Vártunk már kedvezőbb előjelekkel is mérkőzést, hisz a beharangozóban is említett agytröszt nélküli játékra számíthattunk az AS Roma vendégeként. Az utóbbi időben nem éppen győzni járunk Rómába (2008-ban nyertünk ott utoljára bajnokin), de egy szurkoló mi mást tehet, mint bízik abban, hogy előjön a csapatból az Inter szív, mert ellenkező esetben nagyon benne van a pakliban, hogy az Inter szív.
A Roma-blog tagjaival közösen tekintettük meg a mérkőzést, mivel ők játszottak hazai pályán, jogosnak is véltük Csabival, hogy a kocsma asztalai mellett 5-2 arányban feléjük billent a mérleg. Természetesen a drukkerek számára, nem a kilogrammokra gondoltam, ott talán egy picivel jobban álltunk volna. A farkasosok meg voltak elégedve a kezdőjükkel, mi meg beletörődtünk, hogy ez van, ezt kell szeretni. Szimpatikus volt Stramától, hogy nem állt be sündisznóba és az előzetes hírekkel ellentéteben, Palacio mellé berakta a kezdőbe a Vierire hajazó Livaját (itt most a felépítésre és nem a játéktudásra gondoltam). Guarinnak nem kellett árnyékéket játszani, így nyugodtan irányíthatott a két csatár mögött. Ezzel a kezdővel (3-4-1-2) vettük fel a harcot, a 11 vérfarkassal (mi azért nem vagyunk vámpírok, bár Pereira lehet): Handa – JJ, Rano, Chivu- Nagatomo, Zanetti, Gargano, Pereira – Guarin – Palacio, Livaja
Cambiasso és a Pescara ellen igéretesen mozgó Benassi padozott, Coutinho, Milito, Alvarez, Cassano sérült, Sneijder meg bőszen törölgette a netről, Yolanthe 18-as karikával ellátott képeit, hogy alá tudjon írni a törökökhöz. (sajnos sikerült neki) Megnézhettük Totti és Zanetti közös pályafutása vagy 30. zászló cseréjét, Orsato belefújt a sípjába, mi meg rendeltünk a sör mellé egy nyugtató jellegű unicumot. Ránk is fért, mivel az első 30 percben nagyjából csak szédelegtünk a pályán, a labda nem volt nálunk, a rómaiak simán eljutottak a tizenhatosunkig, igazából nem rajtunk múlt, hogy nem 3-0 állt az eredményjelzőn. Középpályás védekezésünk a nullával volt egyenlő, az előre játékunk mínusz tíz. Akkor kerültek helyzetbe Tottiék, amikor csak akartak, de szerencsénkre a végén rossz megoldást választottak, így akár le is hozhattuk volna az első félidőt kapott gól nélkül, de a játékvezető sporttárs csecsemőkorában valószínűleg egy farkas emlőjét szopogatta a kedves édesanyjáé helyett, mert befújt egy teljesen nevetséges büntetőt ellenünk. Történt, hogy Frogie kommentelőnk kedvenc játékosa labdát vesztett a saját térfelünkön, a kopasz amerikai (Bradley) belépett a büntetőterületünkre, de hosszan tolta meg a labdát, aztán jobb híján, az elé gatyaféken érkező Ranocchia burájába beletérdelt. Tizenegyes! Még a Roma-blog tagjai is nevettek az ítéleten, meg persze mi is. Ők örömükben, mi kínunkban! Totti sajnos most nem panyenkázott, hanem kegyetlenül beverte. Előny ott!
A kapott gól ébresztőóra jelleggel hatott fiainkra, mert a 30. percben észrevették, hogy egy labdarúgó mérkőzésen vannak, s ennek a szellemében kezdtek el viselkedni. Egy felívelt labdát Livaja vett mellre, gyönyörűen ellőtte a rövidet, de ebben a bajnokságban eddig a horvátunk csak a kapufát tudja eltalálni. Mondjuk ezt most nem 40 centiről tette, hanem 13-14 méterről. Már épp a szünetre és az elfogyasztott sörmennyiség szervezetünkből történő eltávolításra készülődtünk, mikor is boldogságtól lett könnyes kék-fekete retinánk. Guarin próbálkozott egy ágyúzással a tizenhatos jobb oldaláról, a kipattanóra ellentmondást nem tűrően lecsapott, vitte a labdát meg két római bekket a hátán, az alapvonalról centerezett, a középső védő talán észrevehette valami ismerősét a lelátón, mert vadul integetett, így Palacio köszönte szépen és belőtte az ötösről. 1-1! Szünet.
