Múlt héten leigazoltuk az Inter történetének sokadik gauchóját (de második Silvestrejét), ebből az apropóból jöjjön egy kis bemutatás, majd bemutatkozás magától az érintettől, honnan máshonnan, mint Olaszország első számú rózsaszín klotyópapírjából.
Emberünk 1984. szeptember 24-én született Argentínában, de olasz felmenőkkel rendelkezik, így nyilván útlevele is van, ahogy az alábbi interjúból is kiderül. Pályafutása során eddig három klubban játszott az Inter előtt, otthon csak a Ganxsta-csapat mezét viselte (63 meccsen 6 gól mutatója), Olaszországban a Catania (118/7) és a Palermo (29/5) voltak az állomásai. Középmagas (184 cm) játékos, remek rugókkal és fejelőkészséggel, ennek köszönhette nagyrészt ezt a viszonylag gólerősnek nevezhető statisztikát. A Bocával otthon gyakorlatilag mindent begyűjtött, amit lehet (Aperturát, Clausurát, Libertadores kupát, Copa Sudamericanát nyert), ezt fogjuk fel jó jelként.
Az első kérdéssel rögtön bele is csaptak a lecsóba, a Samuelhez fűződő korai emlékeiről kérdezte az újságíró.
– 2000-ben, 16 évesen kerültem fel először a felnőtthöz, szóval sajnos nem játszhattam vele egy csapatban, így e vágyam mindezidáig nem teljesülhetett. Azonban most lehetőségem van erre, szóval szeretném felhúzni a falat Samuellel.
És nem ő az egyetlen argentin a csapatnál.
– Nos igen. Például Rodrigo Palacióval még a Bocában voltunk csapattársak, és őt barátomnak is vallhatom. Az utóbbi hetekben több sms-t is kaptam tőle, és könyörgött, hogy ne menjek a Milanba. Igen, a csapatnál lévő honfitársaimra mind támaszkodhatok.
Kezdve a kapitánnyal.
– Természetesen. Zanetti mindig is egy követendő példa volt számomra, már a bocás éveimtől kezdve. Most pedig egy csapatban játszhatok vele, és az ő tanácsait hallgathatom, ezzel olyan szerencsés helyzetben vagyok, amit el sem tudtam eddig képzelni.
Igaz, hogy a Milan téged szeretett volna megvásárolni abban az esetben, ha Thiago Silvát eladják? Mit tudsz erről elmondani?
– Megtiszteltetés, hogy egy ilyen játékoshoz hasonlítanak egyáltalán. Habár, hogy őszine legyek, rajtuk kívül még egy csapat komolyan érdeklődött. Az utóbbi két hónapban hagytam, hogy az ügynököm tegye a dolgát, de az elsődleges mindig is a Nerazzurri volt számomra. Sokszor gondoltam rá, milyen lehet ennek a csapatnak a mezét viselni. Az utóbbi években, különösen a triplázáskor nagyon belelkesedtem, és most készen állok arra, hogy egy új ciklust kezdjek a karrieremben.
Nem kisebb játékos, mint Lúcio helyét fogod elfoglalni.
– Nem lesz könnyű, Lúcio karrierje magáért beszél. Egyébként én is szeretem néha kihozni a labdát egy-két csellel, de megnyugodhat mindenki: a biztonságra fogok törekedni. Tudom, hogy nagyon keményen kell dolgoznom ahhoz, hogy bekerüljek a csapatba, de a célom természetesen ez, és mindent meg fogok tenni ennek érdekében.
Te nem született védő vagy.
– Gyerekként középpályás voltam, és Redondo volt a példaképem. Basile helyezett hátra egyszer, és ezért nem tudok neki eléggé hálás lenni. Középhátvédként megvan a megfelelő tapasztalatom ahhoz, hogy sikeresen vegyem az akadályokat az Internél.
Ranocchia is a kezdőbe vágyik.
– Ő nagyon tehetséges, de ezzel kapcsolatban azt gondolom, ilyen szinten már nincsenek kezdők és tartalékok.
Védő vagy, de sok gólt szerzel. Mi a titkod? Hogyan gyakorlod ezeket a fejeléseket?
– Igen, volt már néhány találatom pályafutásom során, de első számomra a védekezés, a támadás csak bónusz. Persze amikor lehet, felmegyek a szögleteknél, szabadrúgásoknál. A fejelést már gyerekként elsajátítottam a Club Parquében, ahol olyan bajnokok megfordultak, mint Cambiasso és Tévez. Volt ott egy speciális gép, amely mindig mozgásban volt, és el kellett találnunk egy bizonyos részét. Ez rengeteget segített az időzítés elsajátításában, ami a legfontosabb dolog fejelésekkor. Mondhatni ez a titok.
Prandelli gondolkodott az Eb-re való behívásodon.
– Olvastam az újságban, és nagyon boldoggá tett, annak ellenére, hogy végül semmi nem lett belőle. De most a legfontosabb célom az, hogy bekerüljek az Interbe, és ki tudja, ha ezzel majd meggyőzöm Prandellit…
De az argentin csapattól is kerestek, nem igaz?
– Az igazat megvallva, az utóbbi hetekben én hívtam fel Sabellát, hogy elmondjam neki a szándékomat. Valószínűleg ő is hallott az olasz válogatott lehetőségemről, így gondoltam, nem árt tisztázni a dolgokat. De hangsúlyozom, jelenleg nem a válogatottságra, hanem az Interre koncentrálok, és hogy megragadjam ezt a lehetőséget.
A Cataniában és Palermóban szerzett tapasztalat is fontos lehet.
– Kétségkívül. Megtanultam az olasz futball nehézségeit, velejáróit, és úgy gondolom, mindkét helyen jól teljesítettem. El szeretném még mondani, hogy nagyon hálás vagyok Zamparininek, hogy megadta nekem a távozás lehetőségét, és ezzel életem esélyéhez jutottam. Élni szeretnék vele.