Gyakran „vádolnak” minket pesszimizmussal itt, hogy állandóan a negatívumokról írunk, minden második meccs előtt vereséget jósolunk, hogy komolyabb ellenfél idetévedésekor a „Jaj, csak ezt ússzuk meg valahogy” vezérmotívum húzza a beharangozót. Miután húsvétkor megint gigantikus szarviharba keveredett a csapat, akad még valaki, aki hisz a Jézus feltámadásával egyenértékű BL-helynek keresztelt csodában? Mert mi nem.
Többször megénekeltük már, hogy a dobogó környéki helyezésnek Milito horror sérülése vetett véget. Az Európa-liga kiesés abból a szempontból nem jött rosszul, mert pluszban beiktatott újabb tétmeccsek esetén Palaciót és Cassanót minden 90 percet követően intravénásan kellett volna táplálni – mondjuk előbbi esetében a Föld körüli túra és az oxigénelszívó bolíviai kirándulás ugyanakkora hatással ért fel, Ragyásról pedig tudjuk, hogy két hét pihenő után sem tud végigfutni teljes meccset. Mindehhez tegyük hozzá Guarín repcsilekésős akcióját, Pereira szintén Willy Fogg-mértékű produkcióját, Samuel játékhiányát, Gargano és Alvarez elhulladékosodását, önmagában a Chivu-jelenséget, Zanetti és Kovacic életkorát, és kvázi meg is kapjuk a kezdőcsapatot – látható, hogy szinte valamennyi tagjába bele lehet kötni.
Na most, ezek után érkezett Milánóba a nehezen szerethető egykori B-ligás torinói egylet.
Miben bízhattunk? Abban, hogy a keddi Bayern elleni hetvenszer fontosabb BL-meccsük miatt a figyelmük és az erejük kettéoszlik – így lett. Abban, hogy egy-két alapemberüket kihagyva bekerülhet a kezdőjükbe valamelyik gyengébb nívójú exatalantás – így lett. Abban, hogy Strama a nagymeccseken szalmiákot szagoltat a játékosaival, hogy kihozza belőlük az állatot – nem lett így. Abban, hogy Cassano meccsenként 5-6 kulcspassza közül egyet sikerül értékesítenie Palaciónak, hogy aztán visszaállva lehessen kontrázgatni – így lett, nyolc percig. Másban nem nagyon.
Ha létezik az Álom.net-nél is elbaszottabb forgatókönyv milánói szempontból, az a korai vendéggól. Onnantól kezdve tudtuk, hogy Inter-helyzetek vagy randomszerűen alakulnak ki (Cassano megpattanó lövése), vagy pontrúgások (Buffon védése a szöglet után), esetleg egyéni hiba (Pirlo labdaeladása az egyenlítést megelőzően) következményeként. Sneijder, Coutinho Guarín hiányában nemhogy épkézláb támadásépítést, labdakihozatalt sem láttunk. Garganónak sikerült legjobb tudása szerint belevezetnie valamelyik zebrába, Kovacic lámpalázasan kezdett és necces helyeken vesztett labdát, Zanetti el volt foglalva az izmos fekete megfékezésével, Pereira meg lassan a Honvéd négereinek szintjét kezdi alulról megütni. Maradt Alvarez, mint relatíve ügyes és kreatív ember, akinek talpai alatt kellett volna futnia az Értékelhető Akciónak, de hát hány ilyet láttunk? Egyet sem? Alighanem utolsó esélyét kapta és játszotta el Ricky.
