Amikor Giorgio vigyorgó fejét megláttam a Sportklub stúdiójában fekete-fehér kollégáink korábbi public enemy-jének (azóta kibékültek) és egy stand up-os figurának a társaságában, rögtön tudtam, hogy az értékelés a Mátyás király téri kalandpark tematikája köré fog épülni, úgyhogy felejtsük el minél hamarabb a szombat este történteket, mert fáj, a jövő csak fényesebb lehet, jól tudjuk.
Azzal ugye illik tisztában lennie minden kék-fekete érzelműnek, hogy a Róma világoskék felével alapjában véve baráti viszonyt ápolunk. Persze, nem volt ez mindig így, de ne legyünk igazságtalanok, mert akadtak olyan epizódok a múltban, amikor úgymond a segítségünkre siettek.
Az első félidő unalmasabb és érdektelenebb volt, mint anno a Szilágyi család feltűnése a házban. A három bárgyú gyermekből egyedül Palika váltott ki valamilyen érzelmet (féltékenység), mert érthetetlen módon meghódította a sorozat legjobb nőjét. Valami hasonló játszódik le bennem hétről-hétre Hernanest látva, akit nagyon irigylek tőlük annak ellenére, hogy kicsit lassú nem játszott igazán kiemelkedően. Legalábbis tegnap. Strama első évadzáróján tavaly májusban viszont nagyobb hülyét csinált az embereinkből, mint Novák Laci szokott saját magából. Visszatérő probléma a középpályásokból hiányzó kreativitás felemlegetése, Sneijder kényszerített száműzetését látva meg aztán pláne, szóval nagyon remélem, hogy igazak a Próféta esetleges leigazolásáról származó hírek.
A történtek egyik legfőbb tanulsága, hogy néhány szereplő karaktere kifulladóban van, valamit muszáj kezdenie velük a producereknek. Gondolok itt elsősorban Cassanóra és Militóra. A keret Bartha Zsoltjának teljesítménye az elmúlt hetekben visszaesett, nem nagyon jönnek a gyilkosságok passzok, hosszú időkre el-eltűnik a mezőnyben, könnyedén szerelik, futni pedig a korábbiaknál is kevesebbet fut. Talán hasznosabb lenne csereként számolni vele, főleg az idegenbeli nehéz fellépéseken, amelyeken inkább a „az ellenfél bevárása” taktika érvényesül.
A Herceg nagy szerencséje, hogy nincsen megfelelő alternatívája, mert ez a finoman hullámzó produkció, amit az utóbbi meccseken bemutatott, simán megérne egy-két Hoffer Józsi-féle pofont.
Handanovic (5.5) jelenléte továbbra is megnyugtatóbb, mint Berci kutyáé a kandalló előtt egy havas téli estén, de Klose gól előtti lövése nem tűnt védhetetlennek. Nagatomo (6) szerepcseréje a reklám után akkora hatással volt a meccsre, mint amikor a rég helyett új Tildát kaptunk. Ranocchia (5.5) sokáig úgy eltüntette a németet, mint Géza a hamis pénzt, aztán megbukott. Samuel (6) észrevétlenül végezte a piszkos munkát, mint Pisti, a pincér. Pereira (5.5) aligha fog munkát adni Novák Évának, nem lesz ebből scudetto. Zanetti (5) a második félidőre eltűnt, mint Brigi a liftaknában. Gargano (6) szorgos hangyaként gürizett, önmagához képest kevesebb labdát adott el, mint Vili bá anno szűz Mojitót a pult mögül. Guarínt (6.5) szeretném kiemelni és megdicsérni, felterjesztem a Story magazin Ötcsillag-díjára, mint legjobb alakítást nyújtó szereplő. Cambiasso (5.5) szombati játékát látva nem ajánlanám be Ruzicski Elekhez. Cassanóról (5.5) és Militóról (4.5) fentebb már említést tett a forgatókönyv.
Mazzoleni meg essen bele egy jeges tóba, mint Miki.