2011. szeptember 21. Mindössze tíz nappal voltunk 911 tizedik évfordulója után. Ezen a napon végezte ki saját magát az Inter-szurkolók Bin Ladenje egy Novara(!) elleni 3-1-es vereséggel. Gian Piero Gasperini bő egy esztendőt követően vasárnap visszatér a Meazzába. A Csillagvirág klinika professzora a felvezető nyilatkozatokban elárulta, nem készül bosszúra Advent délutáján. Inkább bele-bele rúg egykori munkaadójába, például előszeretettel hozza fel, hogy Andrea Stramaccioni irányítása alatt az ő által – sikertelenül – erőltetni kívánt három védős felállással kezdett el szárnyalni a csapat többek között annak a Rodrigo Palaciónak a vezetésével, akit az ő kérésére nem voltak hajlandóak Milánóba költöztetni, Stramáéra viszont igen. Ebben a beharangozónak szánt visszatekintésben egy korábbi posztot kaparunk elő, hogy mi is belerúgjunk egy embereset a nem túl szimpatikus őszhajú kontárba.
„Tíz dolog, amit szerettek majd bennem” volt a Gasperinit bemutató írás címe tavaly nyáron, most jól megvizsgáljuk újra azt a tíz dolgot, mi valósult meg belőle. Elárulom, semmi.
1. Pedagógia
Az Inter nem havert hozott a játékosoknak az öltözőbe, hanem épp ellenkezőleg: egy tanárbácsit, aki labdarúgásra fogja oktatni a nebulóit. Tiszta, szép futballra számíthatunk, világos taktikai elképzelésekkel. Egyrészt pont ilyesmire van szüksége az Internek a zavaros elmúlt idény után, azaz Mourinho karakterisztikájára, Benítez méltóságára és Leonardo motiváló képességeire, másrészt ide pedig edző kell, nem celeb, aki a nehéz időkben képes összefogni a társaságot.
Gigalol az egész bekezdés. Nemhogy havert, ellenséget hozott. Világos taktikai elképzelések? Inkább mereven ragaszkodás a létező egyhez. Karakterisztika? Nem makacsság? Méltóság és motiváló képességek? Utálta az egész öltöző.
2. Minőség
Gasperini csapatai – bár nem a topklubok közé tartoztak – mindig nagyszerű mentalitással léptek pályára. Általában a földön járatták a labdát, dinamikusak voltak és a labdabirtoklási fölény kialakítására törekedtek. (Reszkess, Barca). Benítezzel összehasonlítva Gasperini annyi előnnyel indul, hogy akad néhány korábbi tanítványa a keretben (Thiago Motta, Milito, Ranocchia), akik ismerik a módszereit. Ők lehetnek az úgymond szócsövei.
Valóban nem tartozott az akkori Inter a topklubok közé, nagyrészt hála neki.
3. Tapasztalat
Gasperini egy olyan szakember, aki Allegrihez, Mazzarrihoz és Contéhoz hasonlóan szűk körben bizonyított. A közös szál, ami ezt a négy nevet összeköti: a tapasztalat és az ambíciók közti helyesen megtalált egyensúly. Gasperininek nem fog zabszem ékelődni a seggében, ha valami váratlan esemény történik, mint Ferrarának, Montellának vagy Leonardónak. Hogy nem nyert még semmilyen komoly trófeát? Akárcsak Bersellini vagy Invernizzi annak idején, mielőtt az Interhez kerültek. Vagy Sacchi és Allegri a Milan kispadja előtti időkben. Scudetto lett belőle. Emlékezhetünk Marcello Lippire, aki glóriával a kobakján valóságos istenként érkezett, aztán sunyiban takarodott el egy szétvert nyári mercato és egy égő BL-búcsú után.
Láthatóan a zabszem csontig szétfúrta az ánuszát és képtelen volt egy értékelhető, meccset befolyásoló lépést meghúzni.
