Volt woman, nem volt cry

Kevés olyan dolog maradt a világon, amiért képes vasárnap hajnali fél ötkor felkelni az ember. A mainál ifjabb és – még ennél is – lelkesebb sportrajongó koromban simán beállítottam csipogni a Casiót napfelkelte előttre, hogy élőben lássam az atlantai olimpián a Dream Team-et a szlovák kettőn. Felnőtt fejjel erőteljesen leszűkül a kör már, a ritka kivételek közé egy Inter-meccsre utazás tartozik.

Hét fős kompániánkból egy valaki nem élhette át a csodát eddig, úgyhogy Rolkó kolléga pulzusa a felszálláskor magasabb volt, mint Marion Jonesé egy doppingellenőrzés előtt. Legutóbbi repülésünk alkalmával semmiféle izgalmas esetről nem tudtam beszámolni, most viszont igazi huligán-sztorival szolgálhatok! Újoncunk, mit ad isten, a Hooligans zenekar dobosa mellé keveredett a gépen, akivel kedélyesen el is csevegett, cserébe megígértük neki, hogy megemlítjük a beszámolóban. Mi is küzdünk az álmunkért, Endi!

Rutinos milánói Wizzair-felhasználóknak jó hír, hogy egy ideje nem Bergamóban landol a Juve-rózsaszín röppentyű, hanem Milánó első számú repterén, így nem kell átbuszozni. Csak vonatozni. Ugyanúgy 15 euró a menettérti transzfer díja a Malpensa-belváros útnak, mintha négy keréken jutnánk el Bonaventura lakhelyétől Alvaro Pereira otthonáig.

Városnézésünk alkalmával a magyarországi rögbi bloggerek numero unója, a tévés műveltségi vetélkedők sztárja, szponzor tartott kisebb előadást a Sforza-kastély történetéről, majd éles váltással reggeli közben végre fény derült a pottyantós wc-k és a kiváló bolgár, román, kazah, török súlyemelők közti párhuzamra. Aki nem értené, keressen meg e-mailben.

A viszonylag frissen üzembe helyezett belvárosi Solo Inter ajándékboltban gondoltuk beszerezni a jegyeket, elkerülvén a tolongást (rögbi szakkifejezés!) a meccs előtt a pénztáraknál. Hiába értünk oda nyitásra, a rengeteg – vélhetően – japán turista miatt elég sokat kellett sorban állnunk. Nem túlzás, hogy több ázsiai tartózkodott az üzletben, mint nem, szóval aki megkérdőjelezi kedvenc szamurájunk helyét a keretben, gondolkozzon el ezen. Egy mosolygós japó lányt meg is kértünk, hadd fotózzuk le, ahogy a (nyilván S-es…) Nagatomo mezét pici kezeiben tartva vigyorog.

Megszavaztuk magunknak a második gyűrűs, 37 eurós tikettet. Társaságunk egyetlen hölgytagja kedvese, Bobogoal folyamatos “one (van?) woman!” bekiabálásainak köszönhetően viszont tízzel olcsóbb bilétához juthatott – megéri nőnemű interesnek lenni. A kínálat egyébként bővült legutóbbi ottjártam óta, például sok szép új könnyvvel. Meg lehet vásárolni többek között egy Marco Materazziról szóló kiadványt. Valaki kérdezte, hogy mi lehet a címe? Szabályos szereléseim? Ugyan már, akkor nem lenne csak két oldal. Vettünk néhány dolgot, én például (anya, ne olvasd tovább!) édesanyámat lepem meg egy régóta várt interes edényfogóval.

A Dóm téren ezúttal sem hagytak békén minket afrikai karkötős barátaink. Tucatnyi szénfekete ember szólít le idegeneket “free” színes karkötőket kínálva, aztán miután mosolyogva elfogadod a kedvesnek tűnő ajándékot, miközben hamarabb felrakja a csuklódra, mint a szigetes crew tagjai a karszalagot, közli veled, hogy jössz neki két euróval. Így hát hiába próbálkozott látva kék-fekete sáljainkat a Forza Inter szöveggel a néhai Milli Vanilli bármelyik frontemberére emlékeztető rasztás, sőt, társaságunkhoz utolsó pillanatokban csatlakozó kommentelőnket, Festát Wesley Sneijdernek, Esztert pedig Shakirának nézve puncsolt, elhajtottuk azonnal.

Magát a Dómot akkor is érdemes megnézni, ha már többször jártunk benne, mint szülőfalunk templomában, mert egész egyszerűen döbbenetes. Gondoltuk, elmormolunk egy imát legújabb antikedvencünkért, Silvestre-ért, hogy ne játsszon ma, de ahhoz pénzt is kellett volna hagynunk a perselyben. Nem ott hagytunk, hanem a Dóm mögötti kedvelt focis cuccokat árusító boltban. Sikerült elég frekventált helyre kirakniuk egy juventusos 30 csillagos pályán nyert scudettós (Milánóban vagyunk, ugye…)  posztert, úgyhogy muszáj volt trollkodni valamit:

Kellemes napsütéses idő várt minket a Szent Arénánál. Eddig kizárólag esti meccsen és/vagy zergebaszó hidegben láttam Milánóban a csapatot, szóval örültem a szokatlan fényviszonyoknak és hogy kivételesen nem fogok felfázni. A helyünkön nyilván ültek, de hát Olaszorszában vagyunk, mit csodálkozunk ezen. Bezzeg Bobóékat felállították a kezdés előtt egy perccel beeső helyi taljánok.

