A heti történések(és a csapat körüli összes dolog) fényében teljesen jogosak voltak a szkeptikus hangok a meccsel kapcsolatban, és éppen ezért volt picit az is benne, hogy valami szép kis meglepetést fogunk kapni. Bár a kivitelezés nem volt izgalommentes, jó már végre mosolyogni Inter-meccs után – és nem kényszeredetten.
Mesterünk nem fér a bőrébe, természetesen újabb taktikával állt elő, ezúttal a 4-2-3-1 volt a nyerő nála, sajnos a fiúk ezt nem így gondolták az első félidőben, rettenetes volt a játékunk, ha egyáltalán lehetett azt annak nevezni. Elkeserítő, dühítő és… Altató. Szégyen, nem szégyen, az utolsó 10 percet elaludtam, mert nem igazán érdekelt, ami a pályán zajlik (a másnaposság volt a másik indok). Az első góllal kapcsolatban: valószínűleg lett volna pár csapat, akinek kifelé szabadrúgást ítélt volna Bergonzi Juan Jesus tökének ráncigálásáért, de mindegy, megszoktuk, és amúgy is csepp a tengerben. A második gól pedig egyenesen nevetséges volt, érdemes párszor visszanézni, brazilunk ember nélkül téblábol, holott a gólszerzőre kellett volna figyelnie. Valamit talán mutat a mentális erejéből, hogy utána visszakapaszkodott, de ezen könnyen elmehetett volna a meccs.
Az, hogy nem ment el, nagyban köszönhető most Stramaccioninak, persze voltaképp a saját hibáját javította, de mint tudjuk, ő nem tartozik a csökönyös edzők közé, rögtön felteszi a kezét, ha arról van szó. Most arról volt. A kettős csere teljesen megváltoztatta a játék képét, bár ha Handanovicsot 2:0-nál nem lövi agyon ziccerben Biagianti, akkor valószínűleg nekünk ott reszeltek volna, és most nem írhatnék a szívről és a küzdeni tudásról. Mert utóbbiak bizony ismét megvoltak, megcsodálhattuk már ezt ebben az idényben, de ennyire reménytelen helyzetből még nem hoztunk vissza meccset. Kis visszaidézés volt ez a nem is olyan régi, szép időkből.
Summa summarum: a legújabb taktika működőképesnek tűnik, csak nem ártana, ha most már hosszú távon elkezdene ragaszkodni egy koncepcióhoz Strama – csatárok hiányában nem is lesz olyan nehéz ez. Továbbá az is szívmelengető lenne, ha az utóbbi két meccs második félidei mentalitását a kezdő sípszótól „magukévá tennék” a játékosok. Úgy gondolom, ez sem nagy kérés. Az erőltetett menet ugyanis folytatódik.
Értékelés:
Handanovics – Meggyőződhettünk róla, hogy bizony neki is vannak idegei, ezzel egy időben el is dőlt, hogy Carrizo bemutatkozik jövő héten. Volt néhány fontos védése, kivetődése, viszont a második gólban talán picit benne volt. (6)
Zanetti – Megküzdött rendesen a kismajommal izgága honfitársával, az esetek többségében természetesen nem ő maradt alul. (6)
Chivu – Nem egy nagy és érthetetlen hibája volt, az ilyesmik miatt kapok hidegrázást, ha meglátom a csapatban. (5,5)
Juan Jesus – Indiszponáltan kezdett, földhöz is vágta az a hibája – attól függetlenül, hogy szerintem szabálytalan volt. A második gólnál a tök üresen fejelő Marchese is az ő embere volt. Utána az idő múlásával lett egyre jobb, a végére meg már újra szikla lett szerencsére. (5)
Pereira – Végre embert talált egy beadása, emberek! Az utána következő cirka 28 méterrel kapu mögé emelt labdával viszont megmutatta, milyen is az igazi Pereira-kifli. Különösebb gond a védekezőmunkájával sem volt. (6,5)
Kuzmanovics – Körülményes és lassú volt, talán elhamarkodtam a kijelentést, miszerint akár a kezdőben is lehet hosszú távon. Egy-két pozitívum van nála, de semmi különös, sajnos még egy okosnak tűnő taktikai faultból is rosszul jött ki. (5)
Gargano – A szokásos. Szerelések, érthetetlen hibák, idióta labdaeladások, labdaszerzések. Ezeket mixeli rendszerint, ma nem sikerült pozitív összképet mutatnia. (5,5)
Álvarez – Ő is a rapszodikus énjét hozta, de láthatóan igyekszik, és ez végre egy gólban is megmutatkozott. Ha lenne jobb lába, könnyen összejöhetett volna a dupla is. (6)
Guarín – Nem volt rossz, a gól is benne volt a lábában, de a lecserélése már jogos volt akkor, mivel megsérült. Továbbra is tartom, hogy nem ez a posztja, de ezekben az ínséges időkben itt is hasznos tud lenni ebben a taktikában. (6)
Schelotto – Múlt héten a mentalitása miatt dicsértem, ma már a játékáért is lehetett, ő Kuzmanoviccsal ellentétes utat jár be (bár még nagyon kevés idő telt el), az egyik legjobb volt ma a pályán. A hozzáállására meg valószínűleg sosem lesz panaszunk. (6,5)
Rocchi – Ami tőle telt, megtette, annyira nagyon rossz nem is volt, de azért volt egy „kis” kontraszt a csatárjátékban, miután lecserélték. Bár lehet, ő fárasztotta ki a Rolínékat. (5,5)
Palacio – Fenomenális, talán a legjobb meccse volt Inter-mezben. Még sok ilyet tavasszal, Rodrigo! (8)
Sztankovics – Vastagon benne volt a fordításban, stabilizálta a középpályát, volt pár igen szép indítása is. Ilyen beugró szerepekre simán jó lehet még. (6,5)
Cambiasso – Őt már elkezdte kifelé építeni Stramaccioni, és pont így tudja még tartani azt a formáját, ami miatt egy rossz szavunk nem lehet rá idén. Majdnem gólt lőtt, gólpasszt adott, pedig igen kevés idő jutott neki. (-)
Stramaccioni – Megpróbálta szinte minden mindegy alapon Rocchit, nem jött be, azonnal változtatott. A cseréi mind ültek, valószínűleg tarthatott egy kisebb beszédet is az öltözőben, és a fiai hosszú idő után újra okoztak egy kis katarzist a szurkolóknak. Ennek a taktikának valószínűleg lesz jövője, és az eredeti elképzelései is a szélsőjátékon alapultak. (6,5)