Lassan a Tardelli- és Zaccheroni-féle időkben érezzük magunkat megint. Ez a két csapat volt az utóbbi évek kilátástalanságának csimborasszója: tele atomhulladék, kék-fekete mezt (sem) érdemlő futballistákkal, kapkodó edzőkkel, nihillel, közömbösséggel, csalódottsággal, dühvel. Nyolc-tíz évvel ezelőtt, ha Moratti furioso hangulatban hagyta el a stadiont, mérgében simán kitöltött egy-két 20-30 milliós csekket világsztár tűzoltókra, erre most nincs lehetősége. Most az van, hogy az elmúlt két idényhez hasonlóan naponta visszaszámolva várjuk a szezon végét, annak szurkolunk, hogy az utált ballasztok (Jonathan, Chivu, Silvestre, Alvarez, Gargano, Rocchi) eltakarodjanak, hogy Kovacicből legyen valami, hogy Handát ne vigye el a Barca, hogy meglegyen az Európa-ligás helyezés. Vagy inkább ne?
Handanovic (5.5) – Életemben nem védtem ekkora kapuban, nincs jogom kritizálni. Azt láttam, hogy Quagliarella szép nagy lövésénél visszahúzta a kezét, Matri pedig a rövidre lőtt neki köténygólt.
Ranocchia (5) – A csapat legtöbbet blokkoló tagja Q találata előtt elveszett valahol, a második gólnál meg ki tudja hol járt fejben és testben.
Samuel (6) – Ahol egy 35 éves, két hónapnyi kihagyásból néhány edzés után visszatérő omladozó Fal a védelem legjobbja, az sok mindent elmond. Hosszabbíts, Walter!
Chivu (5) – Sokáig semmi gond nem volt vele, aztán lett.
Zanetti (5) – Asamoah ismét nem tudta átjátszani a vén gebét, mondjuk ő se a fekát. A második félidőre egy (rossz) beadást leszámítva teljesen eltűnt.
Gargano (5) – A lelkesedésével soha sem volt probléma, a képzettségével igen. Tudjuk, hogy nem neki kell szervezni, ne próbálkozzon kulcspasszokkal, ne indítson. Fusson, ütközzön, 34 centire álló társához továbbítson. Többet nem kérünk.
Kovacic (6) – Megmutatta, hogy pislákol benne a szép reményű jövő fénye. Idegesen kezdett, de utána megnyugodott: az egyenlítő gólban jelentős szerepet játszott és tolt egy fasza kis szólót. A legtöbb cselt ő mutatta be Inter-részről és övé a legtöbb passz is. Meg kell találni a helyét, favágók és öregek helyett játékosokat építeni mellé és ő lehet a kék-fekete Iniesta.
Pereira (4.5) – Kimondhatjuk végleg a besülését, újabb átigazolási flop Pali idehozatala. Nyáron talán elviszi valamelyik futballvak szovjet klub.
Alvarez (4) – Ha csak Pirlo megzavarását végezte volna el úgy ötven százalékban, talán nem is bántanám annyira, de hát az sem sikerült neki. Súlytalan, gyámoltalan labdasimogató, fejben lassú, fizikálisan gyenge. Ha csak újabb dögvész nem pusztít, utoljára láttuk a kezdőben.
Cassano (6.5) – Durva, hogy kedvtelenül, veszekedve, ácsorogva, hisztizve is a csapat mezőnyben legtöbbet mutató tagja. Nélküle hogy alakulna ki értelmes gólhelyzet? Rano felível Palacióra? Guarín kapura lő ötvenről? Handa kidobja félpályáig?
Palacio (6.5) – Hozzáértésemet mutatja, hogy amikor két éve szóba került a szerződtetése, tiltakoztam ellene. A legjobb nyári igazolás vitán felül, kár, hogy már 30 éves.
A cserék közül Guarín (5.5) alighanem kezdett volna és Alvareznél biztosan hasznosabb jetleggel a lábában is, de ezt már sosem tudjuk meg. Cambiasso (4) pepés viselkedése érthetetlen és megmagyarázhatatlan, az sem menti fel, hogy a lefújás után bement a látogatók öltözőjébe mindenkitől elnézést kérni. Sikerült belőle is kiábrándulnom. Rocchi (-) egyszer ért labdába.
Ja, Rizzoli bizonyára vagy három tizenegyest adott volna, ha a hazai csapat piros-feketében szaladgál a pályán.
Kitartás, már nem sok van hátra.