Rolkó csalódottan vette tudmásul, hogy miért a Ce Solo Intert játszották a sokkal vidámabb és pörgősebb Pazza Inter helyett, de talán kárpótolta a lelátón terjengő fűszag mellett a kivetítőn felelevenített korábbi klubtörténelmi jelentőségű pillanatok újra átélése – Milito madridi góljainál például akkora ollézás tört ki, mintha épp az orrunk előtt lőtt volna kettőt. A bemutatásnál három játékost (Samuel, Cassano és Milito) említett a szpíker becenéven is, megunhatatlan érzés torkod szakadtából üvölteni amikor elhangzik a  “…con il numero 25, The Wall, Walteeer, hogy: Száááááámmuuuuuuuueeeeeeeeeeeellll!!!!!

Mondtam a többieknek, hogy ej, most képzeljétek el, ha otthon lennénk, sztrímelnénk a hatodik felugró laposhas-reklámot, helyette 10 perccel a sípszót követően egymással pacsizva örülhettünk Palacio vezető góljának. Szponzor csokit kínálva fokozta a hangulatot, így tisztára otthon érezhettem magam, ráadásul a kép sem akadozott!

A meccset feltételezhetően majdnem mindenki látta, úgyhogy szakmai elemzésre ne nagyon számítsatok most. Legtöbbször a sok hibával játszó Garganót találták meg a környékünkön ülők, a Walter helyett új keresztnevet is kapott (merda).

Mivel elég közel ültünk a Nordhoz, teljesen magával ragadott minket a kanyar buzdítása. Az egyenlítésért, majd Astori öngólja után a győztes gólért harcoló Interrel kvázi egyesültünk, valamennyi támadást szinte állva néztünk. Milito nagyanyámisberúgja ziccerénél idegen emberek bámultak csodálkozó fejjel egymásra, hogy ezt meg hogy a pékbe hagyhatta ki. Hátborzongató hangulat uralkodott az utolsó percekben, ilyet utoljára valamelyik derbin éltem át sok-sok évvel ezelőtt. Továbbá Stramaccioni kispadról elzavarása, és a Ranocchia tizigyanús felvágását követő elmaradt sípszó miatt eléggé puskaporos volt a levegő, a játékvezetőt osztották rendesen. Legenyhébb jelzőként a bastardo és a scandaloso hangzott el, mondjuk a többit nem értettem.

Rövidke osztályzást azért megejtek. Handanovic (7) az első félidőben három extra védéssel akadályozta meg, hogy Roli legszebb napja az egyik legszarabb legyen. Ranocchia (5.5) teljesítményén talán látszott a sérülés miatti kihagyás, mert saját térfélen bemutatott érthetetlen és felelőtlen “trükközését” és a második Cagliari-gól előtti performanszát nehéz másra fogni. Samuelt (6) Ibarbo nem tudta lefutni, s ez nem a Falra nézve kritika. Juan (6) továbbra is domináns hátul, bár elő lehet venni az első gólnál történteknél. Bekötött fejű Jézust sem láttam még élőben. A Nenével történt összefejlése után igen, Lóri szerint inkább glória volt az a kobakján. Zanetti (5.5) a szokásos keveset kockáztatós játékát hozta, fájdalom, hogy könnyedén adtak be mellette. Egyébként hihetetlen látni, mennyire tisztelik mind az ellenfelek, mind a bírók. Nainggolan kétszer rúgta fel (nem biztos, hogy mindkettő fault volt), a spori mindkettőt azonnal lefújta, a Cagliari blogot a Facebookon bejelölő belga középpályás villámsebesen ment elnézést kérni Capitanótól. Gargano (5) szegénykém hajtott becsülettel, de leginkább saját eladott labdái miatt volt kénytelen annyit futni – vissza. Az biztos, hogy ha Guarín a padon csücsült volna, már a szünetben behozza Strama a Vérnyúl helyére. Cambiasso (5.5) csendeskésen evickélt és közelről mérhette uruguayi társa futómennyiségét. Nagatomo (6.5) viszont remekelt, nem véletlenül felejtik rendszeresen a padon a Botot. Este bármelyik japán sunát felszedhette a Dóm téren. Palacio (7) csodás, imádjuk, szeretjük, csak azt a kurva vontatókötelet szedetné le már a fejéről. Milito (5) két helyzet két gól, kilenc helyzet nulla gól formája közül sajnos utóbbit dobta a gép, Cassanoról (5.5) négy kép maradt meg: sétál, beseggel, labdát veszít, ziccerpasszt ad. A 4-2-3-1-re váltást Coutinho becserélésvel úgy véltük a 266-os szektorban, hamarabb is megléphette volna Andrea úr, de hát könnyű utólag és fentről. Ricky behozatala 10 másodperc elteltével visszaigazolást nyert.

A döntetlen ellenére mégsem távoztunk csalódottan. Szponzor végre láthatott gólt ebben a stadionban, Festának és nekem első döntetlenünk volt, Rolinak meg ugye minden esemény debutto. Hazafelé se huligánba, se celebbe nem botlottunk, inkább azt vártuk, mikor szunyálhatunk végre már, hiszen a nap 24 órájából 20-at ébren töltöttünk.

További képek a Facebook-oldalunkon hamarosan.