4. Elismerések
Korábban szóba kerültek nagy nevek; Bielsa, Villas-Boas és Capello, de ahogy a bevezetőben említettem, Mourinho számára ő a numero uno, hiszen a „He is very good” idézet tőle felér köztársasági aranykereszttel. Genovában a padon felejtett játékosok gyakran ámulva figyelték, hogy kontrollálja a vonal mellett állva Gasperini a mérkőzéséket. A tavaszi derbin és a Schalke ellen történtek mostantól nem ismétlődhetnek meg, az Internek már van edzője.
Utolsó mondatra reagálva elég újra megnézni a Novara-meccs összefoglalóját.
5. Jellem
Nincsenek olyan kirohanásai, mint a triplázó tolmácsnak, de erős jellemmel bír. Aki miatt négy öltéssel kellett összevarrni Maradona száját, az képes rendet teremteni egy argentinok uralta öltözőben is. Egyéb példák? Amikor fiatalon a Juventus utánpótlásbázisán dolgozott, visszautasította a Moggi-féle ügynökség, a GEA ajánlatát, mondván: egy edzőnek függetlennek kell maradnia.
Tényleg erős jellem lehet, ha egy kérését sem volt képes lenyomni a vezetőség torkán. Az öltöző uralásáról annyit, a szenátorok irányították őt.
6. Józan ész
Na, az nem árt, ha az Interhez érkező mindenkori edző higgadt fejjel tud döntéseket hozni. Gasperini már felmutatott ebből valamit, ugyanis nem kért maga mellé teljesen új stábot. Szerette volna ugyan magával hozni Rampullát és Vetronét, két exjuvést, de aztán visszakozott.
Végre valami, amibe nem nagyon lehet belekötni: higgadtnak legalább higgadt volt.
7. Sokoldalúság
Határozott elképzelései vannak, ugyanakkor alkalmazkodik, ha a helyzet úgy kívánja. A Genoánál látott háromvédős rendszerhez sem ragaszkodott dogmaként, a játékosok bárhol feltűnhettek (főleg Marco Rossi, aki Zanettihez hasonlóan több poszton megfordult). Ha esetleg Sneijder nincs vagy nem lesz, Gasperini megtalálja a megoldást. Amennyiben Moratti Benítezzel ellentétben neki igazol néhány használható embert, még jobb esélyekkel indul.
Egyszer alkalmazkodott, tulajdonképpen külső nyomásra: a Roma elleni hazai gólnélküli bajnokin megerőszakolva magát négy hátvédet trequartistát küldött a pályára. Az eredmény? Minden idők egyik legunalmasabb Inter-meccse.
8. Forgalom
Soha sem volt egyszerű kitalálni, épp milyen formációt alkalmaz. Szeret változtatni. Egy nagy klubnál alapvető követelmény a több fronton való helytállás – az Inter az elmúlt szezonban ennek itta meg a levét, a csapat elfáradt.
Dehogynem! 3-4-3-at!
9. Preziosi
Gasperini bírta legtovább a Genoa félkegyelmű elnökével, amiért alapból respect jár. Jó kis felkészülés volt neki a játékgyáros alatt eltöltött időszak az Internél várható rohamokra.
Maradhatott volna még vagy 20 évig ott.
10. Derbi
Hét év szopórollerezést követően vele nyert először városi rangadót a Genoa, sőt, ezt követően még zsinórban három alkalommal gyalulták le a Sampot – utóbbi rekord. Vagyis, Leóval ellentétben tudja, hogy kell derbit nyerni. Gasperini első Milan elleni próbája az Olasz Szuperkupa döntője lesz Pekingben, augusztus 6-án. Ha ne adj isten rosszul indítana, elővehetjük Moratti szavait („Elégedett vagyok Gasperini kinevezésével”), hiszen megérdemli a türelmet és a bizalmat.
Mi is lett az első (és hála az égnek, egyben utolsó) milánói derbijének eredménye? Csak nem vereség?
