Újabb Inter-öngól?

Andrea Poli a Juventusé. Próbáltam húzni-halasztani ezt a posztot, reménykedtem a végsőkig, hogy végül csak megjön Morattiék esze, de hiú ábránd volt. Most pedig maradt a döbbenet és a keserűség. Még mindig nehéz belenyugodnom… 

Tudom, nem mindenki élte meg hasonlóan, hogy végül nem véglegesítettük a fiatal középpályást, nekem viszont (ahogy többször említettem is értékelőkben) nagyon hamar a szívembe lopta magát Andrea. Hosszú sérülése (még úgy igazoltuk, akkor szkeptikus is voltam…) után ugye csak téltől tudott stabilan játszani, onnantól viszont egyike volt a kevés üde színfoltoknak a csapatban. Sok labdát szerzett, lelkes volt, mindig kifulladásig hajtott, és látszott, hogy a technikájával sincs gond, röviden: van benne kakaó. Nagyon vártam az új alapozást, hogy ha teljesen egészségesen végigcsinálja, vajon mit is hoz ki belőle Stramaccioni, vagy hogy ő mit hoz ki saját magából. Már nem tudjuk meg… És valószínűleg ennek okát sem, a hivatalos indoklás szerint nem tudtak a felek megegyezni az árban, ez viszont nekem sántít. Ahol egy Lucasra 30 milliót rááldoznak, ott érjen már meg Itália egyik legtehetségesebb, fiatal (még mindig csak 22 éves) fedezete 5-6 milliót. Így pedig inkább odadobtuk a riválisoknak, hát persze, hogy a legokosabban és legjobban igazoló, már amúgy is rohadt erős csapat húzza be… Persze a Mercatonk tükrében ez a lépés abszolút nem meglepő.

Szentimentális dolog, meg innen Magyarországról furán is hathat, de azért annak is örülnék, ha több olasz szaladgálna kék-feketében, természetesen benne (és mondjuk Ranocchiában) láttam azt, aki ilyen téren is Inter-szimbólummá válhat az évek folyamán, így persze ez az illúzióm is semmissé vált. Nem látok a jövőbe, nem tudom, mi lesz a sorsa hosszú távon. Az is lehet, hogy az egész okfejtésem egy baromság, és menni fog a levesbe, ha így történik, akkor is baromira fogom sajnálni, mert úgy érzem, letett annyit az asztalra, hogy végleg leigazoljuk.

A magam részéről innen csakis a legjobbakat tudom neki kívánni, remélem beváltja azt a reményemet, hogy egyszer az olasz válogatott középpályájának meghatározó alakja lesz, ha már nálunk erre nem kapott esélyt…

Forza Andrea!