Ha én ezt a Klubban elmesélem…

Blogunk az elmúlt két esztendőben megélt 565 posztot, 34735 kommentet, szerzők távozását és érkezését, fejléc cserét, közös meccsnézést, kapott szép számmal dicséretet és kritikát, voltak/vannak saját nevelésű házitrolljaink, a legnépszerűbb csodálatos közösségi oldalon is jelen vagyunk, ma este pedig újabb mérföldkőhöz érkezünk.

Előbb azonban foglalkozzunk a mérkőzéssel. Ahogy a börtönben a szabadulásáig visszaszámoló elítélt, úgy rajzoljuk fel mi is a strigulákat a falra, amikor az Inter idegenben játszik. Lassan új felületet kell találnunk, mert már 11-es győzelmi sorozatnál tartanak a kedvenceink valamennyi versengést figyelembe véve.

A szériák megszakadnak előbb-utóbb, ezzel a hatalmas közhellyel akkora újdonságot állítottam, mintha kijelentettem volna, hogy Aletta Ocean nem szűz. Azt mondom, előbb szakadjon meg a szintén jó formában lévő (4 meccsből 3 győzelem, 1 döntetlen) Atalantáé, az Inter sorozatai maradjanak csak életben még 76 évig. Legutóbbi 1992-ben (!) fordult elő, hogy a fehérben játszó kék-feketék nem tudtak gólt rúgni a kék-feketében szereplő kék-feketéknek a Milan-bérencek otthonában.

Ranocchia, Chivu, Samuel, Sztankovics, Mariga, Sneijder, Mudingayi, Obi, Coutinho. Egy kapus és egy csatár hiányzik mindössze, hogy a sérültlistán lévő kilenc emberhez csatlakozva kitegyenek egy csapatot. Strama variációs lehetőségei tehát a minimálisra szűkülnek a bergamói vizit előtt: kis túlzással csak az kérdés, hogy Silvestre lesz-e egyedül Jézuska mentora középen, vagy hátravezényel Cambiasso személyében még egy mestert.

Amennyiben utóbbi verzió mellett dönt az átigazolási pletykákkal januárig nem foglalkozó vezetőedző (nagyon helyes!), akkor médium segítségének igénybevétele nélkül is könnyedén eltalálhatjuk a kezdőt. Ha viszont négyvédős felállást rajzol fel a flipchartra 20 óra körül, a rendszer (Az megvan, hogy miről beszélgetnek a kígyók az állatkertben? Hát a szissssssssztémáról) kis mértékben borul: Cuchu előrébb oson egy sorral a GG (nem a Gilmore girls) mellé, a tridente helyett futni.

Tudni kell, hogy Atalantáék nem igazán szívlelik Interéket, a hasonló színösszeállítás ellenére az ultráik a milánói hőmérő fagyosabbik végén tanyázó csapattal cimborálnak. Épp ezért feszült hangulatú 90 perc elé nézünk. Rendkívül masszív kis gárda a Stefano Colantuono-vezette 4-4-1-1-et toló bergamói, hátul a liga mondjuk 10 legprosztóbb középhátvédjei közül mindjárt kettővel, széleken a gyors, ügyes Schelottóval és Bonaventurával, de akiktől a leginkább tarthatunk, az a két kinevezett támadó. A picinyke Moralez gyorsaságával, alacsonyan lévő súlypontjával könnyedén lefordulhat tartályhajó honfitársáról, és ha már argentinokról beszélünk, az északi állomáshelyén kivirult egykori nápolyi besülést, Germán Denist aligha kell bemutatni bárkinek.

És akkor a mérföldkő. “Interes” pályafutásom során eddig láttam a csapatot a tévében (nem semmi, mi?!), élőben a helyszínen, kocsmában, barátoknál, barátokkal, kivetítőn, sztrímen, szakadó esőben egy büfékocsiban, ma este pedig a Sportklub meghívásának eleget téve a stúdióból fogom. Drukkoljatok.