A messzi dél vadjai

Az egész világ azon múlik, hogy minden összepasszoljon. Ha egy darab eltörik, akármilyen kicsi is, az egész világ törik el.

Az Inter március kezdetére összetört, végleg. Legalábbis erre a szezonra, de most csak ez a fontos, és egyébként sem vagyunk abban az állapotban, hogy a távoli jövőbe tekintgessünk. Szép dolog a pozitív hozzáállás, de ez csak annyit jelent, hogy nem veszel tudomást a hiányosságokról. Mert azok mindig vannak, nekünk most túl sok is.

Persze eddig sem voltunk a helyzet magaslatán, én személy szerint a mercato után már letettem a dobogóról, ha futballról van szó, jobb realistának lenni, mint idealistának, úgy kevesebb csalódás érhet. Lényegében sok minden nem változott, de azzal, hogy a bari kukáskölök és Stramaccioni, sör-virsli verseny helyett, egy másik Spencer-Hill filmekből ismert foglalatossággal óhajtották eldönteni személyes problémáikat, nekünk reszeltek.

Nyilván mindenki hallotta már, hogy Stankovic és Córdoba lépett közbe az egymásnak ugró felek szétválasztása végett. Nincs min meglepődni, a “problémás Cassano” elcsépeltebb szerkezet, mint a “fukar skót”, Antonio fellépett magánszámával már Rómában, Madridban és Genovában, legutóbb meg a kuzinoktól könyörögte ki magát, hogy végül nálunk kössön ki. Ez minden bizonnyal az ő sara, nem Stramaé. Számíthattunk rá, csak volt annyi gond, hogy nem ez volt terítéken, pedig pont, hogy reális. Ez Cassano reakciója a kilátástalan vesszőfutásunkra. Tőle ennyi telik, kifejlett szociális érzékének ez az eredménye. Ezen az sem változtat, ha visszatér a keretbe, gyanítható, hogy innentől más a megítélése, Strama szemében is. Visszatérhet majd, mert nélküle nincs támadójátékunk. El kell fogadni, hogy értelmes mennyiségű és minőségű ziccerpasszra, a társak helyzetbe hozására egyedül ő képes nálunk. A többiekről ez még nem derült ki, és inkább csak álmodozunk róla, hogy talán… Azért szép szembesülni vele, hogy a kreatív szerepekből eladtak mindenkit, nem hoztak senkit és az ember, akire építettünk összerogyott fejben, mert ez jellemző rá.

Bárcsak Strama a pályán is el tudná játszani Cassanót.

Ha hallod majd az elefántdübörgést…

A Cataniáról tudni kell néhány dolgot. Egyrészt iszonyat erősek (ott állnak mögöttünk a táblázaton, reális esélyük van rá, hogy megelőzzenek) és, ha hazai pályán játszanak, ezt szorozd meg hárommal, minimum. Az Angelo Massimino stadion egy elefántbarlang, ami majdnem olyan, mint egy oroszlánbarlang, csak rosszabb (kis helyen, nagyobb állat, ugyebár) A Juventus tudott ott nyerni erős bíró hátszéllel, illetve a Milan úgy, hogy majd’ egy egész félidőt ember előnyben játszottak. Egy döntetlent már meg kell becsülni. Főleg úgy, hogy a mi idegenbeli bajnoki formánk több, mint siralmas, utoljára Rómában szereztünk pontot, januárban, győzelemre meg a Juventus meccs óta nem volt példa. Nem kell mondani, hogy az milyen rég volt, ti is kihúztátok piros betűsnek a naptárban. A Catania viszont jól megy, nehézkes januári kezdés után sorra húzza be a meccseit, idén csak Nápolyban kapott ki a bajnokságban, több, mint szép eredmény, nem véletlenül vannak alig 2 pontra lemaradva.

Érdemes róluk tudni, hogy kifejezetten erős védelmük van, s a csapatuk nem riad vissza a keménykedéstől. Nem meglepő, a keret nagyját vad dél-amerikaiak, azon belül is argentinok alkotják. Így lehet ez egy mini-argentin csúcstalálkozó, lent délen, had érezzék magukat otthonosan a fiúk (a rózsaszín lap szerint 9 argentin lesz, 6-3 megosztásban). A Catania nem lő sok gólt, de a helyzetkihasználása jó, a kapu előtt első sorban Bergessio és Papu Gómez révén, utóbbit nem egyszer hozták már szóba velünk is. Jól őrzik az előnyüket (az emlegetett védelem), de hazai pályán fel is tudnak állni hátrányból (csak a megnyugtatás végett). Erősek rögzített helyzetekből, ennek nagy mestere, Lodi, az irányítójuk, akit már szintén megkörnyékeztünk. Papu Gómez, Barrientos, Izco és Castro jó argentin szokás szerint egy az egyben is veszélyesek. Inkább lapos passzokkal építkeznek és főleg a bal oldalt erőltetik, ugyebár ott játszik a töpszli Gómez. 

A rózsaszín jós szerint a Handanovic- Zanetti, Chivu, Juan Jesus, Pereira- Guarín, Kuzmanovic, Gargano- Schelotto, Rocchi, Alvarez csudatizenegyet vetjük oda a szicíliaiak elé, míg ők az Andujar- Alvarez, Fernandez, Spolli, Marchese- Biaganti, Lodi, Izco, Góme, Castro- Bergessio körrel nyitnak. Chivu Ranocchia eltiltása miatt játszik, Palacio rápihen a Spursre, így Rocchi nekifuthat a százas álomnak, ha már túl sok célunk nemigen lehet, kamuranesi pedig bekerült a Milan elleni csodálatos fejese után a kezdőbe. Ősszel elvertük őket, nem jó előjel, egy elefánt nem felejt. Ha pozitívat akartok hallani, akkor elmondom, hogy náluk nincs Legrottaglie és Barrientos, ha negatívat, akkor meg azt, ez a Catania brutálisan jó, hazai pályán még inkább, így esélyes, hogy ezek az elfajzott, vad déli argentinok szétszednek minket. Azért remélem, hogy mégsem így lesz.