Vannak ugráló bárányokat számlálók, vannak a napjukat újra visszaidézők, vannak a következő napi teendőiken agyalók, vannak meleg tejet kortyolók és vagyok én, aki ha képtelen elaludni, a puha párnák között forgolódva pornót néz különféle interes válogatottakat dob össze fejben. A merítési lehetőség elég nagy és mivel az éjszaka is hosszúra sikeredett, ad hoc poszt lett a tegnap esti hánykolódásból. (A képen nem én szerepelek.)
Határvonalat azért muszáj volt húzni: az elmúlt 20 esztendőt pörgettem vissza „csak” a fejecskémben (hogy miért pont ennyit, hamarosan kiderül).
Brazilok
Julio Cesar – Maicon, Lucio, Juan Jesus, Roberto Carlos – Coutinho, Zé Élias, Thiago Motta, Maxwell – Ronaldo, Adriano.
Rögtön a szambázókkal kezdtem, annyira adta magát. Hangyányit csalni kellett, hogy ne egy „másik térfélen pattogtatót” tegyek be, ezért Thiago Mottának a születési anyakönyvi kivonatát fogadtam el. Nem akarok nagyon előre szaladni, de talán mind közül ez a csapat tűnik a legeresőbbnek. A cserepedra olyan sütemények jutnak, mint Zé Maria, Gilberto, a virágnyelven körülírt Vampeta, Luciano és Mancini. Természetesen valamennyi beválogatott játékos teljesítményét milánói időszaka csúcsán kéretik figyelembe venni itt és a későbbiekben.
Argentinok
Carini – Burdisso, Matias Silvestre, Samuel, Zanetti – Veron, Cambiasso, Simeone – Milito, Cruz, Crespo.
Mielőtt esernyőt dugnátok a seggembe és kinyitva húznátok ki, tudom, hogy Carini nem argentin, ám gaucho kapus hiányában kölcsönkértem az uruguayi mamlaszt. A brazil tizenegynek méltó ellenfele lenne: a középpálya bivalyabbnak tűnik, a támadó sor kb. egyforma, a védelem nem. Almeyda, Batistuta, Guly, Kily, és Zarate figyelnek többek között a padról.
Franciák
Frey – Angloma, Blanc, Mikael Silvestre, Brechet – Dalmat, Dacourt, Vieira, Cauet, Djorkaeff – Biabiany.
Ki gondolta volna, hogy croissantföldről simán megvan egy csapatnyi ember? Meg bizony, ráadásul Blanc-ig teljesen korrekt hátsó sorral, a gondok utána kezdődnek. Eggyel előrébb is találunk legalább három értelmes nevet, szóval egész pofás kis gall tizenegyet sikerült összetákolni.
Olaszok
Toldo – Panucci, Cannavaro, Materazzi, Favalli – Moriero, Di Biagio, Berti – R. Baggio – Balotelli, Vieri.
Internacionalitás ide vagy oda, nem maradhattak ki a hazai hősök. Kicsit korainak tűnt a névsort végignyálazva a brazilok dicsőítése, mert a taljánoknak egyetlen gyenge pontja van csak (nyilván Favalli), viszont akad két aranylabdás, világbajnok, világklasszis bőven. Ha nagyon szőrszálat akarnánk hasogatni, a Copfocska mögötti sorba lehetene belekötni.
„KGST”
Handanovic – Simic, Mihajlovics, Chivu, Gresko – Khrin, Jugovics, Sztankovics, Salimov – Mutu, Pandev.
Igor Salimov miatt voltam kénytelen visszamenni 20 évet az időben és ő az oka szegény Filkor Attila kimaradásának a közép-kelet európai rémálom csapatból. Mutu és Mihajlovics csak egy köpésnyire helyezkednek el egymástól.
Feketék
Moshood – Angloma, Domoraud, West, Wome – Winter, Vieira, Seedorf – Balotelli, Eto’o, Martins.
Újabb sunyizás: feka kapus hiányában kölcsönbe érkezett a Lúzer FC egyese. Amint látható, a Maicon- és Ronaldo-féle tejcsokik helyett kizárólag szénfekete bőrű játékosok jöhettek szóba. Nem rossz garnitúra ez, leszámítva az atombalfasz Womét és Domoraud-t, nekik inkább Urbán Flóri viasatos valóságshow-s gárdájában lenne a helyük.
Exlaziósok
Ballotta – Faraoni, Mihajlovics, Favalli – Sergio Conceicao, Winter, Sztankovics, Cesar – Pandev, Crespo, Vieri.
Méghozzá úgy, hogy valamennyien közvetlenül a római klubból érkeztek! (Beférne még Veron, Almeyda, Jugovics például, ők is exsasok, de kitérővel kerültek Milánóba). Zarate hála istennek ide sem tudott bekontárkodni.
Jóképűek
Handanovic – Panucci, Cannavaro, Galante, Maxwell – Poli, Berti, Thiago Motta – Sneijder – Ventola, Mutu.
A Bianconeri blog szerzőivel egy-két hölgyismerősömmel egyeztetve az alábbi férfiak alkotják a Handsome Elevent – nem meglepő módon olasz fölénnyel.