Elrebeghetünk egy apró imát az Olasz Labdarúgó Szövetség sorsolási bizottságának elnökének irányába, mivel Itália északi tartományait igen derekas hóesés borította el péntekre virradóra, így szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a lényegesen kellemesebb klímájú Róma városának, barátságosabb felének vendégszeretetét élvezhetjük a szombat esti összecsapáson. Két érv mindenképp azt mondatja velem, hogy miénk lesz a 3 pont: először is rangadót játszunk, másodsorban pedig Mauro Zarate az ellenfél sorait erősíti gyengíti.
Sneijder egész héten együtt mozgott a csapattal, de természetesen ismét nincs az utazó keretben, már-már kabaré kategóriába kezd ez az egész ügy fordulni. Jelenleg ott áll a történet, hogy Stramaccioni felvállalta azt, hogy ő nem nevezi a Kocsis Tibor-hasonmás irányítót a meccsekre, Sneijder nem szeretne kevesebbet keresni (a tréningeket becsülettel látogatja), Moratti meg bagózik az egészre. A friss tetoválásokat beszerző Alvarez is Milánóban maradt havat lapátolni, bár be kell, hogy valljam mostani formáját elnézve lehet, hogy ezzel a tevékenységével tudja csapatunknak a legnagyobb segítséget nyújtani. Csak nehogy lesérüljön.
Szabálytalan dobás, 3 meccsből kimaradsz:
A felállást tekintve maradhatnánk a Nápoly ellen eredményesen működő 3-5-2-es verziónál, így én a Handanovic – Samuel, Ranocchia, JJ – Nagatomo, Zanetti, Guarin, Cambiasso, Pereira – Palacio, Milito kezdő tizenegy mellet tenném le a voksomat. Cassano személyében meg ott van az ász Strama kezében, blöffölhet, emelhet, passzolhat, akár még all-int is mondhat. (reméljük dobni nem fog) A másik erős lap Nagatomo lehet, aki számomra eddig a szezon legkellemesebb csalódása. Emlékezzünk csak vissza, hogy az elmúlt szezonban hányszor sziszegtük: „Marha jó, hogy azért vesznek Morattiék egy botlábú japán játékost, hogy teljesítsük a kereskedelmi osztály távol-keltre kiirt mezeladási kvótáját.” Bár lehet, hogy a darabszám elérése után szóltak neki: ” Figyelj Yuto, vettek már egy csomó mezt, az üzleti része rendben, most már focizhatsz is.” A kis kamikaze észhez tért, betartja a taktikai utasításokat, nem akar éket játszani, jól fogja az emberét, besegít a támadásokba. Megszerettem a kis japánt, na. A Lazio ellen ideje lenne nyernünk, hisz legutoljára a triplázó szezon (2009/2010) hajrájában sikerült elhoznunk a 3 pontot, bár valljuk be, hogy a római sasok, nem éppen ragadozó módjára harcoltak azon a meccsen (nem úgy, mint 2002-ben), nagyon ügyeltek rá, hogy még véletlenül se kerüljön a másik fővárosi csapathoz a scudetto. Nem is került.
A mostani meccsen nem lesznek ennyire udvarias vendéglátók Mauriék, de egy okos, türelmes, kontrákra épülő játékkal biztos vagyok benne, hogy egy jókedvű ezüstvasárnapra fogunk ébredni, mikor már az sem fog zavarni, ha egy hipermarket játékosztályán, egy percen belül 14-szer tolják rá a bevásárlókocsit, a mindig siető nyugdíjas nénik, az Achilles-inadra.
Juan Sebastian Veron a helyszínen fogja megtekinteni az összecsapást, akiről köztudott, hogy megfordult mind a két egyesületben, s tény, hogy az ezredforduló Laziójával nagyobb sikereket ért el, mint nálunk kék-fekete szerelésben, de azért kétlem, hogy Javier Zanetti ellen szívből tud drukkolni egy argentin.
Sportklub közvetítését élőben élvezhetik a kiválasztottak, de segítsük azokat a szerencsétlen honfitársainkat jó minőségű streamekkel, akik nem izgulhatnak a tv-készülékek előtt.