Egy eseménydús, kifejezetten élvezetes, nézhető félidőn láthattunk. Zeman cserélt a szünetben, Stramaccioni még várt vele 12 percet. A sárga helyett most inkább szürke Nagatomo helyére érkezett a fekete Obi, majd egy picivel később az ígéretesen mozgó helyett Livaja helyett megkaptuk Rocchit, aki számomra továbbra is rejtély, hogy mit keres nálunk. (azt hiszem, 800 ezer eurót) A sokat bizonytalankodó Garganót Mudingayi váltotta. A cseréken kívűl sok érdekesség nem történt a második játékrészben, kaptunk még négy sárga lapot, Handanovicsnak egyszer kellet védenie Lamela lövésénél, a mi játékunkban abszolút nem volt benne a gól, későre is járt, így a spori lefújta a meccset. Az első félidő élvezetes volt, a második nézhetetlen, de kijavítottak asztaltársaim, hogy nézhetetlen meccs nincs, így azt kell írnom, hogy szar.
Jöjjenek az osztályzatok:
Handanovics – Szokásos magabiztosság, 60 méteres kidobások, a végén egy bravúr. (7)
Juan Jesus – Odaért mindenhova, a megszerzett labdákkal még próbált is támadásokat indítani, nem sűrűn játszották át. Nálam ő volt a meccs embere.(8)
Ranocchia – A tizenegyesről nem tehetett, melózott rendesen hátul, egy apró fejesgólt el tudtam volna tőle képzelni, főleg úgy, hogy eléggé bizonytalannak tűnt a Róma kapusa a beíveléseknél. (7)
Chivu – Nem akarom elkiabálni, de a sérülését követően egész jól mocorog. (6.5)
Nagatomo – Most inkább a múlt szezonbeli Nagatomót láthattuk. Vegyük úgy, hogy letudta erre az idényre a legrosszabb meccsét. (5) cseréje Obi, gyakorlatilag lemásolta a kamikazét. (5)
Zanetti – A kapott gólunknál ő vesztett labdát, de a második félidőben volt néhány jó szerelése. (többek között Totti ellen is) (6)
Gargano – Nekem globálisan nem jön be a játéka, tegnap sem tetszett. (5) cseréje Mudingayi, azt hiszem egyszer kibikázta a labdát, a lelátóra (0)
Pereira – Erőnléti gondjai nincsenek, Roberto Carlos módjára magáévá teszi az egész bal oldalt. Kár, hogy a technikája, labdabiztossága nem emlékeztet a kis brazilra. (6)
Guarin – Gólpassz, hajtás, alázat. Ezt vártuk tőle! (7.5)
Livaja – Kár azért a kapufáért, talán a forduló gólja lehetett volna. Ettől függetlenül mikor a csapat magához tért, akkor Livaja is biztatóan mozgott, teljesen érthetetlen volt számomra, hogy lecserélték. (6) cseréje Rocchi kapott Stramától 20 percet, tőlem meg egy osztályzatot. (0)
Palacio – Amikor ott kellett lenni, akkor ott volt. Lőjön gólt és szeretjük. Nem bonyolult. (7.5)
Stramaccioni – A kezdő teljesen rendbe volt, a játék már kevésbé. Legyünk őszinték, velünk voltak az égiek, hogy nem 3-1 volt a szünetbe oda. A második játékrészben egy dinamikusabb támadójátékkal, akár még a győzelem is meglehetett volna, de Strama inkább az óvatosságra és az egy pontra szavazott. Mondjuk az meg is lett neki. (6)
Folytatás szerdán kupameccsen, ismét Rómában, ismét az AS Roma ellen.