Néhány napja lépett Krisztusi korba a 2010-es világbajnokság legjobb játékosa, az elmúlt szezonban kék-fekete mezben brillírozott, ráadásul uborkaszezon is van, így egy picit vizsgáljuk meg, hogy mit is csinált eddig Milito druszája. Tavaly augusztusban Samuel Eto’o gyermekkori álma vált valóra a dagesztáni Mahacskalába történő igazolásával, így Morattiék a záróra előtt berohantak az átigazolási áruházba és a nagy, nyár végi árleszállításon megvásárolták a friss Copa America-győztes, uruguayi csatárt, bizonyos Diego Forlánt. Nézzük meg, hogy jó vásárt csináltak-e.
A fogadtatásra igazán nem panaszkodhatott Alvaro Recoba honfitársa, hisz még nem is landolt a gépe Milánóban, de a frappáns Curva Nord már az alábbi versikével várta a legújabb kilencesünket: ” Forlán, Forlán, Forlán, Forlán, Forlán l’hanno visto con la moglie, con la moglie di Zlatan! „ Akkor persze a fene sem gondolta volna, hogy talán akkor csalt utoljára mosolyt az arcunkra. A folytatás már egy cseppet sem tűnt viccesnek, hisz kezdődött egy olyan sztorival, hogy az intézőnk nem nagyon nézte az Atletico Madrid El-meccseit, így elfelejtette, hogy a második számú Diegónk ott már pályára lépett ebben a szezonban, így az UEFA illetékesei szóltak, hogy Forlán maximum labdaszedőként segítheti a csapatunkat a Bajnokok Ligája küzdelmeiben. Kínunkban csak röhögtünk magunkon. Persze itt még a naiv Inter-szurkolók (közöttük én hülye is) reménykedtek abban, hogy majd a bajnokikon kettőzött erőfeszítéssel fogja feledtetni Samuel Eto’o-t. Nem annyira sikerült neki.
Gas343ininek tetszhetett a szőke gólvágó, hisz a szépen őszülő edzőfenomén az összes, konkrétan három bajnoki meccsén kezdőként szerepeltette. Forlán az akkor borzalmas formában játszó Interbe tökéletesen beilleszkedett, szépen átmentette hozzánk az utolsó szezonbéli madridi formáját. A Gaspérában lőtt egy eredménykozmetikázó, semmit sem érő gólt a Palermónak, a csapat is szerzett ugyanennyi pontot, Moratti pedig hívta tűzoltásra Ranieri atyánkat. Nála is kezdő volt a világosabb hajú Diegónk, de hát nem azt a csatárt láttuk, aki miatt megnéztük az összes Uruguay-meccset a 2010-es vb-n. Nem véletlen, hogy egyik meccsét sem játszotta végig Ranierinél, az Inter Store-ban sem hiszem, hogy után kellett rendelni a 9-es meznek. Hazarepült a Paraguay elleni vb-selejtezőre, ahol nem meglepő módon jól játszott, gólt is lőtt, majd természetesen lesérült. Azért nem kellet félteni, hogy depresszióba esett volna a sérülése alatt, hisz akinek ilyen adottságokkal rendelkező barátnő masszírozza a fájós lábacskáját lehet, hogy szimulál még egy kicsit. Az évi 3.5 millió „juró” így is, úgy is ott fog figyelni a bankszámlán.
Forlánt egészen a Milan elleni januári derbiig, csak fényképen csodálhatták az Inter női, illetve a másság jelzőjével ellátott férfi szurkolói. 1-0-ás vezetésnél, a 90. percben beállt időhúzó csereként, de valamit nagyon elronthatott a melegítésnél, mert ismét kidőlt egy hónapra. A dicstelen februári menetelésünkre azért felépült a sérülésből, így a pályán „élvezhette” a Novara, Bologna és a Nápoly elleni vereségeinket, ezen felül még aktív részese lehetett a Marseille elleni BL-búcsúnak is. Nála aztán elmondhatjuk a százéves szlogent, hogy a gyenge kezdést erős visszaesés követte. A pályán sem láttam, hogy idegeskedne egy-egy vereség után, persze az elmúlt szezonban ezt a szerepet leginkább a szurkolók töltötték be a kedvenc csapatunk háza táján.
– Lövünk majd gólt Pazzo? – Á, dehogy!
Márciusban láthattuk Forlán első jó meccsét az Interben. Nem mondhatja, hogy türelmetlenek voltunk. Talán nem is volt véletlen, hogy jól tolta a Catania ellen, hisz Pazzini és Milito mögött a középpálya szélén szerepelt, esetleg ki lehetett volna próbálni korábban is ezen a poszton, mint ahogy sok kommentelő is javasolta. Ranieri fura észjárását sem Forlán, sem a játékosok, de még mi olvasók sem nagyon érthettük, hisz a következő, Atalanta elleni meccsen újból a padon találta magát Cachavacha becenévvel anyakönyvezett rendelkező játékosunk. Ezt követően aztán már tényleg csak lézengett a pályán, a csapat kerékkötője volt. A Juve ellen kapott 55 percet, az új tréner, Strama is berakosgatta, de ez inkább csak a nevének szólt, mint a játékának. Az utolsó négy bajnokin már nem is játszott egy percet sem, tulajdonképpen észre sem vettük a hiányát, valószínűleg ő is már azon gondolkodott, hogy melyik csapatnál tud majd levezetni, mert nagyon remélem, hogy hozzánk nem azért jött. Nem szeretek bántani Inter-játékosokat, de ide csak a Beatrice klasszikusa illik: ” Azok a boldog szép napok ég veled, te nem tudod milyen jó nélküled! ” Kár érte, de vannak közös megegyezéssel, vita nélkül lezajló válások, s itt még a gyerekeken sem kell vitatkozni! Mindenkinek jobb lesz így!