Érezni lehetett, hogy papírforma ide vagy oda, egyszerűen annyira rossz formában van a csapat, hogy a vasárnap délutáni, Palermo elleni fellépés minden lesz, csak gálameccses visszatérés a győzelmi ösvényre nem. A győzelem összejött, történt is egy-két érdekesség, de nem kerültünk közelebb a megoldáshoz, viszont legalább a dobogós helyünket már pontkülönbséggel birtokoljuk.
A vasárnapi ebéd után kényelmesen elhelyezkedtem a képernyő előtt, amelyen egy amerikai sportcsatorna spanyol nyelvű közvetítésének streamjét sikerült befogni. A két kommentátor fenomenálisan nyomta – noha csak olaszul beszélek, a felét azért értettem. Körülbelül a spanyol Horti Gábort képzeljük el egy tetszőlegesen kiválasztott, kissé szürke szakkommentátorral karöltve. Remek anekdotákkal szórakoztatták egymást, felidézve olyan játékosokat, mint Zamorano, Simeone és Solari (!), valamint sopánkodtak egy sort Arevalo Rios hiányán. Néha aztán rácsodálkoztak arra, hogy most éppen mi is történik a pályán, ekkor a riporter egy hangos kurjantással ébresztőt fújt a sporttörténelmi kitekintőn esetleg elálmosodott nézőknek, a szakkommentátor pedig egy velős “Sí, senor!”-al nyugtázta a bölcsességet. Visszatérő motívuma volt a közvetítésnek, hogy valahányszor mutatták valamelyik kispadon a szájukat eltakarva diskuráló edzőket, a riporter a saját száját eltakarva igyekezett viccesen alámondani, hogy vajon épp mi hangzik el.
Mindezt csak azért írtam le, mert a mérkőzés annyira gyenge volt, hogy csak a két jómadár tette számomra minimálisan szórakoztatóvá az egészet, úgyhogy muszáj volt megosztanom a nagyérdeművel.
Aztán jött az utolsó húsz perc. Ranocchia (!) előretört (!!), és mint a vérszagot megérző profi ragadozó, azonnal kiszúrta Garcia tekintetében a félelem szikráját, és mesterien rajzolta úgy a labdát a tizenhatoson belülre, hogy a halálfélelmében reszkető hátvéd azt kizárólag a saját kapujába továbbíthassa. (Vagy nem.) Bandi egyébként jószívű gyerek, a mérkőzés után egy nyolc éves Palermo-szurkoló kisfiúnak ajándékozta a mezét, akit két hete egy kutya támadott meg.
A gyenge láncszem
Egyebekben egy minősíthetetlenül gyenge találkozón vagyunk túl, amelyen az elképzelés nélküli támadójátékot látva Branca Alvarez után Coutinho személyében egy újabb nevet húzhat ki a “miért nem kell senkit hoznom Sneijder helyére” szerepre kiírt casting listájáról. Félreértés ne essék, tehetséges a srác, csak egyelőre nagy rá a kabát. (Egyébként ezekben az órákban tárgyal Sneijder és csapata a klubbal, a holland állítólag egy meg nem nevezett klub – mely nem a PSG, nem a Milan és nem a MU – ajánlatával érkezett Morattihoz.)
Ami feltétlenül említést érdemel a megszerzett három ponton kívül, az Strama három cseréje. Elsőnek fogta, és lerántotta a pályáról Militót és Zanettit, majd a hajrára Cambiassót is.
Zanetti csak idő kérdése, hogy mikor kap szobrot, és tegnap sem lógott ki lefelé a csapatból, de olyan mérkőzéseken, ahol hátul igazán nem vagyunk gondban – ahol ő extra stabilitást adhat – a támadásban viszont nagyon nagy szükség van némi pluszra, simán feláldozható. Más kérdés, hogy ezt a cserét eddig senki nem húzta még meg. Pedig Zanetti reakcióját elnézve nyugodtan meg lehet tenni, mert az ő alázatosságát ismerve aligha fog azon hisztizni, hogy 39 évesen alkalomadtán a padon találja magát.
Milito cseréje szintén nem volt alaptalan, a Herceg jó ideje keresi önmagát, és ezen az olykor semmiből rúgott 1-2 gólja sem változtat. Cambiasso lehozatala viszont érzésem szerint inkább üzenet volt. Különösebb indoka nem volt, a hónapok óta először pályára lépő Mariga állt be a helyére, ráadásul az argentin nem is tűnt különösebben fáradtnak. Úgy látszik, hogy Strama a Sneijder-gate közepette meg akarta mutatni, hogy ki az úr a háznál, mert kötve hiszem, hogy ezt a hármast így, egyszerre valaha is lecserélték volna.
A nap hőse
A kínkeserves három ponton és a nagy tanulságokon kívül további hozadéka a mérkőzésnek, hogy Samuel kisárgázta magát a Napoli meccsről, úgyhogy mindenkinek javaslom, hogy időben keresse fel a háziorvosát és írasson fel magának nyugtatót.
Pagelle:
Handanovic: Sok dolga nem volt, egy-két kósza lövést hatástalanított. Reméljük, nem fázott meg. 6
Ranocchia: A támadósor bénázását látva párszor maga is előretört, szögletet harcolt ki és a gólhoz is neki volt a legtöbb köze kék-feketében. 7
Juan Jesus: Közelről megnézhette Dybala személyében, hogy kit nem vettünk meg nyáron, szerencsére jól sikerült a semlegesítése. 6
Samuel: Remekül takarított a védelem közepén, de sajnos eközben begyűjtötte az eltiltását jelentő sárgát. 6.5
Zanetti: Volt két jó beadása, védekezésben sem hibázott, de összességében szürke napja volt. 6
Cambiasso: Sok labdát szerzett és igyekezett támadásban is mozgatni a csapatot. 6.5
Gargano: A futásmennyiség és a szerzett labdák száma továbbra is rendben van, az eladott labdák száma továbbra sincs. 5.5
Pereira: Végre bizalmat kapott és végig pályán is maradt. Voltak jó periódusai a meccsen és szokásához híven hajtott is rendesen, de még van hova fejlődni. 6
Coutinho: Alvarez után ő kapta meg a stafétát és nem tudott élni vele. Egy-egy villanásra futotta a remek képességeiből, de sokszor volt pontatlan és hozott rossz döntést. 5
Palacio: A jó kezdés után hamar beleszürkült a meccsbe és nem sok vizet zavart. 5
Milito: Az éberkóma folytatódik. 5
Cserék:
Nagatomo: Adott némi lendületet a csapatnak a szélen, de igazi áttörést nem hozott. 6
Guarín: A betöréseivel többször is sikerült zavarba hozni a Palermo védelmét, reméljük tartja a jó formáját. 6.5
Mariga: Hosszú kihagyás után tért vissza, csak pár percet kapott. –
Stramaccioni:
Hátul stabil, elöl színtelen-szagtalan kezdővel állt ki, Guarín becserélése lendített valamit a játékon, de nagy szerencse kellett a három ponthoz. 6