Hölgyeim és uraim, elérkezett a 2012/2013-as szezon mélypontja, ami rossz megtörténhet, abból valóság lett Sienában. Korrekt értékelés nem fog összejönni, inkább nézzünk pár érdekes tényt, kérdést. Figyelem, károgás jön!
– Stramaccioni az idekerülése óta cseppet sem fejlődött. Vagyis de. Visszafelé. Olyan nincs, hogy valaki a Serie A-ban (bármilyen áron) egy évig ne tudjon megszervezni egy normálisan működő középpályás védekezést… Ezen felül a csapat a szezon folyamán körülbelül 34286 formációban játszott. Ezt így nem lehet, még ha sok a sérülés is. Ragaszkodni kellene egy koncepcióhoz, foggal-körömmel, és annak fényében kellene néha (nem mindig!) igazodni az adott ellenfélhez. Bízom benne, hogy időben eszmél, és hoz néhány radikális változtatást, míg nem késő – neki és a csapatának is.
– Center nélkül mit akarunk? Miért nem igazoltunk legalább kölcsönbe valami használható játékost, ha már egyszer elküldtük a tehetséges Livaját? (Rocchi nem tétel természetesen)
– Ugyan nem illik egy meccs után pálcát törni, de: Schelottoban ugyan mit láttak?! Főleg ilyen áron… (bevallom, én egy-két éve úgy gondoltam, egész tehetséges, mára gyökeresen megváltozott a véleményem róla)
– Mikor jön el az idő, hogy a lassan 40 éves csapatkapitányunkból stabil csere lesz, és nem minden meccset végigjátszó betonkezdő? Ő a kedvencem, de ez lassan már botrány lesz, gyakorlatilag hónapról hónapra látszanak rajta az idősödés jelei, ettől függetlenül „valahogy” sosem tud kikerülni.
– Guarínnak köszönhettünk pontokat idén, de továbbra is tartom, hogy ő nem trequartista, az ő igazi posztja eggyel hátrébb lenne, a 3 középpályás egyik tagjaként. Vele kapcsolatban még megjegyzendő, hogy körülbelül visszaesett a szeptemberi formájába. Nem baj, az ostobasága miatt most lesz ideje pihenni és feltöltődni.
– Egy profi, magára valamit is adó csapatnál hogy fordulhat elő, hogy bevállalnak egy 60-70 perces játékost, ráadásul azon a poszton, ahol leginkább kellene bírni az emberhiány miatt? Cassano minden érdemét és eddig Interért tett dolgát elismerem, ez nem feltétlen rá nézve kritika.
– Chivut soha többé nem szeretném Inter-mezben látni. Hasonló köcsögséget csinált, mint amikor anno Muntari pár perc alatt kiállíttatta magát. Az államat keresgélem, nehéz erre szavakat találni.
– Az, hogy Gargano odaállhatott két szabadrúgáshoz, tökéletesen jellemzi a mai helyzetünket.
– Végül, de cseppet sem utolsó sorban: idén hihetetlen mértékű szopatást kapunk a bírói kartól. A mai nap mérlege: egy lesgól és egy (kristálytiszta) elmaradt büntető.
A nagyon minimális számú pozitívummal(Kuzmanovics, Ranocchia és Kovacic néhány megmozdulása) most inkább nem foglalkoznék. Innen csak felfelé vezet az út – de lehet, csak nyártól. Kitartás!