Rég ültem ilyen rezignált arccal Inter győzelem után (hazugság, mert még fél éve sem búcsúzott Ranieri). Amikor elvállaltam, hogy értékelem a Chievo elleni meccsünket, nem gondoltam, hogy az Animal Planet Állatok útmutatója a modernkori túléléshez – Pókerparti egy bikával című műsora is több ingert vált ki belőlem. Pedig nekem van a legkevesebb közöm az állatvilághoz. Az egyetlen háziállatom egy halacska volt, az is elpusztult egy órán belül, mert elfelejtettem vizet tenni az akváriumába. Persze pókerező bikákra vevő lettem volna, de kiderült, hogy ezt nem úgy kell elképzelni, mint a híres, kutyás festményeken. Csalódnom kellett, de jogos, mert a bikáknak nincs befelé fordítható hüvelyujjuk a patájukon, valószínűleg ezért nem tudják kézbe (patába) fogni a flopot, tehát ezért nem tudnak pókerezni. Stramának viszont van hüvelykujja, de valószínűleg minden meccs előtt a szájába kapja, és azzal szopatja önmagát, és így tulajdonképpen minket is.
Megtudtuk, hogy ifjú edzőnk nagyon is félti az állását, nyilatkozzon akármit is. Ezért élt az elég gyávácska 3-5-1-1-es rendszerrel, megfogadta az örökbecsűt, hozott magával még egy embert… középre. Ha már egy három belső középpályásos rendszeren belül nem tudja megoldani a középpályás védekezés, igen bonyolult algoritmusát, akkor nemes egyszerűséggel növelte a sorban bevetendő emberek számát, rögtön ötre. Ez magával hozza, hogy kell három védő, marad ugyebár két hely, egy a szervezőnek, egy a befejezőnek. Felteszem Strama is látta, hogy nem a védelmi kettősünkkel volt igazából probléma, pláne, hogy a hamvaiból feltámadó Ranocchia mellé Jesus is jött megváltani minket. A nem létező középpályás védekezésünk kiküszöbölése miatt jött ez a 3-5-ös rendszer, a több ember majd megoldja paraszti logikája alapján.
Hát megoldotta. De, ennek hatására én áttekertem volna ezt a kilencven percet az életemből. Sőt, szerintem bizonyos országokban a TiVo szimpla reklámnak észlelte volna a meccset, annyira funkciótlanul egyszerű volt. Ami leginkább fáj, hogy Strama épp feladja, amiért megkedveltük. Nem gondoltam, hogy a Siena meccsen meggyőzőbb csapatot látunk, pedig bár ott is billeget a léc. Próbáljuk meg eredménytől függetlenül nézni, mert vasárnap nem érdemeltünk vereséget, ma meg nem érdemeltünk győzelmet (a három pont jobb, mint a kettő, ez jött ki Yuto abakuszán is).
Amikor azt mondtuk, hogy maradjon Stramaccioni, azt a lendületes, folyton góllövésre törő, és ugyan itt-ott már akkor is bicegő, de fantáziadús játékunk láttán akartuk. Nem mondom, hogy rúgjuk ki, Isten Jesus őrizz, de jelenleg ebből semmi sem látszik. A Pescara elleni meccs óta (a félig-meddig tét nélküli, EL selejtező visszavágókat nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyom), szenvedünk. Nem tudom, hogy a Roma elleni hirtelen jövő és igen lendületes pofon rázta-e meg a csapatot, de azóta már előre is csak félve megyünk. A középpályás gondok nem akkor keletkeztek, Zeman őrülten rohanó csapata csak rájuk mutatott, de addig legalább támadójátékunk volt. Még tavaly év végén, Forlánnal és Záratével súlyosbítva is. Nem kizárólag a felállásnak köszönhető, hogy egy félidő per kialakított helyzet mutatóval bírunk pár meccse, bár sem Sneijdernek, sem Militónak nem kedvez ez a felállás, talán Cassano éldegélne el benne a leginkább. Mindegy, hogy kettő, három vagy négy támadó szellemű játékossal szenvedünk-e, ez való igaz.
Sneijder a 25. perc tájékán rájött, hogy itt úgy sem jutunk el az ellenfél kapujáig, ebbe a gondolatba rögtön bele is sérült. Idén már nem fogja neki kiadni Moratti a betegszabadságot, az ziher. Combizom húzódása van, ha jól értesültem, természetesen a Fiorentina és a Milan meccsek előtt, mikor máskor. A helyére beálló Cassano körülbelül olyan keveset focizott, amennyiért még nem vonják vissza az engedélyét, más kérdés, hogy ez neki egy döntő gólra elég. Milito állítólag a pályán volt. Álvaro Pereira a harcol, hentel, homorít mágikus hármassal gyorsan közönség kedvenc lesz, ez most egy győzelemhez vezetett.
Samuelről kiderült, hogy a Chievo szintű, rettentően komoly támadópotenciállal rendelkező csapatok ellen, remek lesz ő, mint félsöprögető, a három védős rendszerben. Gargano most jól szállt be, de azért árulkodó volt a csapatunkról, hogy ő lett a harmadik támadó szellemű emberünk. A fordulóra már új statisztikát is bevezettek: vannak kaput eltaláló lövések, vannak a kapura lövések és vannak a Guarín-lövések. Ezek azok amelyek már egy amerikai foci kapunál sem érnének mezőnygólt. Én nem tudom miért hiszi azt Freddo, hogy büntetlenül ténfereghet a pályán, miközben minden egyes ellenfél emlékezteti rá, hogy nem. Lehet, hogy ez volt az oka annak, hogy már az FC Portóban sem játszott tavaly ősszel.
Inkább nem osztályoznék senkit, a számológép is stílusosan kiírta, hogy error, maradjunk annyiban, hogy értelmezhetetlen érték, ez volt a Chievo elleni összecsapás. Ritkán látni ilyen ingerszegény meccset. A régi közhellyel élve: sírt a labda. Illetve sírt volna, ha lenne neki szeme. De az nincs neki. Na, meg befelé fordítható hüvelykujja sem.