnak neki vágó keretből lényegében az hiányzott az igazán komoly célok eléréséhez. Nos, ebből olyannyira semmi nem lett, hogy nemhogy vice-Milito nem jött, hanem az igazit is elveszítettük. Közben aprópénzért kivágták Sneijdert, eladták Coutinhót és hoztak a helyére egy másik súlytalan fiatalt, és magyaros jelleggel mennyiségben gondolkodtak a minőség helyett, hoztak pár olyan embert, akik arra voltak jók, hogy elment rajtuk pár meccs, mire kiderült ami alapvetően addig is nyilvánvaló volt, hogy: szarok.
Ezt csak azért rágjuk át, hogy lássuk, miért tartunk itt. A keret átesett egy szintesésen, illetve azért szezon közben kiderült, hogy Strama inkább a nagy meccsekben jó, mintsem a csapatépítésben (ellenben mondjuk Allegrivel.)
A post Mourinho-éra zuhanórepülésén gondolkodva észrevesszük azt is, hogy folyamatosan gyengül a keret, és hogy adott esetben – főleg a maihoz képest – milyen bomba kerettel kínlódtak az éppen kinevezett edzők. Benitez, a triplázó és egy szimplán Balotellivel gyengébb kerettel nem tudott mit kezdeni, Gasperini, Ranieri pedig semmit nem tudott kihozni a Milito, Pazzini, Forlán, Zarate, Sneijder, Alvarez, Coutinho (Maicon, Guarín) támadószekcióból, idén az évek óta padra sem odaférő Muntari hiányzik a keretből, mert kidőlt Mudingayi. Szóval katasztrófa, és jövőre érzésünk szerint ez folytatódik, ergo tovább gyengül a keret. A mai meccsre 3 db csatár van nevezve, akik között nincs center, és nem azért, mert ennyi a sérült, hanem mert ennyi van.
Persze ehhez kell az is, hogy a legfontosabb dolog a klub életében a triplázás óta a spórolás lett. Amivel alapvetően semmi gond nem lenne, ha lenne benne valami koncepció, lásd: a Milannál, akik ugyanúgy szétdöntötték a saját keretüket, mint az Inter, csak ők nem folyamatosan, hanem egyszerre, és hagytak magunknak időt ezt helyrehozni. Óriási égés idén, hogy a kuzinok az alsóházból indulva fognak ránk pontokat verni, és nagy valószínűséggel úgy hozzák az ő anyagi helyzetükben is kulcsfontosságú BL-helyet, hogy véghez vitték lényegében ugyanazokat a gazdasági leépítéseket, amiket Morattiék.
Kicsit kitérve a meccsre, Juan eltiltott, lényegében ez az egyetlen komolyabb fejlemény, visszatért a keretbe Samuel, bár kérdés, hogy kezd-e. Megtippelni sem tudjuk, hányadik fajta felállásban készül pályára küldeni az embereit Stramaccioni, de hogy őszinték legyünk, már nem is érdekel minket. Ez is vicc, hogy kb. annyi felállást használunk, mint a riválisaink összesen. Mondjuk látszik is.
Szerencsénkre a Juventus lényegében már megnyerte a bajnokságot, így takarékon fognak vélhetően pörögni, ami minden bizonnyal arra tökéletesen elég is lesz, hogy ne kapjanak ki, ami nekünk és nekik is bőven jó lesz. Bár, ha most kellene tippelnünk azt látjuk, hogy rúgnak egy gólt, és a görcsösen erőlködő, de gyengécske Inter ellen gond nélkül megtartják az előnyt. Egy bűnrossz meccs van kilátásban, ami arra tökéletes lesz, hogy a tegnapi tivornyát egy kicsit kifeküdje az ember és újult erővel vesse bele magát a húsvéti hosszú hétvégébe, ami alatt jó eséllyel gyorsan el is felejti a ma délután látottakat. Várható reális végeredmények: 0-0, 1-0, 1-1, 0-1, 0-2, 1-2.