*Rögtön két magyarázattal indítok: 1. megfogadtam, hogy kerülöm a nemzetisportos szóvicces címeket, de ez annyira jó. 2. az inspirációt a Népsport globális levlistáján adta valamelyik kolléga.
Miről másról szólna egy Tottenham-Inter európai kupapárharc beharangozója, mint a két és fél évvel ezelőtti felemás emlékekről és Gareth Bale-ről?
Arról fog.
A kissé keserédes szájízzel átélt 2010 októberi hazai győzelem ugrik be elsőként az akkori BL(hmmm…)-idényből, egyrészt azért, mert a harmincadik születésnapomra kaptam 45 percig felejthetetlen ajándékot, másrészt szünet után érkezett a Grincs Gareth Bale és majdnem szétbarmolta az egészet. Emberelőnyben ugyan, de olyan futballt mutattak be Biabiany-ék(!) egy félidőn keresztül, hogy percekre el tudtam felejteni a harmadik ikszet. Zanetti 67 másodperc elteltével gólt szerzett, amivel a Sampipi, a Sampipi, a Sampion Liga legidősebb gólszerzője lett – azóta még öregebb.
A walesi szökkenő szarvas egymaga alázta az Inter védelmét egy félidőn át, bevert három gólt, többméteres hátrányból futott le embereket, Maiconnak azóta Freddy Krüger helyett a hasonlóan jóképű Spurs-szélső jelenik meg rémálmaiban. Azóta eltelt néhány esztendő és sajnos Bale semmit sem változott, ugyanúgy fut magától, mint a Windows, ráadásul élete formájában futballozik: legutóbbi öt mérkőzésén hét gólt szerzett. Hangsúlyozandó még egyszer, hogy bal oldali középpályásról beszélünk, nem góllövő centerről.