Nem „Hadjuk” magunkat

Érkezik az idei második és nagyon úgy tűnik (kopp, kopp, kopp), hogy nem utolsó Európa-liga mérkőzésünk. Kedves csapatunk, tágíthatja ismereteit az öreg kontinensen és mivel – feltételezem – főként nem a latin-amerikai egyetemi docensekből válogatta őket a Moratti and Co., ezért annyira nem is ismerhetik Európa szociokulturális titkait. A Bajnokok Ligája mára olyanná silányult sorozat lett, amelynek a nagyját 6-8 nyugati ország adja kiegészítve persze pár nagy keletivel és egy-egy meglepetéssel. Ma viszont olyan – számukra – egzotikumok jönnek szembe, mint egy horvát élcsapat. Remélhetőleg több közép-kelet európai ellenféllel szemben bővíthetik ismereteiket, hogy végül egy magyar csapat mellett lyukadjanak ki a csoportkörben. Na az odavágó 0-3-as eredménye után kb. ennyire érdekes az Inter-Hajduk Split mérkőzés, pont ezért, most kicsit a Hajdukról lesz szó, hátha valaki anno nem dobta rögtön a sarokba a Mi micsoda? sorozatot és kíváncsi a világra.

A klubot Prágában (akkor még az Osztrák-Magyar Monarchia területén) alapította spliti diákok egy csoportja. Egy Sparta Praha-Slavia Praha (a két cseh csapat a második világháborút megelőzen az európai elit tagjának számított) mérkőzést követően döntötték el, hogy saját városuknak is csinálnak egy csapatot. 1911-ben jegyezték be. A ‘Hajduk’ nevet egy idősebb tanáruk javasolta nekik. Tudniillik a hajduk (magyar nevén hajdú) a balkáni kultúrkörben, nem teljesen ugyanaz, mint nálunk. Náluk a hajduk egy hősfigura, aki harcba vezeti a népet a törökök vagy a Habsburgok ellen, és nem mellesleg meg is lopja őket, ha lehet (kvázi, mint Rózsa Sándor vagy Robin Hood, a szegények és a nép védelmezője). Ezért a hajduk tulajdonképpen bűnözőt, törvényen kívüli személyt is jelent. De valójában a hajduk afféle partizán, vagy gerilla harcos volt, fellépett a törökök ellen, viszont útonálló betyárként is funkcionált, kereskedőket és utazókat is megtámadtak a nyereség reményében. Josip Barač (a tanár) azt gondolta, hogy a hajduk szimbolizálja legjobban, azt ami a horvátokra (splitiekre) jellemző: bátorság, humanizmus, a szabadság szeretete, harc az elnyomás ellen, a gyengék védelmezése. Igen, kicsit szentimentális, romantikus figura lehetett…

A Hajduk csapata összegyűjtötte, a spliti horvát unionistákat, nem véletlenül a nevük Hrvatski nogometni klub Hajduk azaz horvát labdarúgó klub (ügyelve a nemzetiségre), ahogy az sem koincidens, hogy a horvát piros-fehér kockás jelkép a címerük. A klub ellene volt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia kormánya nem engedte a horvát és dalmát területek egyesítését. Az első ellenfelük a Calcio Spalato (Spalato Split latin neve, a dalmát tengerparton rendkívül sok olasz él, ők alapították ezt a gárdát), egy autonómista párti klub, a Hajduk 9-0-ra nyert.

Később a jugoszláv érában a Hajduk „a horvátok horvát csapata lett” (a ’20-as években még jugó bajnokok is voltak), így elnyomták, ami eredményekben annyit jelent, hogy nem tudod bajnokságot nyerni, de második, harmadik helyeket szerzett. Ennyit röviden, a Hajduk Split történelmének kevésbé ismert részéről, de mivel itt az Internazionale az első, vissza is kanyarodunk a mához.

Szóval három gólos előnyből fogadjuk a horvátokat, ennek leadása nagyobb égés volna, mint a Milan elleni hatos, vagy a Schalke elleni 2-5. Bízom benne, hogy a Hajduk nem akar meglopni minket, mert jelenleg mi is szegények vagyunk (a mandarinokról nem tudnak még).

Internazionale: Handanovic- Jonathan, Ranocchia, Samuel, Mbaye- Zanetti, Cambiasso, Guarín- Coutinho, Sneijder- Milito.

Hajduk Split: Blazevic- Vrsaljevic, Maloca, Milovic, Jozinovic- Oremus, Milic, Radosevic, Andrijasevic- Vukovic, Vukusic.